Atomfegyvert vetne be a műholdak ellen Oroszország?

A Fehér Ház a múlt héten megerősítette, hogy a képviselőház hírszerzési bizottsága előtt ilyen értesülések merültek fel Oroszország új műholdelhárító fegyvereivel kapcsolatban. Az Egyesült Államok szövetségeseit is tájékoztatta a felmerült fenyegetésről. Kiszivárgott információk alapján nukleáris fegyverről lehet szó, ami nem aktív képesség, hanem vélhetően tervek szintjén vagy fejlesztés fázisában járhat.

A hírt kisebb hisztéria kísérte – a történetnek aktuálpolitikai, történelmi és haditechnikai oldalai is vannak.

A játszma

Az első aggodalmak a hírszerzési bizottságot vezető Mike Turner kijelentései nyomán pattantak ki. Ennek oka, hogy az Egyesült Államokban belpolitikájában jelenleg minden a novemberi elnökválasztásról szól, amikor az egyik hagyományos téma a bezárkózás, vagyis az, hogy az adófizetők pénzét az adófizetőkre fordítsák, és ne külföldi befolyásra, Ukrajna, Izrael, a NATO támogatására, vagy Európa védelmére.

A floridai republikánus Matt Gaetz ezért azzal vádolta republikánus párttársát, Turnert, hogy pánikkeltéssel próbálja manipulálni a közvéleményt Ukrajna utóbbi időkben elmaradt pénzügyi és katonai támogatása érdekében. A Kreml gyors közleményben jelezte, hogy 

és egyébként alaptalan szóbeszédnek nevezte az állításokat.

Joe Biden amerikai elnök később megerősítette Turnert, hozzátéve, hogy nagyon titkos információ ugyan, de úgy tűnik űrbe juttatott nukleáris fegyverről van szó, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy nincs szó arról, hogy közvetlen nukleáris fenyegetés áll fenn Amerikával vagy bármely más országgal szemben.

A műholdpirító villanás

A nukleáris fegyverek űrbe és más égitestekre telepítését tiltja az 1967-ben kötött Világűrszerződés, amely egy nemzetközi egyezmény, és amelyhez a Föld országainak többsége csatlakozott. A szerződést megelőzően az Egyesült Államok és a Szovjetunió is több tesztrobbantást végzett a világűr határvonala felett. 

Az atomfegyverek közismert filozófiai problémája, hogy túl pusztítóak ahhoz, hogy használják őket. A világűrben ennek a paradoxonnak a fonákja jelenik meg: tömeg hiányában itt már nem tömegpusztító fegyverek, vagy legalább is úgy, ahogy idelenn lennének. Egy atomrobbanás ugyanakkor alkalmas lehet műholdak tömeges elpusztítására, ugyanis olyan elektromágneses impulzussal jár, amely szélsőséges feszültségingadozást okozva képes végzetes fizikai károkat okozni elektromos berendezésekben. 

Ennek egyik példája volt a nukleáris ballisztikus rakéták ellen védő szovjet rakétarendszer 1962-ben végrehajtott tesztje, amikor Kazahsztán felett 290 kilométeres magasságban felrobbantott 300 kilotonnás bomba 2500 amperes áramot indukálva elolvasztott hatszáz kilométernyi telefonvonalat és tüzet okozott a karagandai erőműben.

Egészen biztos, hogy hatvan évvel később a műholdak megsemmisítése a jelenlegi technikai-társadalmi berendezkedés mellett hatalmas gazdasági károkat okozó, sok emberéletet követelő csapás lenne.

A szomszéd és a világ összes tehene

Általában elmondható, hogy a nemzetközi helyzet fokozódik a világűrben is. Ez nemcsak a kínai–amerikai versenyben és fegyverkezésben érhető tetten, de ismert módon már magáncégek is belesodródnak mint űrinternetes távközlési szolgáltatók vagy műholdfotós cégek. Utóbbi esetben privát műholdak válhatnak célponttá, ami közvetetté teszi az összecsapást, de vélhetően közvetett válaszlépést is von maga után.

Egy potenciális fegyveres űrkonfliktus eszközei a technika jelenlegi állása szerint a zavarás, a hekkelés, a lézer, a mikrohullám, esetleg fúvókákba elbújó robbanószerkezetek, vagy direkt rakétacsapás. Nem véletlenül.

Egy nukleáris űrfegyver ósdi dolog, viszont olyan bunkó, ami nemcsak a fent említett jó öreg nemzetközi szerződést csapná agyon, de 

legyen az ellenség, saját szövetséges, vagy semleges.

A brit Guardian által megszólaltatott szakértő, dr. Bleddyn Bowen a Leicesteri Egyetem professzora rámutatott, hogy műhold elleni fegyver lehet lényegében egy kezdetleges rakétára szerelt atombomba is, és ilyennel az amerikaiak 1959-ben rendelkeztek. Kiemelte továbbá, hogy már a szovjetek is gondolkodtak atomfegyverek űrbe telepítésén. Ezeket főleg felszíni célpontok ellen vetették volna be, de elálltak terveiktől, amikor kiderült, hogy nem sokkal hatékonyabb célba juttatási megoldás, viszont rettenetesen drága.

Oroszország 2021-ben a felszínről indított rakétával kilőtte egyik működésképten távközlési műholdját, így jelenleg is rendelkezhet olyan képességgel, amivel célzott csapást mérhet. Érdekes szempont lehet továbbá, hogy úgy tűnik, az oroszok stratégiát váltottak az ukrán háborúban, és ahelyett, hogy fenyegetnék a SpaceX űrinternet-szogáltatását, mostanában maguk is inkább Starlink-antennákat szereznek.

Bowen szerint összességében egy totális műholdpusztító fegyver bevetésének csak valamilyen végső kétségbeesésben lenne értelme, de ennek bekövetkezte olyan messze esik a valóságtól, hogy nem érdemes miatta pánikolni.

(CNN, Futurism, The Guardian, Reuters)