Mióta hord ruhát az ember?
További Tech-Tudomány cikkek
-
Rongyként nyújtható és csavarható az LG új kijelzője - Az élet keresése közben végezhetett a marslakókkal az amerikai szonda
- Itt a nagy dobás a 4iG-től: műholdakat állítanak Föld körüli pályára
- Minden eddiginél furább hibrid szörnyeteggel rukkolhat elő az Apple
- Hamarosan képtelenek leszünk kiszolgálni az adatközpontok energiaigényét
Ősemberi ruhák nem maradtak ránk, de pár százezer éve kifejlődött ruhatetvek igen. Ugyanakkor, ha az időjárás nem indokolja, az ember nem feltétlenül vesződik öltözködéssel.
Az ember elődei, miután lemásztak a fáról és felegyenesedtek, elveszítették a szőrzetüket, így szükségessé vált valami, ami megvédi a testüket az elemektől. A célra megfelelő könnyű és puha dolgok azonban hamar szétesnek és megsemmisülnek. Ezért nagyon nehéz megállapítani, hogy az ember pontosan mikor és milyen formában kezdett ruházkodni.
A régészek természetesen nem adják fel, és közvetett nyomokból is levonnak következtetéseket. Ilyen nyom lehet egy tű vagy ár, nyúzás nyomai a csontokon, vagy a tetvek.
Próbáltuk megérteni, hogy milyen evolúciós változásokon mentek át a tetvek annak következtében, hogy az emberek elvesztették a szőrüket és ruhát húztak
– mondta a Live Science-nek a Floridai Egyetem biológusa, David Reed, aki ezeket az emberen élő élősködőket kutatta.
A tetvek szeretnek specializálódni: amíg elődeinket szőr borította, addig a testen mindenütt előfordultak, így utóbb ami a hajon él, az nem él meg a fanszőrzeten. A DNS elemzése alapján a két faj útjai 3 millió éve váltak szét. A genetikai adatok alapján az ember 1,2 millió évvel ezelőtt vált csupasszá, s a folyamat minden jel szerint több mint egymillió évig tartott.
Létezik ugyanakkor a ruhatetű. Ez, ahogy a neve mutatja, az emberi ruhákat választotta élőhelynek, és egy sor különböző szöveten és anyagon képes megkapaszkodni. A ruhatetű mintegy 170 ezer évvel ezelőtt, az utolsó előtti jégkorszak idején vált önálló fajjá. Az emberek ebben a korszakban már rendszeresen hordtak ruhát, de a kezdetek még korábbra nyúlnak vissza.
Vedd fel a medvét
A németországi Schöningenben, egy őskőkorszaki lelőhelyen talált csontok arra utalnak, hogy a Homo heidelbergensis már 300 ezer évvel ezelőtt medvebundát készített magának.
Amikor megnyúznak egy állatot, a vágások a bordákon, a koponyán, a mellső és hátsó lábakon haladnak. Összehasonlítottuk ugyanebből a korszakból származó, más lelőhelyeken talált csontokkal, ott is voltak vágásnyomok a koponyán, a mancson és a lábon. Mindez arra utal, hogy ebben a korszakban már hasznosították az elejtett medvék bőrét
– mutatott rá Ivo Verheijen, a Tübingeni Egyetem doktori hallgatója, aki kollégáival 2023 áprilisában közölt tudományos cikket őskőkori medvebőrökről.
Ekkoriban két fokkal hűvösebb volt a globális átlaghőmérséklet, s annyi biztos, hogy valamilyen módon a melegedést szolgálta a szőrme. A medvebőrből nem feltétlenül készült bekecs, elképzelhető, hogy sátor borításaként és szőnyegeként használták, bár Verheijen szerint mindenképpen szükség volt valamilyen ruhaszerűségre, mert a vadászathoz és élelemszerzéshez sokat kellett mozogni.
De ha az ősember 300 ezer éve szőrmebundában nyomult, miért csak 170 ezer éve jelent meg a ruhatetű? A különbség valószínűleg a ruhaviselés szokássá válásából adódik. Az ember ugyanis, ha az időjárás engedte,
azonnal ledobta a subát
– a nem viselt ruha viszont nem élhető környezet a ruhatetűnek.
A legutóbbi jégkorszak idején az ausztrál bennszülöttek barlangokba húzódtak, ahol megtalálták több mint tízezer éves nyúzó és bőrlyukasztó eszközeiket – amikor viszont jóra fordult az idő, egyszerűen ruha nélkül éltek tovább.
Ebből még egy dolog kiderült: hogy az emberek ruha nélkül is igénylik a divatot. Az aboriginek ezt bőrdíszítéssel, hegekkel és a hajukra és bőrükre kent festékekkel oldották meg.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
