Meglepő elemmel dolgozott alkímiai laborjában Tycho Brahe

Tycho Brahe reneszánsz csillagász volt, aki a távcsövek elterjedése előtt korát megelőző pontosságú méréseket végzett segédei által, párhuzamosan kezelt, többméteres kvadránsokkal (ezek nem a Star Trek-i értelemben vett kvandránsok, hanem az ókor óta használatos szögmérő eszközök voltak). 1577-ben egy üstökös pályáját ilyen módszerekkel kiszámítva bebizonyította, hogy az a Holdon túl halad, így az égitestek nem átjárhatatlan szférákra rögzítve léteznek, és egyébként az üstökösök nem légköri jelenségek. 1572-ben megfigyelte a Cassiopeia csillagképben bekövetkezett szupernóva-robbanást, ez a Tycho-féle nova igazolta, hogy a csillagos égbolt nem örök és változatlan.

A menő tudósok már ebben a korban is nagy presztízst jelentettek egy-egy országnak, II. Frigyes dán király ezért Tychónak ajándékozta Ven szigetét, ahol megépült Európa első, kifejezetten csillagászati megfigyelés céljait szolgáló épülete, az Uraniborg.

A korabeli uralkodó osztály számára azonban nemcsak a világegyetem titkai voltak fontosak, hanem olyan életbe vágó problémák is, mint a pestis, lepra és más járványok vagy egy egyszerű gyomorfájás. Tycho Brahe ezért az Uraniborg alagsorában berendezett egy alkímiai laboratóriumot is.

Bokros terület a tudomány és babona határán 

Az alkímia a kémia előfutáraként ekkoriban két dolgot kutatott. Az egyik az arany mesterséges előállítása volt, a másik a betegségek gyógyítása. A német orvos-alkimista Paracelsus követőjeként Tycho Brahe megvetette az aranycsinálókat, és gyógyszerek előállításával kísérletezett.

II. Rudolf német-római császárnak készített, pestis elleni receptúrája 60 különböző összetevőt tartalmazott a kígyóhústól az ópiumig, amelynek hatását igény szerint zafírral és arannyal lehetett turbózni. Mai szemmel nem tűnik nagyon hatásosnak, de a maga korában ez volt a csúcstechnika.

Furának tűnhet, hogy Tycho Brahe egyszerre foglalkozott csillagászattal és alkímiával, de a világképét ismerve megvan a maga értelme. Azt gondolta, hogy összefüggés van az égitestek, a földi anyagok és az emberi test szervei között

– magyarázza Poul Grinder-Hansen, a Dán Nemzeti Múzeum kurátora, hozzátéve: 

Összeköttetés volt a Nap, az arany és a szív között, ugyanígy a Hold, az ezüst és az agy között; Jupiter, az ón és a máj között; a Vénusz, a réz és a vesék; a Szaturnusz, az ólom és a lép; a Mars, a vas és az epehólyag; a Merkúr, a higany és a tüdő között. Ásványokat és drágaköveket is kapcsoltak erre a rendszerre, a smaragd például a Merkúrhoz tartozott.  

Miután II. Frigyes egy több napig tartó tivornya végén távozott az élők sorából, utóda, IV. Keresztély csökkentette az Uraniborgra fordított pénzt, és új feladatokat dobott Brahéra. A tudós kapcsolata az udvarral ettől kezdve fokozatosan megromlott. Halála után királyi utasításra, hogy emlékét is eltöröljék, lerombolták és széthordták az Uraniborgot.

A Dél-dániai Egyetem és a Dán Nemzeti Múzeum munkatársai a ma már Svédországhoz tartozó szigeten folytattak régészeti feltárást, és a helyszínen talált üvegcserepeket vizsgálva igyekezték adatolni a helyszínen folytatott alkímiai munkát.

A nyomelemek magasabb mennyiségét vizsgálták a szilánkoknál, és bár találtak teljesen szokványos összetételű korabeli üveget, négy olyan darabra leltek, amelyen magasabb mennyiségben volt nikkel, réz, cink, ón, antimon, volfrám, arany, higany, ólom. Ezek az üvegcserepek igazolhatóan az egykori alkímiai műhelyből származtak. 

A fenti listában azonban van egy kakukktojás: a volfrám jelenléte nagy meglepetés volt, ezt az elemet ugyanis 

mintegy 180 évvel később írta le Carl Wilhelm Scheele svéd kémikus.

A dán kutatók szerint a volfrám egyes ásványok részeként kerülhetett Tycho műhelyébe, ahol különböző kísérletek során véletlenül jelenhetett meg tiszta formájában, a tudós tudta nélkül.

Lund Rasmussen professzor szerint a dolog félig tudatos is lehetett, ugyanis Georgius Agricola német ásványkutató az 1500-as évek elején leírta, hogy ón olvasztásakor valami különös habos anyag jelenik meg – ez volt a volfrám. Lehetséges tehát, hogy Tycho nagyon tájékozott volt a korabeli szakirodalomban, de az igazságot pár üvegszilánkból aligha lehet megállapítani.

A Prágában meghalt és eltemetett Tycho Brahe testét 2010-ben exhumálták, hogy halála okát tisztázzák. A vizsgálat kizárta a korábbi feltételezést, miszerint a tudós higanymérgezésben halt meg, viszont jelentős mennyiségű aranyat és rezet találtak a szervezetében.

Brahe nemcsak jelentős mennyiségű aranyat fogyasztott, de egy fiatalkori sérülés miatt fém orrpótlást is hordott. Húszévesen vitába bonyolódott egyik unokatestvérével arról, hogy melyikük a nagyobb matematikus. A kérdést párbajjal döntötték el. Az összecsapásban a későbbi csillagász és alkimista a homlokán sérült, és a vágás az orrnyergéből is kivett egy darabot – Brahe csodás módon komolyabb fertőzés nélkül megúszta a sebesülést, de élete végéig fém orrpótlékkal fedte a nyomát. A tudós koponyáján végzett vizsgálatok szerint Bahe halálát nem higany, hanem a protézisből testébe kerülő réz miatt kialakult egészségügyi komplikációk okozták.

(CNN, Phys.org)