Átírja a kozmológiát a tripla szupernóva

Az Arizonai Egyetem munkatársai a Supernova H0pe nevet adták annak a különleges csillagrobbanásnak, amelyet a James Webb űrteleszkóp segítségével fedeztek fel. A név egyszerre jelent reményt (hogy megfejtik a világegyetem tágulásának titkát), és tartalmazza a probléma kulcsát, a H0-val jelölt Hubble-állandót. Hogy ez az állandó miért fontos, rögtön kiderül, de előtte érdemes leszögezni, hogy az űrteleszkóppal egy 10,2 milliárd fényévre található csillag robbanását figyelték meg. A szupernóva-robbanás a csillagok életének végén bekövetkező esemény, amikor az energiát biztosító fúziós üzemanyag elfogy, és vele együtt az anyagot kifelé toló erő is. A bezuhanó anyag hatalmas termonukleáris robbanással és nagyon erős, messziről is jól látható fényjelenséggel jár.

A szóban forgó szupernóvát még a Hubble űrteleszkóp fedezte fel 2015-ben. Az arizonai szakemberek most találták meg a robbanás képének további két példányát. A H0pe és a Naprendszer között ugyanis 3,6 milliárd fényév távolságban található a G16 galaxiscsoport, amely óriási tömegével meghajlítja a teret és a mögüle érkező fényt, így egyfajta gravitációs lencseként működikt. A H0pe képe torzítva és több példányra bontva érkezett meg hozzánk, amiket most azonosítottak be.

Ez hasonló a szárnyas szépítkező tükörhöz, amiben három különböző szögből látszik az előtte ülő személy arca

– magyarázta Brenda Fyre csillagász.

A szupernóva három képe, illetve a távolság és a gravitációs lencse törése alapján kiszámolható a világegyetem tágulásának mértéke. Az így kapott érték azonban meglepő.

Nem mindegy, hogyan tágul a mindenség

A Hubble-állandó a nevét Edwin Hubble csillagászról kapta, aki először számolta ki a világegyetem tágulását. Az állandónak azonban nemcsak egy, hanem több értéke is ismert – ebből fakad az úgynevezett Hubble-feszültség. Az ősrobbanást követő mikrohullámú háttérsugárzás mérései alapján a tágulás másodpercenként és megaparszekenként (3 261 633 fényévenként) 67 kilométer. A Cefeida-típusú változócsillagok jellemzőinek mérése alapján azonban 73,2 km/s/Mpc a helyes érték. Az utóbbi megmérése volt a Hubble űrteleszkóp fő küldetése, az érték helyességét azóta a James Webb űrteleszkóp is igazolta.

Nem tűnik nagynak a két lehetséges állandó közötti különbség, azonban évmilliárdok leforgása alatt teljesen más univerzumot eredményez. A miheztartás végett: a James Webb mostani mérései a H0pe szupernóván 75,4 km/s/Mpc értéket adnak. Itt a hibahatár plusz 8,1 vagy mínusz 5,5 – a valóság találkozhat a Hubble űrteleszkóp eredeti mérésével, de sokkal magasabb is lehet. A lényeg, hogy ismételten 

A Hubble-feszültség így tovább feszül, ha úgy tetszik, egészen biztos, hogy valamit nem jól tudunk a világegyetem tágulásáról, így az sem lehet helyes, amit a világ keletkezéséről gondolunk.

(Futurism, LiveScience)