Meghalt a történelem legdurvább pszichológiai kísérletének atyja
További Tech-Tudomány cikkek
- Rongyként nyújtható és csavarható az LG új kijelzője
- Az élet keresése közben végezhetett a marslakókkal az amerikai szonda
- Itt a nagy dobás a 4iG-től: műholdakat állítanak Föld körüli pályára
- Minden eddiginél furább hibrid szörnyeteggel rukkolhat elő az Apple
- Hamarosan képtelenek leszünk kiszolgálni az adatközpontok energiaigényét
Philip G. Zimbardo 2024. október 14-én San Franciscó-i otthonában, családja körében békés körülmények között meghalt. A nemzetközileg elismert pszichológus, oktató, kutató, író és médiaszemélyiség a Stanford Egyetem professor emeritusa volt. 91 éves korában érte a halál.
A stanfordi börtönkísérlet (vagy Zimbardo-féle börtönkísérlet) pszichológiai szempontból vizsgálta az emberek fogságban való viselkedését. A kísérletet 1971. augusztus 14-e és 20-a között végezték a Stanford Egyetemen, Zimbardo vezetésével. A részt vevő önkéntes diákok foglyok és őrök szerepét játszották el egy, az egyetem alagsorában berendezett börtönben. A kísérletet azonban a befejezés tervezett ideje előtt – hat nap után – félbe kellett szakítani, mert az alanyok viselkedésükkel veszélyeztetni kezdték egymás testi és lelki épségét.
A kísérlet a populáris kultúra szerves része lett, számos filmet inspirált. Az eltelt évtizedekben azonban rengeteg kritika is érte a módszertanát, egyes vélemények szerint az egész kísérletet meghamisították.
Pokol lett a játékból
Eliot Aronson A társas lény című könyvében szó szerint közöl egy részletet Zimbardónak az amerikai képviselőház jogügyi bizottsága számára készített jelentéséből:
Hat nap elteltével véget kellett vetnünk a játékbörtönnek, mert amit láttunk, iszonyatos volt. Többé már nem volt nyilvánvaló sem számunkra, sem a legtöbb kísérleti személy számára, hogy hol végződnek ők és hol kezdődnek szerepeik. A többség valóban »rabbá« vagy »börtönőrré« vált, és többé nem voltak képesek tisztán különbséget tenni a szerepjátszás és saját személyük között. Viselkedésüknek, gondolkodásuknak és érzéseiknek szinte minden aspektusában drámai változások következtek be. Nem egészen egy hét alatt a bebörtönzés élménye (időlegesen) elmosta az egész addigi életük során tanult dolgokat; felfüggesztette az emberi értékeket, kikezdte az énképüket, és az emberi természet legtorzabb, legközönségesebb, legpatologikusabb oldala került felszínre. El kellett borzadnunk, amint láttuk, hogy egyes fiúk (őrök) úgy kezelnek másokat, mintha hitvány állatok lennének, örömüket lelik a kegyetlenségben, miközben mások (foglyok) szolgálatkész, engedelmes, dehumanizált gépekké váltak, akiket csak a menekülés, a saját egyéni túlélésük, valamint az őrök ellen halmozódó gyűlöletük foglalkoztatott.
Zimbardo 1933-ban született és a New York-i Bronxban nőtt fel, családja legidősebb gyermekeként. Ő lett szicíliai amerikai családjának első tagja, aki egyetemi diplomát szerzett. A Brooklyn College-ba járt, ahol 1954-ben diplomát szerzett, pszichológia, szociológia és antropológia szakokon, ezután 1959-ben a Yale Egyetemen doktorált pszichológiából. Az 1960-as évek közepén a Yale Egyetem, a Columbia Egyetem és a New York Egyetem oktatója volt. Phil a patkánykísérletek helyett az emberi viselkedés vizsgálatára helyezte át kutatásait – írja a Legacy.
Lapunk Philip Zombardóval készült interjúját itt olvashatják.
Kutatásait a proszociális és antiszociális emberi viselkedés megértése vezérelte. Kidolgozott egy elméletet a deindividuáció körül, amelyet kutatásokkal lehetett tesztelni, hogy megvizsgálja, miért követnek el az emberek káros cselekedeteket. Ez a New York-i Egyetemen töltött ideje alatt kezdődött a vandalizmussal kapcsolatos tanulmányokkal. A Stanfordon folytatta az etikus és erkölcstelen viselkedés ezen kérdéseinek kutatását egy börtönkutatáson keresztül, amely először a New York-i Attica börtönben és a kaliforniai San Quentin börtönben történt eseményekben szakértői tanúként való részvétele után keltette fel a közvélemény figyelmét.
A Stanfordi Börtönkísérlet (1971, Banks, W.C., Haney, C. és Jaffe, D. közreműködésével) néven híressé vált kísérlet tartós jelentőségére évtizedekkel később, az iraki Abu Ghraib börtönben történt visszaélések után ismét felhívták a figyelmet. A kutatási tanulmány egyik öröksége, hogy segített megalapozni sok ember különböző erőfeszítéseit, amelyek a börtönök reformjáért és a hatalommal való visszaélések elleni küzdelemért szálltak síkra. Zimbardo később nemzetközi kollégáival együttműködve tanulmányozta a szituációs erők szerepét az erőszak, a kínzás és a szekták tekintetében.
(Borítókép: Dr. Philip Zimbardo 2015. július 14-én New Yorkban. Fotó: John Lamparski / Getty Images)