Még a náthától is jobban féltjük a gyereket, mint az elhízástól

Európában az első, a világon pedig a negyedik legelhízottabb nemzet vagyunk, csak az Egyesült Államok, Mexikó és Új-Zéland tudott megelőzni minket, derült ki egy idei OECD-jelentésből. Az ijesztő számok alapján Magyarországon a felnőtt lakosság jelenleg több mint kétharmadát érinti a túlsúlyosság vagy elhízottság valamilyen formája.

A KSH ennél valamivel megengedőbb: a 2016-os egészségjelentésük szerint a felnőtt lakosság 58 százaléka túlsúlyos vagy elhízott. Márpedig a statisztikák szerint a túlsúly és az elhízás – vagyis a magas testtömeg-index – a magas vérnyomás után a második legnagyobb élettani kockázat a magyarok körében, a felnőtt lakosság egészségveszteségének 9 százalékáért felel, és hasonló arányban érinti mindkét nemet.

Bár az elhízás csak 1960-ban jelent meg önálló betegségként a Betegségek Nemzetközi Osztályozásában, a 20. század második felében világméretű egészségügyi problémává vált. Ennek ellenére az emberek többsége – nem csupán Magyarországon – nem kimondottan betegségként, hanem egyfajta állapotként tekint az elhízásra.

Jól igazolja ezt a Pécsi Tudományegyetem Gyermek Prevenciós Központjának idei kutatása, amely rávilágított, hogy még egy megfázástól is jobban féltjük a gyerekünk, mint az elhízástól.

Apró adalék: a kutatás kiemelt figyelmet szentelt a hároméves vagy annál fiatalabb gyereket nevelő anyákra, akik a válaszadók 52 százalékát tették ki, míg a 4 és 10 év közötti gyermekek szülei 48 százalékban képviselték magukat a felmérésben.

A kutatás eredményei alapján tízből nyolc szülő a gyerek csonttörésétől tart a leginkább (81 százalék), miközben mindössze 5 százalékuk találkozott ténylegesen a problémával, tehát élte át, hogy a kisfia vagy kislánya játék közben eltörte bármijét. A válaszadók kereken háromnegyede gondolta úgy, hogy tudna tenni valamint például egy játszótéri kéz- vagy lábtörés ellen.

A második helyre az olyan műtéti beavatkozást igénylő betegségek kerültek, mint a mandulaműtét vagy a vakbélgyulladás, 75 százalékkal. A válaszadás során a megkérdezettek kevesebb mint fele érezte úgy, hogy tud ezek ellen tenni, miközben tízből csupán egy anya gyermekét érintette ilyen betegség.

A harmadik helyen olyan betegségek állnak, mint az influenza, a rotavírus vagy a bárányhimlő, vagyis azok a megbetegedések, amelyeknek akár súlyos szövődményei is lehetnek, és amelyek miatt a gyerekek könnyen kórházba kerülhetnek. A félelemlista első két helyezettjéhez képest itt jogos az aggodalom is: az anyák 57 százaléka valóban találkozott már ilyen betegségekkel.

A kisgyermekeket nevelő anyák rettegett betegségeinek sorában ezután az allergia (72 százalék), a szív- és érrendszeri betegségek (69 százalék), az autoimmun betegségek (60 százalék), a cukorbetegség (szintén 60 százalék) és a különböző genetikai betegségek (58 százalék) következnek.

És most érkeztünk el a felmérés legmeglepőbb pontjához: a megkérdezett magyar anyák az elhízástól féltik legkevésbé a gyerekeiket, a válaszadók kevesebb mint fele tart attól, hogy a fia vagy lánya túlsúlyos lesz – óvatosan megismétlem:

A szülői félelmek top10-es listáján még a nátha és a megfázás (53 százalék) is megelőzi az elhízást (44 százalék), hiába tehető az közvetlenül felelőssé például a szív- és érrendszeri megbetegedések vagy a cukorbetegség kialakulásáért. Közben a felmérésben részt vevő anyák 96 százaléka azt is gondolja, hogy tud tenni az elhízás ellen – ez a szám megfázás esetében 87 százalék.

Pedig lenne mitől tartanunk

Bár a hazai trendeket látszólagos stagnálás jellemzi, a Magyar Elhízástudományi Társaság ügyvezető elnöke, dr. Halmy Eszter szerint semmi okunk sincs hátradőlni: "Az Országos Tápláltsági Állapot Vizsgálat (OTÁP) 2009-es és 2014-es adatai alapján vizsgálták a szakemberek az ötéves trendet. E szerint igaz, hogy évi 1 százalék alatt maradt a túlsúly és elhízás együttes előfordulásának növekedése, de az elhízás mértéke, vagyis súlyossági foka nőtt. Magyarul, egyre több túlsúlyosból lesz elhízott, valamint az elhízásnak egyre súlyosabb formái jelennek meg, ami intő jel, és a figyelmet a testsúlytartásra, azaz arra, hogy ne hízzunk tovább, valamint a megelőzés fontosságára kell, hogy irányítsa."

A magas testtömeg-index – vagyis a túlsúly és az elhízás – a KSH 2016-os egészségjelentése szerint a második legnagyobb élettani kockázat, illetve a negyedik legnagyobb veszteséget okozó kockázati tényező a magyarok körében, amely a felnőtt lakosság egészségveszteségének 9 százalékáért felel.

A KSH adatai alapján az is kijelenthető, hogy lényeges különbség van a nemek között: amíg a nők 49 százalékának, addig a férfiak 62 százalékának volt magas a testtömeg-indexe 2014-ben. "Korcsoportok szerint a fiatal nők 23%-a, míg a fiatal férfiak 39%-a volt túlsúlyos vagy elhízott. A életkor előrehaladtával ez az arány egyre nőtt, a középkorú nők 53%-a, a középkorú férfiak 71%-a, valamint az idősebb nők 65%-a és az idősebb férfiak 72%-a volt túlsúlyos vagy elhízott" – írja a 2016-os egészségjelentés.

A túlsúly és az elhízás négy olyan betegségcsoporttal hozható összefüggésbe, amelyek vezető okai a magyar felnőttek egészségveszteségének. Ezek pedig a következők:

• a keringési rendszer betegségei (a felnőtt lakosság egészségveszteségének 21 százalékáért felel),
• a cukorbetegség (a felnőtt lakosság egészségveszteségének 3 százalékáért felel),
• a daganatos megbetegedések (a felnőtt lakosság egészségveszteségének 19 százalékáért felel),
• valamint a mozgásszervi betegségek (a felnőtt lakosság egészségveszteségének 10 százalékáért felel).

Ahogy a zárójelbe rejtett számok is mutatják, a fentiek közül a keringési rendszer betegségei és a daganatos megbetegedések jelentik a legnagyobb veszélyt. Hogy mi a baj a keringési rendszer betegségeivel? Elsősorban az, hogy vezető halálok mindkét nemnél. A szív- és érrendszer megbetegedései voltak felelősek az elvesztett egészséges életévek egyötödéért, és mindkét nem esetében ezek a legtöbb egészségveszteséget okozó tényezők. A rosszindulatú daganatos betegségek közben – hasonlóan a keringési rendszer betegségeihez – az összes egészségveszteség közel egyötödéért voltak felelősek.

A Pécsi Tudományegyetem Gyermek Prevenciós Központjának kutatása arra világít tehát rá, hogy mennyire mástól féltjük a gyerekeinket, mint ami valóban aggályos. Olyan dolgoktól tartunk a leginkább, amelyek nagy eséllyel gyógyíthatóak (csonttörés, mandulagyulladás, influenza, bárányhimlő stb.), a hosszú távú következményektől pedig kevésbé félünk.

Pedig az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet által októberben közzétett eredmények szerint nagyjából 20 ezer súlyosan elhízott gyerek élhet ma Magyarországon, a középiskolás évek végére pedig átlagosan minden 30 tanulóból 1 súlyosan elhízott.

Közben a II. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika obezitáscentrumában az év eleje óta a gyermekkori elhízás genetikai okait kutatják. Itt 900-1000 gyereket vizsgálnak meg évente, nagy részük kamasz, és nem ritka, hogy 14-15 éves gyerekeket 100 kilogramm feletti testtömeggel regisztrálnak.

A klinika igazgatója, dr. Szabó András szeptemberben azt hangsúlyozta: Magyarországon a 18 éven aluli kamaszok 20-25 százaléka elhízott, ami azért aggasztó arány, mert ezeknek a gyerekeknek a 80 százaléka felnőttkorában is túlsúlyos lesz. Szabó a gyermekkori elhízásért a mozgásszegény életmódot, valamint az iparilag feldolgozott, adalékanyagokkal dúsított élelmiszerek, zsírban gazdag ételek és a fölösleges, extra szénhidrátok mértéktelen fogyasztását tette felelőssé.

Az igazgató kiemelte: a túlzott kalóriabevitel nemcsak azért okoz gondot, mert a 20. század végére az emberek által végzett fizikai munka minimálisra csökkent, hanem azért is, mert az evolúció során, az esetleges éhínségek idejére, szervezetünk energiaraktározásra rendezkedett be, vagyis a genetikai állományunk szerint az elfogyasztott mennyiségnél jóval kevesebb táplálékkal is fedezni tudnánk a napi energiaszükségletünket. Szabó szerint a szigorú kalóriamegvonásos diéták nem hatékonyak, mert a gyerekek könnyen visszahízzák, amit leadtak, érdemes inkább pszichológust bevonni a probléma kezelésébe.

Az elhízás ráadásul nemcsak a fentebb ismertetett betegségek kialakulásának kockázatát növeli, hanem például rontja az ízlelést (ezt egérkísérletekkel bizonyították a Cornell Egyetemen), illetve depresszióhoz is vezethet, különösen a nők esetében (ám az ausztrál és brit kutatók egyúttal azt is megállapították, hogy a túlzottan vékony férfiak is különösen hajlamosak a depresszióra).

A Stanford Egyetem egyik sebésze, John Morton – aki néhány éve gyomorszűkítő műtét előtt és után tesztelte a páciensek ízérzékelését – szintén arra jutott, hogy némi fogyás után a súlyproblémákkal küzdők jobban érezték az ízeket, mint korábban. Morton a tudatos táplálkozás lelkes híveként éppen ezért azt javasolja: lenyelés előtt nagyon alaposan rágjuk meg a falatot, illetve élvezzük ki jól az étel látványát és illatát is, mert nem csupán az étel mennyisége okozhat örömet és elégedettséget.