Hidroplánok, gőzhajók, versenycsónakok uralták a rég letűnt Balatont

Rég letűnt balatoni világ képe bontakozik ki szemünk előtt, ha végignézzük a Közlekedési Múzeum és a Balatoni Hajózási Zrt. (Bahart) által közzétett százéves fotókat: beépítetlen partszakaszok, itt-ott megjelenő villák, üdülők, partszabályozás, csatorna- és kikötőépítések, tóban fürdőző tehéncsordák, gőzhajók és versenymotorcsónakok. Nemigen él már senki, aki emlékezne a 20. század elejének Balatonjára, ezért jöhet jól a két világháború közötti korszak kutatóinak (és persze a történelem iránt érdeklődő laikusoknak is), hogy 2019-ben a Bahart szerződést kötött a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeummal a hajózási cég Siófokon őrzött archív anyagainak átadásáról és az abban szereplő negatívok digitalizálásáról, katalogizálásáról és kutathatóvá tételéről.

A Múzeumba összesen kilenc doboz archív anyag került az év elején, ezek legnagyobb része fekete-fehér üvegnegatív, kis részben diapozitív. A tekintélyes, korábban sosem publikált, a műszaki kultúra és ipari örökség megőrzése szempontjából kiemelkedően fontos fotóanyagon a múzeum digitalizálási műhelye, muzeológusai, archívumi szakemberei dolgoznak hónapok óta. Szerencsére az ezüst-nitrát üvegnegatívokat kevés sérülés, karcolás érte, így a digitalizálás során sikerült a lehető legtöbbet kihozni az évszázados fotónegatívokból, amik jelentős részben a balatonparti építési munkákban és a balatoni, balatonparti közlekedésben dolgozók társadalmi helyzetét, életük pillanatait mutatja be – mondta Vitézy Dávid, a Közlekedési Múzeum főigazgatója.

A fényképek nagy része 1930 és 1940 között a Balatoni Kikötők Magyar Királyi Felügyelőségénél keletkezett, de vannak szép számmal korábbi, húszas évekből, sőt még korábbról származó, 19. század végi felvételek is. (Kisebb részben a mahartos és bahartos időkben született tételek is szerepelnek a gyűjteményben.) A korai képek szerzője valószínűleg Kaáli Nagy Dezső kultúrmérnök, aki a Balatoni Kikötők Magyar Királyi Felügyelőségének alapítója és 1934-ig vezetője is volt. Sok fotó mérnöki-technikai jellegű: kikötő- és partépítés, javítási munkák, partfeltöltés, jégkárok dokumentálása szerepel a felvételeken, de ezek mellett bőven találni köztük balatoni életképeket, tájképeket is.

A fotók keletkezésével kapcsolatban érdemes tudni, hogy az Országos Vízépítési Hivatal 1911-ben határozta el, hogy ideiglenes hivatalokat állít fel azon feladatok elvégzésére, amelyekkel egyik mérnöki hivatal sem foglalkozott maradéktalanul. Így került sor 1912 januárjában a Balatoni Kikötők Magyar Királyi Felügyelőségének megszervezésére Kaáli Nagy Dezső vezetésével. A II. világháború után a felügyelőséget a Balatoni Hajózási (Nemzeti) Vállalathoz csatolták, és archívumát (vagy legalábbis egy jelentős részét) átadták. A vállalat később a Mahart részeként működött, majd Bahart Zrt. néven lett önálló 2001-ben.

A cég idén digitalizált gyűjteményéből nagyjából hatvan fotót tett most közzé a Közlekedési Múzeum a honlapján, ezen kívül a múzeum közösségimédia-oldalain is meg lehet tekinteni egyes képeket, az alábbi válogatás is ezekből készült.

(Borítókép: Fürdőző gyerekek és mosóasszonyok. MMKM_TEMGY_2019_1_1_1_22_558 / Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum / Balatoni Hajózási Zrt.)