Gázmaszkká alakítható melltartóé az IgNobel

Leszerepeltek a brit tudósok az idei IgNobel-díj gáláján. A korábbi évekkel szemben tíz kategóriából csupán egyben nyertek, hiába neveztük el róluk az IgNobelre érdemes tudományos hírekkel foglalkozó blogunkat. Tudósok mellett viszont egy zimbabwei bankigazgató és ír rendőrök is szerepeltek a díjazottak között.

Röhögj, aztán gondolkodj

A díjat a Harvardi Egyetem tudományos humorlapja, az Annals of Improbable Research osztja ki 1991 óta, hagyományosan a Nobel-díj bejelentéseit megelőző héten. Az elismerést komolynak szánt, de haszontalannak bizonyult vagy csak simán vicces, nehezen komolyan vehető kutatási eredmények kapják (innen a díj neve is, ami az angol „ignoble”, azaz „alantas származású” szóra utal). A szervezők kiírása szerint az a tudományos eredmény kaphat IgNobelt, amelyik „az embert először megnevetteti, majd elgondolkodtatja”, de a díj mottója nem volt mindig ilyen szelíd. A megalapítás utáni első években még úgy fogalmaztak, hogy nyertesek eredményeit „nem lehet vagy nem kellene megismételni”. A díjjal nem jár pénz, csak egy oklevél és természetesen a dicsőség.

A díjkiosztó ünnepség magyar idő szerint péntek hajnali fél kettőkor kezdődött a Harvard Egyetem egyik rendezvénycsarnokában. Az anti-Nobel gáláján a világhírű matematikus, a fraktálelmélet egyik atyja, Benoit Mandelbrot tartott hatvan másodperces nyitóbeszédet a kockázatról, ami az est témája volt (sok-sok utalással a válságra és Bernie Madoffra). Ezután egy miniopera következett The Big Bank címmel, majd egy koncert, és a várva várt IgNobel-bejelentések tíz kategóriában (ezek évről évre változnak, mindig a díjazottakhoz igazítják kicsit a kategóriákat).

Tequilából gyémánt

Több olyan kutatást is díjaztak, amiről az Indexen is beszámoltunk. Ilyen például az egyetlen brit díjat kiérdemlő tanulmány, amit a Newcastlei Egyetem két tudósa, Catherine Douglas és Peter Rowlinson követett el. Douglasék olyan kérdésre adták meg a választ, ami évezredek óta foglalkoztatja az emberiséget: több tejet adnak a tehenek, ha szeretik őket. A tudósok 516 farmert kérdeztek meg, és arra jutottak, hogy a néven szólított és gyakran simogatott tehenek évente közel 300 literrel több tejet adnak. Kutatásukkal az ember-állat kapcsolat fontosságára akarták felhívni a figyelmet. Douglas nem tudott részt venni a díjátadón, de a BBC-nek elmondta, hogy nagyon örül a díjnak, mivel az IgNobel nagy rajongója. A díjat Purslane-nek, Wendynek és Tinának ajánlotta – a három legaranyosabb tehénnek, akit valaha ismert. A britek állatorvosi IgNobelt kaptak.

A fizikai IgNobelt Katherine Whitcome (Cincinnati Egyetem), Daniel Lieberman (Harvard) és Liza Shapiro (Texasi Egyetem) kapták, akik rájöttek arra, hogy miért nem borulnak fel a terhes nők. A tudósok szerint az állapotos nők teste alkalmazkodik a növekvő teherhez: úgy igazítja a gerincoszlop állását, hogy a növekvő magzat súlypontja mindig megfelelő helyen legyen. Ki hitte volna.

A leghaszontalanabb kémiai kutatást mexikói tudósok érdemelték ki. Javier Morales, Miguel Apatiga és Victor Castano tequilából készítettek gyémántot. A kísérlet jó példája a díj mottójának: viccesen hangzik, aztán elgondolkodtat. A mexikói tudósok ugyanis félvezető gyémántfilmet állítottak elő, amihez szerves anyagot kell elpárologtatni, és szabályozni az atomok kristályosodásának a folyamatát. Nyolcvan szeszfokos tequilagőzt fecskendezték be egy alacsonynyomású kamrába, és a tesztfelületen lerakódott szént sikerült gyémántstruktúrába rendezni. Mivel a gyémántfilm sokkal keményebb, mint a szilícium, jól használható extrém környezetben, ahol a szokványos félvezetők hamarabb tönkremennének.

Melltartóból gázmaszk

A béke-IgNobelt Stephan Bolliger, Steffen Ross, Lars Oesterhelweg, Michael Thali és Beat Kneubuehl kapták a Berni Egyetemről. A svájci tudósok azt próbálták kitalálni, hogy melyik a kevésbé rossz: ha az embert üres sörösüveggel vágják kupán, vagy ha telivel. Acélgolyókat dobáltak félliteres üvegekre, és arra jutottak, hogy az üres üveg jobb fegyver. Ne próbálják ki otthon.

Biológia kategóriában japánok arattak, Fumiaki Taguchi, Song Guofu és Zhang Guanglei a sagamiharai Kitasato Egyetem orvosi karán demonstrálták, hogy a konyhai szemét 90 százalékkal csökkenthető egy pandaürülékből kinyert baktérium segítségével. Ezt se próbálják ki otthon.

Az állatorvosi díj mellett orvosi IgNobelt is osztottak, ezt a kaliforniai Thousand Oaksban élő Donald Unger szolgálta meg, hangyaszorgalommal. Unger arra kereste a választ, hogy az ujjpercek ropogtatása tényleg ízületi betegséghez vezet-e, és mint minden nagy elme, saját magán kísérletezett: az utóbbi bő hatvan(!) évben minden nap tördelte az ujjait a bal kezén, a jobb kezén viszont nem. Egyik keze sem lett köszvényes, szóval ezt nyugodtan kipróbálhatják otthon.

És az orvosi IgNobel mellé még egy közegészségügyi is jutott, szintén amerikai tudósoknak. A chicagói Elena Bodnar, Raphael Lee és Sandra Marijan olyan melltartót találtak fel, amit gyorsan át lehet alakítani egy pár gázmaszkká. Az elképzelés szerint gázos vészhelyzet esetén az egyik maszkot a melltartó viselője kapná, a másikat egy közelben álló vadidegen. Arról nem szól a fáma, hogy mi a helyzet a kosárméretekkel a fejméretek vonatkozásában.

Fából vaskarika

Nem csak tudományos eredmények kapták meg a vicces díjat. Ilyen volt például a gazdasági IgNobel, amire valószínűleg akadt jelölt bőven, de a hardvardiak végül négy izlandi bank – Kaupthing Bank, Landsbanki, Glitnir Bank és Izlandi Központi Bank – igazgatóit és auditorait hozták ki győztesnek. Az indoklás szerint azért, mert az illetők bemutatták, hogy kis bankok képesek óriási pénzintézetekké alakulni, majd vissza, és ez a kísérlet korrelált egy egész nemzet gazdaságával.

Irodalom kategóriában az ír rendőrség nyert: a szervezetnek sikerült több mint ötven büntetést kiállítani egy notórius közlekedési szabálysértőnek, bizonyos Prawo Jazdynak. Ami a jogosítvány lengyel neve. A díjat egy lengyel polgár vette át, minden jót kívánva az ír rendőröknek.

Végül, a matematikai IgNobelt Gideon Gono kapta, a zimbabwei állami takarékbank igazgatója, aki az utóbbi években megtanította a helyieknek a tíz hatványait. Gono bankja ugyanis az egycentestől (0,01) a százbilliósig (100 000 000 000 000) minden nagyságrendű címletekben bocsátott ki a zimbabwei dollárt. Nagy szemétség ez a díj, mert nem szép dolog más nyomorán röhögni: az országot hiperinfláció sújtja, amit tavaly júliusban például Gono úgy próbált megfékezni, hogy bejelentette, augusztustól a tízmilliárd dolláros csak egy dollárt fog érni.

Randi egy Nobel-díjassal

A díjazottaknak igazi Nobel-díjasok adták át az elismerést, sőt Martin Chalfie, a 2008-as kémiai Nobel-díj nyertese maga is nyeremény volt a gálán megrendezett „Nyerj randit egy Nobel-díjassal” tombolán. A korábbi IgNobel-díjasok közül is többen részt vettek az idei díjátadón, például Francis Fesmire, a csuklásűző végbélmasszázs kutatója.

A díjazottak közül évről évre egyre többen veszik át az IgNobelt, és egyre többen tudják poénra venni az elismerést. Tavaly például hét díjat vettek át, idén viszont már nyolcat (csak a matematikai és a gazdasági IgNobelért nem ment el senki). Elena Bodnar köszönőbeszédét követően bemutatta a melltartó-gázmaszk működését, és minden jelen levő Nobel-díjasnak adott egyet ajándékba a találmányából. A díjazottak egyébként legfeljebb egyperces köszönőbeszédet mondhattak, az idő lejártát könyörtelenül jelezte egy nyolcéves kislány.

Korábban a díjátadót papírrepülő-dobálás zárta, ami után hagyományosan híres Nobel-díjasok takarítottak fel, de ez idén biztonsági okok miatt elmaradt, akárcsak tavaly és tavalyelőtt.

Bár idén nem volt magyar IgNobel-díjas, három korábbi díjjal azért mi is büszkélkedhetünk. Tavaly Tóth Ágota, a Szegedi Tudományegyetem Fizikai Kémiai Tanszékének docense kapott IgNobelt – a tudós japán kollégáival azt kutatta, hogy a nyálkagombák milyen útkereső módszerrel próbálnak eljutni egyik helyről a másikra. 2005-ben Gál József fizikus részesült az elismerésben, amiért a Brémai Egyetemen kutató kollégáival leírta, hogy a pingvinek milyen nagy nyomással lövik ki székletüket. Az első béke-IgNobelt 1991-ben pedig Teller Ede kapta úgy általában az egész életművéért, még az eredeti mottó szellemében.