![](https://indexadhu.hit.gemius.pl/redot.gif?id=nSCbubuYpDWJZLZs0TssLrbt33Lk5kbipuiZrkg89G3.g7/stparam=skrjjshgja/fastid=eeorncrnbsilkneetelidigetojp/nc=0)
![Párizs minket is várt: az Index helyszíni stábja is rácsatlakozott az olimpiára](https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/5747/57478/574785/57478563_4251271_8faf1cbc1b9d98fe8cf5c41d22bcb69e_wm.jpg)
Egyszerre és egy helyre rakja le a tojását 345 hüllőfaj, azaz a társas fészkelés sokkal gyakoribb, mint azt korábban vélték. J. Sean Doody, a canberrai Ausztrál Nemzeti Egyetem ökológusa és kollégái csupán ma élő fajokkal foglalkoztak, de elképzelhető, hogy a dinoszauruszoknál is elterjedt volt a közös tojásrakás.
Ez a szám azonban csupán az ismert hüllőfajoknak kis részét jelenti, ám sokuk tojásrakási szokásait még nem ismerik a biológusok. Az ausztrál gyíkok esetében a közös fészkelés az összes ismert faj 9 százalékára jellemző, ám ez 73 százaléka azon fajoknak, amelyeknek a tojásrakási szokásai ismertek a tudomány előtt.
Az ausztrál kutatók még csak találgatnak, hogy miért vált társas tevékenységgé a tojásrakás. A nőstények így időt és energiát takarítanak meg: nem kell megfelelő helyet keresni, nem szükséges kiásni a fészket. Nagyobb létszámú nősténycsoport növelheti a kicsinyek biztonságát, jobb eséllyel védik meg őket a ragadozóktól. Ugyanakkor a közös fészek veszélyekkel is jár, mivel nagyobb populáció esetében magasabb a fertőzés veszélye.
Az ausztrál kutatók tanulmánya a Quarterly Review of Biology című szaklap legújabb számában látott napvilágot.