Új Csernobiltól továbbra sem kell tartani

A Fukusima Dai Icsi építésekor nem számoltak a március 11-ei, a Richter-skála szerint 9-es erősségű földrengéssel. Ezt az erőművet üzemeltető Tepco nemrég közzétett számai is mutatják: a rengés okozta kelet-nyugati irányú talajgyorsulás három blokkban (a 2-esben, a 3-asban és az 5-ösben) is meghaladta a tervezési értékeket.

Ennek fényében ma már kijelenthető, az erőmű egész jól ellenállt Japán legnagyobb földrengésének: nem dőlt össze, az aktív blokkok rögtön leálltak, a fűtőelemek hűtése is megkezdődött a tartalék dízelgenerátorokról. Mint korábban többször írtuk, az igazán nagy gondot a cunami okozta: több mint tíz (újabb adatok szerint akár 13-15) méteres hullámaival elsodorta a generátorokat, órákig késleltette, később megnehezítette az üzemzavar kezelését. Ennek következményeként a Fukusima Dai Icsi több reaktorában hidrogén gyűlt össze, majd robbant be, az akadozó hűtés miatt pedig felhevültek a fűtőelemek, tovább nehezítve a katasztrófahelyzet megoldását. (A krízis első napjairól és az erőmű felépítéséről itt olvashat bővebben.)

Lassan haladnak

Még egy hónap után is sok a bizonytalanság a Fukusimában történtek körül. Például még mindig nem tudni pontosan, milyen állapotban vannak az üzemanyagcellák az egyes reaktorokban.

A fejleményeket a helyszínen is folyamatosan figyelő Nemzetközi Atomenergia Ügynökség hetek óta szinte ugyanazt a táblázatot teszi közzé napról napra az erőmű állapotáról. E szerint az 5-ös és 6-os blokkokban nincs komoly gond. Az 1-es, 2-es és 3-as blokkokban az üzemanyagcellák állapota stabil, de nincsenek teljesen víz alatt. Az épület szerkezeti sérülései az 1-es, 3-as és 4-es blokkokban komolyak, a 2-esben csak enyhék, valószínűleg a 2-esben sérült meg legjobban az üzemanyagot védő, úgynevezett mérnöki gátak integritása. A legutóbbi, szerdai fejlemény, hogy az 1-es blokk reaktortartályában nőni kezdett a nyomás, ezért elképzelhető, hogy irányított lefúvatást végeznek, előtte azonban nitrogént fecskendeznek a konténmentbe, hogy megelőzzék az újabb hidrogénrobbanást.

Az, hogy a táblázat hetek óta nem változik, tulajdonképpen jó jel: annak a jele, hogy nem romlott tovább a helyzet, sikerült megakadályozni, hogy a fűtőanyag közvetlenül kikerüljön a környezetbe. Apránként érkeznek jó hírek is, például a hűtőrendszer energiaellátását a napokban átállították dízelgenerátorokról az elektromos hálózatra.

Az biztos, hogy még hónapokig fognak tartani a munkálatok, és a táblázat csak igen lassan fog zöldre színeződni. Egy kifogástalanul üzemelő erőműben a kiégett üzemanyag-kazettákat évekig pihentetik víz alatt egy pihentetőmedencében, aminek külön hűtőköre van. Csak ezután rakják át őket levegőhűtéses száraz tárolókonténerekbe. Ezt a folyamatot Fukusimában bonyolítják a hűtőrendszerek és az üzemanyagkazetták sérülései, illetve a nagy sugárzás. Nem csoda, hogy a Tepco szóvivője azt nyilatkozta a Kyodo hírügynökségnek, hogy legkorábban szeptemberben lehet elkezdeni a reaktorokat fedő sugárvédelmi fedelek, a szarkofág építését.

Véget érhet a jódpara

Az elmúlt két hétben az erőmű állapotáról szóló hírekben a jód 131-es izotópja volt az egyik főszereplő. Az izotóp koncentrációja nagyjából két hete kezdett nőni az erőmű mellett a tengervízben, az elmúlt napokban pedig már egészen ijesztő adatok láttak napvilágot.

Hét elején például még literenként 300 millió becquerel volt a jód-131 aktivitása közvetlenül az erőmű mellett. A becquerel (Bq) a radioaktivitás gyakran használt mértékegysége, megadja, hogy egy radioaktív forrásban hány bomlás történik másodpercenként (a 300 millió Bq/liter tehát 300 millió bomlást jelent másodpercenként egy literre vonatkoztatva). Tekintve, hogy Japánban a hatósági korlát jód-131-re 300 Bq/liter ivóvízre (ha felnőttről van szó; gyerekek esetében még kevesebb), a 300 millió elképesztően magas adat.

Ugyanakkor ez közvetlenül az erőműnél mért érték; a jód-131 a tengerben hamar felhígul, szétoszlik, és mivel a jód-131 felezési ideje nyolc nap, viszonylag hamar el is bomlik a környezetben. Szakértők szerint a fukusimai sugárszennyezésnek csak a közvetlen környezetben lehet észlelhető hatása. A kifogott halak és általában a környékről származó élelmiszerek sugárszűrése viszont egyelőre mindenképpen indokolt. Felesleges azonban Fukusimán kívül félni a jódizotóptól és jódtablettát szedni – bár a szennyezés Európát is elérte, igen jelentéktelen koncentrációban, valójában a nukleáris méréstechnika dicsérete, hogy egyáltalán ki lehetett mutatni. (A jód-131-ről bővebben lásd korábbi cikkünket.)

A Tepco közben megtalálta azt a lyukat, ahonnan a szennyezett víz nagy mennyiségben a tengerbe ömölhetett. A rés egy szerelőakna falán volt, és több napi küzdelem után kedden sikerült betömni nátrium-szilikáttal. Azóta a jód-131 koncentrációja csökkent a tengerben, de nincs kizárva, hogy további réseken is szivárog a szennyezett víz, ezért lesznek még vizsgálatok.

Nem Csernobil, de súlyos

A következő hetek hasonlóan fognak telni, mint az előzőek: a helyzet valószínűleg nem lesz rosszabb, de igen lassú lesz a krízis teljes felszámolása. A legfontosabb feladat most még mindig a megfelelő hűtés megoldása és a felgyűlő hidrogén biztonságos eltávolítása. Ha stabilizálódik a helyzet, és csökken a sugárzás, el lehet hordani a szennyezett törmeléket, és kellő pihentetés után ártalmatlanítani a sérült fűtőelemeket. Minderre van megfelelő tapasztalat, de a magas sugárzás nagyon meglassít minden lépést.

Az már biztos, hogy a Fukusima Dai Icsi négy blokkját nem lehet megjavítani. Az erőműben történtek egyelőre 5-ös minősítést kaptak a hétfokozatú Nemzetközi Nukleáris Esemény Skálán, de nem elképzelhetetlen, hogy átminősítik 6-ossá. A 6-os esemény olyan súlyos balesetet takar, amelynek során több ezer terabequerel jód-131 kerül a környezetbe, és ahol a helyi baleset-elhárítási terv teljes körű alkalmazására nagy valószínűséggel szükség van a súlyos egészségi hatások korlátozása érdekében. 7-es fokozatú baleset eddig csak egy történt, a csernobili.

Az egészségügyi és környezeti károkat tekintve Fukusima és Csernobil még a jód-131 elszabadulása után sincs egy ligában. A csernobili erőmű grafitmoderálású volt, az üzemzavar során a grafit meggyulladt. A fukusimai forralóvizes reaktorokban viszont nincs grafit, nem indulhatnak el olyan folyamatok, amelyek a csernobilihoz hasonló mértékű kibocsátáshoz vezethetnek (bővebben itt olvashat az egyes erőműtípusokról).

Jól jelzi ezt a hosszú távon problémásabb radioaktív izotóp, a harmincéves felezési idejű cézium-137 mértéke. A NAÜ mérései szerint a Fukusimával szomszédos prefektúrákban négyzetméterenként 0,1-05 kiloBq körül mozgott a cézium-137 felületi aktivitása, Csernobil szomszédságában azonban az 500, sőt az 1500 kiloBq-t is meghaladta az aktivitás, vagyis a csernobili cézium-137-szennyezés több ezerszerese volt a fukusimainak.

Nehezen vitatható ugyanakkor, hogy a fukusimai baleset a legsúlyosabb atomerőmű-baleset Csernobil óta. Akár kétszázezren is költözésre kényszerülhetnek, a most még harminc kilométeres veszélyzónát pedig ki is terjeszthetik a japán hatóságok. A globális hatások közül a gazdasági következmények mellett talán a biztonságos atomenergiába vetett bizalom megingása lesz a legfájóbb.