További Tudomány cikkek
-
Megtalálták a másnaposság felelősét, de nem az, amire eddig gyanakodtak - Ha nincs vérfrissítés, jönnek a bajok
- Magas rangú katonatiszt tűnt fel a világ legnagyobb hadseregében, de még mindig rejtély, ki irányítja őket
- Végre tényleg megoldódhatott Stonehenge rejtélye
- Még mindig mérgező az 1916-os verduni csata helyszíne
Érdekes kísérletben sikerült megfigyelniük a georgiai Technológiai Intézet munkatársainak azt, hogy miért nem pusztulnak el a szúnyogok, ha eltalálja őket egy náluk ötvenszer nehezebb esőcsepp. Az erőhatások nagyjából úgy alakulnak, ahogy egy ember és egy autóbusz találkozásakor, ennek ellenére a szúnyogok kifejezetten jól érzik magukat az esős éghajlatokon.
A válasz a szúnyogok könnyű, de mégis teherbíró testfelépítésében és kemény kitinpáncéljában rejlik. A kísérletek során a nagy sebességű kamerák felvételeiből kiderült, hogy nem feltétlenül egyértelmű a túlélés. A képeken látszik, hogy a szúnyog a telitalálat esetén az esőcsepp fogságába esik, és zuhanni kezd azzal együtt. A találkozáskor fellépő erőhatások az eddig ismert adatokon is túlmutatnak: a peches szúnyog azonnal felgyorsul az esőcsepp 30 kilométer per órás sebességére, ami a csapat számításai szerint nagyjából 100 és 300 g közötti gyorsulásnak felel meg. Az eddigi rekordtartó az ugrás közben elért 135 g-vel a bolha volt.
A fizika törvényeit természetesen a szúnyog sem győzheti le: ha az esőcsepp szilárd talajon kapja el, azt nem éli túl, ahogy azt sem, ha egy az átlagosnál gyorsabb cseppel találkozik. Az átlagos esőcseppből azonban a mérések szerint a találat után átlagosan 13 szúnyogtesthossznyi táv kell ahhoz, hogy a rovar kiszabaduljon a fogságból, és sértetlenül továbbrepüljön – ha ez addig nem következik be, amíg az esőcsepp eléri a földet, a földhöz csapódás már halálos sérüléseket okoz az állatnak.
Az adatok pontos lemérése nem volt könnyű. David L. Hu, a csoport vezetője elmondta, hogy különösen a vízcseppek megfelelő sebességre gyorsítása és pontos célba juttatása volt nagy kihívás. Először három emelet magasságból próbálkoztak, végül a könnyebben kezelhető vízsugaras megoldás mellett döntöttek, azzal jóval könnyebb volt eltalálni a hálóval fedett, átlátszó műanyagdobozban elhelyezett kísérleti szúnyogokat.
Az már a kísérlet előtt is ismert tény volt, hogy a szúnyog és a többi repülő rovar az evolúció során vízlepergető hatású sörtékkel vértezte fel magát. Így – ahogy az a felvételeken is látszik – ha az állatnak csak egy kis részét találja el az esőcsepp, egyszerűen lecsúszik róla, bár az ütközés ereje ekkor is kibillenti az egyensúlyából a szúnyogot.
A kísérletsorozatnak a világ legviccesebb szúnyogvideóinak előállítása mellett is van értelme: Hu szerint a robottechnológiában egyre fontosabb szerepet betöltő repülő mikrorobotok tervezésénél fontos szempont, hogy a kész termék minél jobban ellenálljon a környezeti behatásoknak. A kísérletek második szakaszában a tudósok különböző, a szúnyogok méreteit mintázó, de egyéb ellenálló formákkal tesztelték a vízcsepptalálat hatásait.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
