Tíz éve repült először az első civil űrrepülő
További Tudomány cikkek
Pontosan tíz évvel ezelőtt emelkedett először a levegőbe a SpaceShipOne, megváltoztatva mindazt, amit addig a repülésről gondoltunk. 2003. május 20-án repült először civil űrhajó, bár akkor még csak 14 kilométer magasságig emelkedett, vagyis messze volt még az űrtől. Ennek ellenére történelmi pillanatnak lehettek tanúi azok, akik aznap a Mojave sivatagban voltak.
Az első repülés alatt a SpaceShipOne nem vált le hordozójától, a White Knight-tól, és alig 2 órát töltött a levegőben, egyelőre pilóta nélkül. Nem volt nagy visszhangja a repülésnek, de ekkor még nem is hajtott végre olyan nagy tettet a repülő.
Ansari X Prize
Az X Prize Foundation 1996-ban Peter Diamandis javaslatára alapította a tízmilliós díjat, amit az kapott, aki kormányzati pénzek nélkül embert tudott küldeni az űrbe. 2004. október 4-én ítélték oda, miután a SpaceShipOne egymás után többször is teljesítette a feladatot. A díjért való küzdelemben a különböző magáncégek több mint százmillió dollárnyi fejlesztést végeztek az űrkutatás területén. Azóta megint meghirdették, jelenleg három aktív pályázat van: kettő orvosi területen vár fejlesztéseket, egy pedig az űrkutatással kapcsolatot. A Lunar X Prize húszmillió dolláros fődíját az kapja, akinek sikerül működő holdjárót juttatni a Holdra (ennek magyar indulója is van, a Puli Space).
Egy hónapot kellett várni a következő repülésre, ekkor már Mike Melvill pilóta vezette a gépet, de még ekkor sem vált le a White Knightról. Erre először augusztusban éreztek elég bátorságot, az űrrepülőt 14 300 méteres magasságban, 194 kilométer per órás sebességnél választották le, majd vitorlázórepülésben érkezett vissza.
A következő jelentős eseményt a Wright fivérek történelmi repülésének századik évfordulójára időzítették, a SpaceShipOne 2003. december 17-én lépte át a hangsebességet, elérte az 1,2 Machot és húsz kilométer magasra emelkedett Brian Binnie pilótával. Ez az esemény már áttörte az érdeklődők ingerküszöbét is, hiszen ez volt az első tisztán magánpénzből fejlesztett repülő, amely képes volt erre.
A SpaceShipOne igazán 2004. június 21-én robbant be a köztudatba, ekkor sikerült átlépni a száz kilométeres magasságot (Kármán-vonalat), és embert vinni a világűrbe. A SpaceShipOne és hordozója, a White Knight indulását több ezren nézték végig a Mojave sivatagban. A repülőgép fedélzetén ismét csak a hatvankét éves Melvill tartózkodott, aki csaknem 20 éves pályafutása során tucatnyi kísérleti repülőgép tesztpilótája volt. És egyben ő lett ekkor a világ első civil űrhajósa.
A SpaceShipOne 15 kilométer magasan vált le a White Knight-tól, és rakétáival 100 124 méteres magasságba emelkedett. Összesen 24 percig tartott az út, ebből három és fél percet töltöttek az űrben. Még kétszer ismételte meg az űrutazást, szeptember 29-én és október 4-én, ez utóbbi alkalommal már Brian Binnie vezethette a gépet, így ő lett a második civil űrhajós.
Turistákat az űrbe
Hatalmas eredmény volt ez egy magáncégtől, hiszen egészen addig állami pénzzel támogatott űrügynökségeknek sikerült csak az űrt elérni. A tulajdonos Burt Rutan már akkor világossá tette, hogy a SpaceShipOne csak az első lépés egy jóval nagyobb tervben.
A maszek űrrepülőt a Mojave Aerospace Ventures fejlesztette, ez a Scaled Compositesnak és Paul Allen Microsoft-alapítónak a közös cége. A Scaled Compositest az elismert űrrepülő-fejlesztő, Burt Rutan alapította, aki leginkább a nagy magasságban, nagy távolságokra repülő gépeiről, például a Voyagerről (az első repülő, amely leszállás nélkül megkerülte a Földet) volt előtte ismert. A fejlesztés elsődleges célja az volt, hogy kizárólag magánpénzből embert juttassanak a világűrbe, hosszútávú céljuk az űrturizmus megteremtése volt.
Az űrkorszak hajnalán még elképzelhetetlen volt, hogy magánűrrepülők is indulhassanak akár az Egyesült Államokból, akár a Szovjetunióból. A magánpénz a nyolcvanas években jelent meg, de akkor is csak a nem hivatásos űrhajósok finanszírozását vállalhatták át magáncégek. 1984-ben repülhetett az első, teljesen magántőkéből finanszírozott űrutas; Charles D. Walker utazásáért munkáltatója, a McDonnell Douglas repülőgépeket gyártó cég fizetett negyvenezer dollárt.
A hidegháború után a kormányok jóval kevesebbet költöttek az űrprogramokra, az orosz űrhivatalnak óriási szüksége volt pénzre meglévő projektjeinek szinten tartására. Ezért egyeztek bele 1990-ben, hogy 28 millió dollárért a Mir űrállomásra viszik az egyik japán televízióállomás riporterét, Akijama Tojohirót. A program sikeres lett, és innentől már nem volt megállás, a kilencvenes években űrturistákat kezdtek keresni, hogy az így befolyt összegből fenn tudják tartani azt az űrállomást.
Egy amerikai üzletember, Dennis Tito lett végül az első hivatalos űrturista 2001. április 28-án. Ezeket az utakat már a Space Adventures amerikai céggel szervezték az oroszok, egy út 20-30 millió dollár közötti összegbe került. Dennis Titót végül a Nemzetközi Űrállomásra vitték. Mára már cégek tucatjai fejlesztik az űrutazásra képes repülőket, köztük a SpaceX, amelynek Dragon nevű űrkabinjával tavaly sikerült dokkolnia az űrállomáson.
Már tesztelik az utódot
A Scaled Composites sem állt le a fejlesztésekkel, megalkották a SpaceShipOne utódát, a SpaceShipTwo-t a Virgin Galactic megrendelésére. Ez az első valódi turistahajó, amelyre már több száz jegyet el is adtak. A SpaceShipTwo 2009 decemberében mutatkozott be a nagyvilágnak, majdnem kétszer akkora, mint elődje és kétszer annyian is férnek el benne, egyszerre hat utast tud szállítani.
A SpaceShipTwo fejlesztése pont a napokban ért el oda, hogy sikerült átlépnie a hangsebességet és 17 ezer méteres magasságig emelkedett. A következő utakon fokozatosan emelik a magasságot, hogy ennek az űrhajónak is sikerüljön átlépni a száz kilométeres magasságot, így elérje a világűrt. A tervek szerint ez év végére várható.
Ez után indítaná el az első séta-űrrepülő útjait a Virgin Galactic. Eddig már több mint ötszázat adtak el a kétszázezer dolláros jegyekből, érdeklődő tehát van elég. Ezek még csak az első lépések, elemzők szerint tíz éven belül 1,6 milliárdos iparág lehet.