
Cápaként úszott a 17 méteres ősi hüllő
A korábban feltételezettel ellentétben a mai cápák sebességével úszhattak az őskori óceánban az óriás moszaszauruszok. Az akár 17 méteresre is megnövő, erős állkapoccsal rendelkező állatok 98-66 millió évvel ezelőtt vadásztak zsákmány után a tengerekben. A kutatók sokáig úgy vélték, hogy ezek a hüllők inkább lassan úsztak, és csak rövid sprintekre voltak alkalmasak. Johann Lindgren, a svéd Lund Egyetem munkatársa és csapata egy új lelet alapján azonban cáfolja ezt a korábbi feltételezést.

A kutatócsoport szerint a gigantikus méretű állatok farokúszója és így a mozgása is inkább a cápákéra hasonlított. Eredményeiket a Nature Communication brit tudományos folyóiratban mutatták be.
Az 1700-as években felfedezett moszaszauruszok az őskori Neotethys-óceánban voltak honosak, ennek vize Ázsia, Európa, Afrika és Ausztrália partjait is mosta. Eddig azt feltételezték a moszaszauruszokról, hogy testük más pikkelyes csúszómászókhoz hasonlóan egy akár száz csigolyával is bíró hegyes farokban végződött.
2008-ban azonban Jordániában egy alig másfél méteres fiatal példány kövületeit találták meg. A remek állapotban megmaradt csontok mellett a régészek úszók kontúrjait is feltárták. Eddig még nem bukkant elő hasonlóan jó állapotban fennmaradt lelet.
„Ezzel a különleges lelettel megcáfolódott az eddigi állítás” – írják cikkükben a tudósok. A kövületek úgynevezett hypocerk farokúszóról árulkodnak: a gerinc farki része lefelé görbült, és a farokúszó alsó részét támasztotta, a farokúszó aszimmetrikus.

A farokúszó formája alapján lehet következtetni a moszaszauruszok mozgására. Úszás közben a hüllők a cápákhoz hasonlóan hullámmozgást végeztek. A legnagyobb felhajtóerőt az úszóval ellátott farok szolgáltatta. Így ezek a tengeri hüllők sokkal jobban hasonlítottak mozgásukban a metriorhynchushoz és az ichthyoszauruszokhoz (halgyíkok), mint azt eddig feltételezték. További érdekesség, hogy a cápák, a moszaszauruszok és az ichtyoszauruszok, mind tengeri csúcsragadozók a maguk idején - egymástól független evolúciós folyamat során jutottak el ugyanahhoz a csepp formájú testalkathoz és aszimmetrikus farokúszóhoz. Az egyetlen fontos különbség, hogy a moszaszauruszok gerince a farok közelében lefelé görbül, a tudósok szerint ez a felszínre emelkedést, vagyis közvetetten a lélegzést segíthette.
