Új fotó készült az űrköcsögről
Az ESO VLT távcsőegyüttesével részletes felvételt készítettek egy vörös óriást övező gáz- és poranyagról, az úgynevezett Toby Jug-ködről. (A jug angolul kancsót jelent; a gázfelhő a kancsóra emlékeztető alakjáról kapta a nevét.)
A déli Carina csillagképben megfigyelhető, 1200 fényévre található IC 2220 katalógusjelű, a HD 65750 jelű vörös óriást körülvevő objektum a reflexiós ködök egyik képviselője. A csillag tömege a Napénak ötszöröse, és bár csak 50 millió éves, fejlődési állapotát tekintve messze a Nap előtt jár.
A mostani kép az ESO Cosmic Gems Programme keretében készült. Ennek az a célja, hogy a nagy teleszkópok reguláris tudományos észlelésre nem használható távcsőidejében a nagyközönség számára is érdekes felvételeket készítsenek. Ezek az észlelések az archívumba bekerülve később akár tudományos célokra is felhasználhatók.
A ködöt a vörös óriás hozta létre, miközben fejlődése során tömegének egy részét csillagszél formájában a környező űrbe fújta. A por- és gázanyag a szénen kívül néhány egyszerű molekulát is tartalmaz, például titánium-dioxidot vagy kalcium-oxidot; ezek az adott hőmérsékleten már nem bomlanak alkotórészeikre. A köd infravörös észleléseken alapuló részletes analízise szerint a csillag fényét visszaverő porszemcsék legfontosabb összetevője a szilícium-dioxid.
Az egy fényév átmérőjű köd majdnem szimmetrikus szerkezetű. Mivel a létrejöttéhez vezető folyamat egy rövid szakaszt képvisel a csillagok életében, a hozzá hasonló objektumok csak kis számban figyelhetők meg.
Néhány milliárd év múlva elolvadunk
A csillagok életében a vörösóriás-állapot a fejlődés vége felé következik be. Ekkorra a nukleáris fúzió üzemanyagaként leghosszabb ideig szolgáló hidrogén már csaknem teljes egészében elfogyott és a csillag atmoszférája óriási méretűre tágul. A HD 65750-hez hasonló objektumokban a szén-oxigén mag körüli héliumhéjban zajlik a magfúzió, amit esetenként egy, a csillag felszínéhez közeli hidrogénhéj övez.
Néhány milliárd év múlva a Nap is vörös óriássá fog fejlődni. A felfúvódott légköre valószínűleg jócskán túlnyúlik majd a Föld pályáján, és minden belső bolygót elnyel. A Föld sorsa a sugárzás és a csillagszél intenzitásának növekedése miatt már jóval korábban megpecsételődik: a teljes bioszféra elpusztul és minden víz elpárolog, mielőtt az egész bolygó megolvad.