Könyvelés nélkül nyelt el kutatási pénzeket az MTA 9,5 milliárdos intézete

Még 2015 novemberében derült ki a közvélemény számára, hogy komoly gondok vannak az Magyar Tudományos Akadémia zászlóshajónak szánt kutatóintézetével, a 2013-ban átadott, 9,5 milliárd forintból felhúzott Természettudományi Kutatóközponttal. A kutatók addigra több fórumon jelezték, hogy pénzügyi problémák vannak, az intézet a csőd szélén áll, a kutatómunka ellehetetlenült, mert nem tudnak hozzájutni az ahhoz szükséges erőforrásokhoz és eszközökhöz. Jelzéseikkel egy 2015. februári zárt fórum után kezdett el foglalkozni az MTA, aztán egy, az Élet és Irodalomban megjelent, problémákat taglaló cikk és egy több kutató által aláírt levél után gyorsult fel az Akadémia gépezete: belső szakmai, illetve pénzügyi vizsgálatot indítottak.

A szakmai vizsgálat eredménye – kifelé legalábbis – csalódás volt (a pénzügyire még áprilisig várni kell): bár az ÉS-ben megjelent cikk bőven szólt olyan problémákról is, amelyeket nem okozhatott kutatócsoportok rossz működése, a vizsgálati eredmények végleges bemutatása előtt összehívott sajtótájékoztatón lényegében csak arról volt szó, hogy hány csoportot kell majd átalakítani, megszüntetni, és hogy felmondások lesznek. Aztán március elején megjelent az MTA honlapján a vizsgálat nyilvánosságnak szánt összefoglalója, ahol szintén a kutatócsoportok átalakításáról volt szó.

A „Következő lépések" című fejezetben is szinte csak annyi szerepelt, hogy „a bizottság valamennyi TTK-kutatócsoport számára javaslatokat fogalmazott meg”, és „a kutatóközpont vezetése a szakmai átvilágítás tapasztalataira, valamint az egyidejűleg lezajlott pénzügyi-gazdálkodási átvilágítás eredményeire támaszkodva konszolidációs programot dolgoz ki, amelyet az Akadémia támogatásával hajt végre”. Nem túl sok konkrétum, igazából csak a várható kirúgásokat erősítették meg a honlapon. 

Elmaradtak a szerződések

A bizottságot nagyon udvariasan és kulturáltan arról tájékoztatta, hogy abszolút reménytelennek látja a TTK-ban kialakult helyzetet.

A fenti idézet csak egy kiragadott, de erős példa arra, mi van abban a TTK-ról szóló jelentésben, amiből csak néhány, jól megválogatott következtetést ismerhetett meg a nyilvánosság.

A dokumentummal kapcsolatban megkerestük az MTA-t is. „A TTK szakmai vizsgálatának eredményeként született jelentés, egy kifejezetten belső használatra készült anyag. Alapossága és mélysége azt szolgálja, hogy a TTK vezetői megalapozott döntéseket hozhassanak a kutatóközpont jövőjével kapcsolatban. Emellett elkészült egy pénzügyi átvilágítást célzó anyag is, melynek megismerése folyamatban van” – közölték.

A szakmai jelentésből azonban már egy szűrt verzió került fel az MTA honlapjára, miközben a kutatók hónapok óta nem kapnak választ alapvető, az intézet működésével kapcsolatos kérdéseikre. A teljes jelentést nem ismerhették meg a kutatócsoportok vezetői sem, csak a saját csoportjaikra vonatkozó megállapításokat. Úgy tudjuk, ennek ellenére a teljes jelentés kéz alatt elég gyorsan elterjedt a kutatóintézetben.

Az MTA szerint ugyanakkor ennek a jelentésnek a pénzügyi megállapításai sem relevánsak, mert „nem ettől a munkaanyagtól, hanem a pénzügyi-gazdasági átvilágítástól várják az eredményeket. Az Akadémia kész megtenni a megfelelő konszolidációs lépéseket, amennyiben ezek szükségesek lesznek a szerződésben vállalt és egyéb kutatások folytatásához”.

A kutatócsoportok működésének problémáin túl például a szakmai jelentésben az szerepel, hogy:

• Javasolt létrehozni egy ténylegesen működő és feladatait értő Kontrolling Csoportot, minőségi személycseréket végrehajtva.
• Az Informatikai Osztály működését intenzívebbé és öntevékenyebbé javasolt alakítani. Súlyos hiányosság tapasztalható az adatvédelem és a technikai rendszerek védelme területén (például szükséges a szerverterem hűtésének megnyugtató kialakítása).
• Bár az MTA korábbi válaszában elkente, még a nem pénzügyi jelentésből is egyértelműen kiderül, hogy a napi kísérletekhez szükséges eszközökhöz való hozzájutás problémás volt. A jelentésben az áll, hogy „beszerzési tevékenység egy kikényszerített vezetőváltás után jelenleg rendezetten működik”, azaz ez nemrég még nem volt így.
• Ugyanez igaz a kutatók elmaradt szerződéseire is: „nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy már a közeljövőben érezhető változások legyenek a TTK működésében, pl. a kutatásokhoz szükséges kísérleti anyagok, vegyszerek beszerzésében, a szükséges létszámcsökkentés átlátható és nem fűnyíróelvű megvalósításában, a nyugdíjazandó munkatársak értesítésében, valamint a fiatal kutatók szerződéses munkaviszonyainak rendezésében”. 

A csőd szélén

A leginkább december végi állapotokat tükröző, február végén véglegesített szakmai átvilágítás azt is megerősíti, hogy a kutatóközpont gyakorlatilag működésképtelen:

TTK-ban az egyre növekvő pénzeszköz-állomány ellenére továbbra sem áll rendelkezésre, illetve rövid távon nem gazdálkodható ki az a fedezet, amely lehetővé tenné a szerződésekben vállalt kutatások kivitelezését.

A vizsgálóbizottság egyénileg meghallgatta a kutatókat, akik közül többen is elmondták, hogy nem vagy csak korlátozottan tudják felhasználni a pályázataik forrását a kutatások elvégzésére. A jelentés szerint „további gazdasági segítségnyújtás nélkül, illetve a segítségnyújtás esetleges elhúzódása miatt az intézmény rövidesen már nem lesz képes biztosítani a pályázatok teljesítését, sem a kapott források visszautalását”.

A hangulatot jól jellemzi egy csoportvezető gondolata a jelentésben:

40 éves akadémiai munkaviszonya alatt olyan még nem volt, hogy létkérdésekkel kellett volna foglalkoznia, ami 2014–2015-ben bekövetkezett.

A TTK pénzügyi helyzete nem csak a szerződéseket és a már futó kutatási programokat érinti, olyan is előfordult, hogy egy 160 millió forintos műszerhez megnyert 100 millió maradékára nem indulhatott el a közbeszerzés „a kutatóközpont nehézségei miatt”.

Volt, aki arról panaszkodott, hogy „Lendület-programban vállalt kutatási projektjét nem tudja időarányosan teljesíteni a TTK kritikussá vált körülményei miatt”. Vagy egy másik éppen „a TTK kritikus gazdasági helyzete miatt nem kapta meg a sikeres Lendület-pályázáshoz ígért TTK-hozzájárulást”.

Azt sem tudják, ki dolgozik ott

Az Indexnek több kutató is jelezte, hogy bár egy ideje elindultak folyamatok a TTK rendberakására, egyelőre nem látnak túl sok pozitívumot, mivel korábban is hiába jelezték a problémákat. Ezt a jelentés is megerősíti: „A kutatók folyamtatosan jelezték a problémát, és mégis minden a kutatók és a kutatás ellenére történt. A 2015. februári TTK-fórumon csak a kutatócsoport-vezetők vehettek részt főigazgatói utasításra, így a kutatók nem találkozhattak az MTA vezetőivel és problémáikat sem mondhatták el”. A teljes képhez hozzátartozik, hogy más kutatók jelzései alapján a jelentés lezárása óta elkészült egy terv a pénzügyi hiány ledolgozására. Nem mellesleg a jelentés ugyanitt megjegyzi, hogy 

a főigazgató már 2013-ban, az összeköltözés előtt sem tűrt el kritikát. 

Az adminisztráció is a kutatók nyakába szakadt, a gazdasági igazgatóság egyszerűen nem volt képben, maguknak kellett a pénzügyeiket adminisztrálni. De az adminisztráció magasabb szinten sem működött jól. Több száz, a TTK-ban dolgozó kutatóról egyszerűen gyakorlatilag nem tudott a rendszer: „a központosított illetmény-számfejtési rendszer (KIRA) nem alkalmas különböző lekérdezésekre és nyilvántartások elkészítésére. Az osztály a közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkező munkatársakat tudja csak nyilvántartani. Jelenleg 560 főnek van TTK közalkalmazotti jogviszonya. A teljes létszám (hallgatókkal, szerződéseken foglalkoztatottakkal együtt) ~ 750-780 fő”.

Törvénytelenül foglalkoztattak

A jelentésből kiderül az is, hogy a TTK-ban „jellemző az 5 éven túli határozott idejűek további határozott foglalkoztatása”, ami egyébként jogszabályba ütközik, mivel öt év határozott idejű foglalkoztatás után nem lehet meghosszabbítani a szerződéseket, csak 6 hónapos kihagyás után vagy pedig határozatlan jogviszonyú szerződést kell kötni. Információink szerint a jelentés lezárása óta a határozott idejű szerződések kérdését rendezték: határozatlan szerződést kapott nagyjából hatvan ember.

Nem csupán ebben az esetben hagyták figyelmen kívül a jogszabályokat a TTK-ban: vettek egy nagy műszert, egy fMRI-t (pontosabban kutató MR-t), amelynél a „orvostudományi (nem-invazív, ám orvostechnikai műszeren végzett) kutatásnak” megfelelő ÁNTSZ-engedélyt kellett beszerezni, ami a kutatóközpontnak nem sikerült. Ezt úgy próbálták áthidalni, lényegében inkább csűrni-csavarni a jogszabályokat, hogy szerződést kötöttek a Óbudai Egészségügyi Centrum Kft.-vel, és az ő ernyőjük alatt működött az fMRI, nekik volt ilyen engedélyük, amit kiterjesztettek – azaz a TTK nem tudta biztosítani egyik fő projektjének működését.

Utóbbi információt kérdésünkre az MTA is megerősítette: „az fMRI-készülék humán vizsgálatokhoz szükséges működési engedélyeinek beszerzése hónapokon át késett, és ez bevételkiesést okozhatott”.

Honnan van a pénzhiány?

Az fMRI beszerzése az projekt, ahol a TTK pénzügyi gondjai végleg kibuktak 2015 májusában: a 600 milliós műszert a TTK csak „az összes rendelkezésre álló pénzügyi eszközt elhasználva”, függetlenül azoknak a különböző pályázatokhoz való rendelésétől, továbbá MTA-kölcsönszerződéssel (újabb 100 millió forint) tudta csak kifizetni.

Az átvilágítás szerint a „nagy műszer beérkezése és installálása előtt már átutalták a szükséges pénzt az MTA TTK számlájára (úgynevezett MTA INFRA-támogatás, 2014 áprilisában)”, de  

és elköltötte a kutatóközpont. Magyarul: a pályázati pénzeket, függetlenül attól, hogy a kutatócsoportok mire kapták, az fMRI-re költötték, pedig korábban már megvolt rá a pénz – csak éppen elment a TTK üzemeltetésére. A jelentés szerint „a kutatóhely mind a mai napig nem rendelkezik ÁNTSZ-engedéllyel”. Ez persze még mindig nem magyarázza, hol is az a pénz, vagy egyáltalán honnan kellett volna előteremteni a működéshez szükséges milliókat.

Az engedély hiányát értelmetlen vitával (az ellenőrzésben szerepel így) próbálta rendezni az fMRI-t használó kutatócsoport vezetője, aki szerint nem kell humán orvosi vizsgálatnak tekinteni a humán alanyokkal végzett kísérleteket. Nem értett ezzel egyet a beruházást felügyelő MTA elnöki megbízottja, a hatóságok és a TTK új vezetése sem. Ha nem tekintették volna humán orvosi vizsgálatoknak ezeket, akkor nem kellett volna engedély, ami persze nonszensz, hiszen egyértelműen embereken kísérleteztek. 

A keserű igazság

A teljes jelentés a megszüntetendő kutatócsoportok mellett konkrét felelősöket is megnevez az eredménytelen működés mellé: „Tóth Szilárd gazdasági igazgató ideje alatt (2013. február – 2014. július)

és ezt az ellenőrzési rendszerek nem jelezték. Ezzel párhuzamosan Keserű György Miklós főigazgató úgy ruházta át a kutatócsoport-vezetőkre a teljes körű anyagi felelősséget 2014. január 1-vel, hogy ennek alapja, a valóságnak megfelelő könyv- és számvitel és monitoring nem jött létre a mai napig”. Keserű azóta nem a TTK főigazgatója, ezt a posztot január óta Pokol György tölti be.

Ráadásul az átvilágítók szerint a volt „főigazgató folyamatosan azt kommunikálta − hivatalos írásbeli jelentéseiben és szóbeli tájékoztatóiban −, az első szakaszban mind az Akadémia vezetése, mind az NKFIH vezetői, mind a kutatóközpont munkatársai részére, hogy »nincs semmi probléma«, majd a problémák lassú felszínre törése után pedig, hogy »megoldjuk, kezeljük a helyzetet«”.

A belső ellenőr, aki jogi tanácsadó is

A volt főigazgatóval kapcsolatban rengeteg problémát állapít meg a jelentés, kifejezetten kérik, hogy a közvetlenül neki alárendelt kutatói részelegeket szervezzék át. A legelképesztőbb történet is egy Keserű alá rendelt személyhez kapcsolódik: az MTA TTK belső ellenőrzését egyetlen személy, Belasics Zsuzsanna látja el, ráadásul másodállásban (500-700 fős intézményről beszélünk, pontos számot a bérszámfejtő rendszer alkalmatlansága miatt nem tudunk).

Belasics egyszerre 

• az intézmény belső ellenőre másodállásban
• és jogi tanácsadást végzett a főigazgatónak.

Az átvilágítók szerint „a belső ellenőr két tevékenysége összeférhetetlen (hogyan ellenőrizne olyan területet, melynek kialakítása, működése az Ő tanácsai alapján működik?), véleményünk szerint a belső ellenőri feladatainak egyáltalán nem felelt meg. Olyan, a főigazgató által jóváhagyott, belső ellenőrzési programokat hajtott végre, melyek nem voltak konkrétan megfogalmazva, tehát a jelentés is csak az általánosság szintjén maradhatott”. 

A gazdasági tanácsadó, aki nem tudja a választ

A gazdasági tanácsadó is a főigazgató főállású tanácsadója a TTK-nál: korábban Benussi Silvio Antonio a jogelőd MTA Kémiai Kutatóközpont és egy évig az MTA TTK gazdasági igazgatója volt, majd 2013. február 1-től az új főigazgató és gazdasági igazgató munkába lépése után átminősítették tanácsadói pozícióba.

Benussi szerint 2012 végén az összeköltözés előtt a TTK 810 milliós pozitív egyenleggel zárt, a 2013 végén, az átszervezések eredményeként létrejött MTA TTK záró egyenlege 500 millió volt. A jelentés szerint 2014 végére 57 milliós hiány alakult ki, amely a 2015 végi hivatalos zárási adatok szerint már 750-800 milliós lehet. Benussi „a bizottság arra irányuló kérdéseire, hogy miért nem jelezték előre a pénzügyi szervezeti egységek a fedezeti hiány folyamatos növekedését, nem tudott kielégítő választ adni”. 

Publikálni minek?

Mindezek a problémák viszont nem jelentik azt, hogy a kutatócsoportokkal ne lennének gondok. A fentieket azért részleteztük, mert az MTA egyelőre nem tartotta fontosnak nyilvánosan is megemlíteni e problémákat – miközben az MTA TTK közpénzből épült és jelentős részben közpénzből működik. (Áprilisban ugyan lesz egy sajtótájékoztató, amin a pénzügyi jelentést ismertetik, de mint látható, a gazdálkodással kapcsolatos komoly kijelentéseket már a szakmai jelentés is tett.)

Amellett, hogy egyes jól pályázó kutatócsoportoknak sok pénzük van, míg mások alig jutnak forráshoz, a jelentés bőven foglalkozik a csoportok saját hibáikból előidézett helyzetével is. A megszüntetésre ítélte csoportok között több olyan van, ahol egyáltalán nem a TTK anyagi problémái okozzák a gondokat:

• van olyan csoport, amelyik egyszerűen nem publikálja eredményeit;
• egy másik szinte a teljes műszeridejét ipari kihasználásra fordítja;
• egy harmadik pedig gyakorlatilag nem is működik a TTK-ban, hanem egy vidéki egyetemen, mégis az MTA-tól is behúznak támogatást.

Előfordul az is, hogy egy-egy csoport kimagasló működése annyira egyetlen kutató működésétől függ, hogy a nyugdíjazás vagy állásváltás gyakorlatilag tönkretenné a csoportot. A jelentés ezekre a problémákra is felhívta a figyelmet, a konkrét, MTA-nak megfogalmazott cselekvési tervben azonban bőven túlsúlyban vannak azok az elemek, amelyek túlmutatnak az egyes csoportokon.