Gyöngyi
5 °C
14 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

A szabad nép ópiuma

063 833732420
2018.05.03. 11:23
Naponta több mint 100 embert ölnek meg a szintetikus ópiátok az Egyesült Államokban. Többet, mint a lőfegyverek, a repülőgép-szerencsétlenségek és a közlekedési balesetek összesen. Az ópiumalapú fájdalomcsillapítókat évtizedek óta használják, de az utóbbi években annyira elterjedtek, hogy az országban közegészségügyi katasztrófa fenyeget. A kialakult helyzetet közösen hozták össze a gyógyszergyártó cégek, a kábítószer-kereskedők, a kirúgástól rettegő, narkósoktól undorodó orvosok, a kínai vegyipar, és az ország lakossága, ami egyre jobban hozzászokik a természetes és szintetikus ópiumszármazékokhoz.

Az 50 évnél fiatalabb amerikaiak körében ma a túladagolás, a drug overdose a vezető halálok. Szándékosan rángattuk ide az angol kifejezést, mivel a drug gyógyszert és kábítószert is jelent, és az amerikai opioidválsághoz mindkettő hozzájárult.

Nem, nem túlzás válságról és krízisről beszélni. A fájdalomcsillapítók ma már több emberrel végeznek, mint a közúti balesetek, és a túladagolások száma gyorsabban nő, mint a HIV-fertőzötteké a járvány csúcspontján. Mutatunk néhány számot:

Hogyan juthattunk idáig? Hosszú sztori, de nem unalmas; akit érdekel, készítsen be az olvasáshoz némi rágcsálnivalót. Szóval az volt, hogy időszámításunk előtt 3500 évvel az alsó-mezopotámiaiak rájöttek, hogy a mák éretlen terméséből elsőrangú fájdalomcsillapító teát lehet főzni. Akkor még nem úgy mondták, hogy a növény aktív komponense az opioid receptorok stimulációjával éri el a fájdalomcsillapító hatást; csak itták, ha nagyon fájt, és örültek, ha hatott.

Hogy a mákból kábítószert is lehet készíteni, arra a törökök jöttek rá; erre utalhat az ópium magyar neve, az áfium is (v.ö: Zrínyi Miklós: Az török áfium ellen való orvosság). A mák európai elterjedését lelassította az inkvizíció – ami az 1300-as évektől vagy kétszáz éven át irtotta az ördög teremtményének tartott növényt –, de végül megtört a jég, meg a katolikus egyház egyeduralma, és a XVII. századtól Európában is elkezdték fájdalomcsillapítóként használni az ópiumot.

Száz évvel később már nem volt titok, hogy az ópiumfüggés bárkiből testi-lelki roncsot csinál, de a nyugati civilizációt ez a legkevésbé sem hatotta meg. A Brit Kelet-Indiai Társaság tonnaszám adta el az Indiában termesztett ópiumot a kínai piacokon. Lin Cö-hszü császár kissé idegesen – pontosabban az 1839-ben kirobbantott első ópiumháborúval – reagált az országra szabaduló egészségügyi és gazdasági katasztrófára. Az angolok leverték a lázadó kínaiakat, majd az 1856-os második ópiumháborúban még egyszer megtették ugyanezt, és a kikötőik megnyitására kényszerítették őket.

Az angol monarchia úgy viselkedett, mint egy drogköztársaság: leigáztak egy országot, hogy korlátozás nélkül kereskedhessenek a kábítószerrel.

Száz évvel később a britek feladták a gyarmataikat és felvették a fehér cérnakesztyűt. Addigra a mákból már igen változatos vegyületeket állítottak elő: morfiumot, kodeint, heroint. Amiből lehetett, gyógyszert csináltak; amiből kábítószert lehetett, azt üldözték.

Richard Nixon amerikai elnök 1971-ben háborút hirdetett a drogok ellen. Először csak a vietnami háború ellen lázadó, LSD- és fűfogyasztó hippiket akarta megregulázni, de 1973-ra megalakult a Kábítószer-ellenes Hivatal, a Drug Enforcement Administration (DEA), ami a határokon túlra is kiterjesztette a műveleteket. A mexikói kormány támogatásával a DEA ügynökei 22 ezer holdnyi felperzselt mákföldet hagytak maguk után Mexikóban; így akarták megfékezni, hogy az Egyesült Államokat elárassza a mexikói heroin.

(A kokaint akkor még nem tartották különösebben veszélyesnek. Nem voltak rá felkészülve, hogy  a mákföldek felégetése után Mexikó tranzitországgá változik. A drogbárók termelőből ügynökké váltak: százalékot kaptak a Kolumbiából az Egyesült Államokba csempészett kokain után. A nyolcvanas években Miamitól Los Angelesig mindenki ezzel púderezte az orrát. Az amerikaiak ezután átértékelték, amit a kokain veszélyességéről gondoltak.)

Mára mintha visszaálltak volna a 40 évvel ezelőtti állapotok. Az amerikai piacon megint a mexikói heroin hódít, a DEA pedig – a mexikói kormány támogatásával – ismét mákföldeket bombáz.

Ópiát vagy opioid?

A cikkben felváltva használjuk az ópiát és opioid kifejezéseket, ami megtévesztő lehet, mert ezek nem szinonimák. A mákból finomított, ópiumalapú morfinszármazékokat hívják ópiátoknak. A természetes, félszintetikus és szintetikus eredetű, ugyancsak az opioid receptorokra ható vegyületek az opioidok.

A fenti összefoglaló vázlatos, de ennyiből is látszik, hogy a máknak micsoda kultúrtörténete van. A hatása máig érződik. A morfiumot ma is használják erős fájdalomcsillapítóként; az ópium légzésbénító hatására épülnek a kodeinalapú köhögéscsillapítók; és a gyógyszergyártók szép lassan rászoktatták az embereket a vényre kapható, ópiát- és opioidalapú fájdalomcsillapítókra.

Nyugi, mindjárt vége; gyorsan ugorjunk 1996-ba. Egy amerikai gyógyszergyártó, a Purdue Pharma öt év alatt több mint negyven, fájdalomcsillapításról szóló konferenciát szervez. A találkozókon több ezer amerikai orvos, nővér és gyógyszerész vett részt; a szakma nagy nevei névre szóló meghívókat kapnak. A Purdue (az amerikai dokumentációk szerint) szendvicsembert csinálna belőlük: azt akarja, hogy legyenek a vadonatúj fájdalomcsillapító, az OxyContin evangelistái.

Ma már látszik, hogy Ez lehetett a krízis nulladik órája.

Az OxyContin egyik fő összetevője egy ópiát agonista, az oxikodon. Igen erős fájdalomcsillapító; nem fejfájásra szoktak ilyet szedni, hanem végső stádiumú rákbetegségre. Az 1990-es években agresszív reklámkampány indult az oxikodon (és a hasonló hatású félszintetikus opioid, a hidrokodon) népszerűsítésére. Hátfájás? Fejfájás? Autóbaleset? Fizikai munka? Dobjon be egy pirulát, és röhögjön a fájdalmon.

A Purdue 1996 és 2002 között kétszeresére növelte az értékesítő csapatát. A mesebeli drogdealerek nagyvonalúságával csábítgatták a potenciális vásárlókat: az első 30 napra szóló adagot ingyen adták, bízva benne, hogy a vevő majd visszatalál. Visszataláltak. Az OxyContin eladásai tíz év alatt megtízszereződtek az Egyesült Államokban.

A sikerüknek nem mindenki örült. Az OxyContin marketingje és promóciója kereskedelmi siker, de közegészségügyi tragédia – állapították meg az amerikai közegészségügyi szolgálat munkatársai. De hiába citáltak szakmai érveket az OxyContin függőségi kockázatáról, a Purdue-t ez nem hatotta meg. Pedig az orvosoknak igazuk volt. 2007-ben a Purdue-t 600 millió dollárra büntették a tájékoztatás elmulasztása miatt. Képzelhetik, mennyire össze lehettek törve; húsz év alatt 14 milliárd dollárt kerestek az üzleten.

Az agyonreklámozott, orvosok által felírt gyógyszerekben mindenki automatikusan jobban bízik, mint a kábítószerekben. Pedig hiába biztonságosabbak az intravénás heroinnál, az ópiát- és opioidalapú fájdalomcsillapítókra nagyon könnyű rászokni. Az olyan, vényre kapható gyógyszerek, mint a Vicodin, a Percocet és az OxyContin az agy jutalomközpontját stimulálják, így még akkor is kialakulhat a függőség, ha valaki csak annyit szed belőle, amennyit az orvos felírt.

Mucsai parasztoktól a felső tízezerig

A gyógyszerválság eleinte lokális jelenség volt, ami az Appalache-hegységre korlátozódott. A Nyugat-Virginiától Észak-Kentuckyig terjedő régió falu- és városlakóinak fizikailag megterhelő, de nem túl jól fizető iparágak biztosítják a megélhetést: a szénbányászat, a mezőgazdaság meg a favágás. Hamar népszerűek lettek a kimerültséget, fájdalmat és stresszt enyhítő gyógyszerek. Nem gyanakodtak semmmire; az orvos írta föl, ugyan, mi baj lehet?

Néhány évvel később már senki nem kérdezte, hogy mi baj lehet: tudták. Gyakoribbak lettek a visszaélések, a túladagolások, a recepthamisítások, és a nem rendeltetésszerű fogyasztás – például a porrá tört tabletták orrba szippantása. Az alternatív ópiátforrásokat az amerikaiak  mucsai heroinként (hillbilly heroin) emlegették. Jól érzik, csakugyan van ebben egy jó adag  lenézés a bunkó hegyvidéki parasztok felé, akik – a sok eszükkel – nazálisan tolják a Vicodint.

a krízis azóta az Egyesült Államok mindkét partját elérte.

Egyes vidékeken – Rhode Islanden, Pennsylvaniában és Massachusettsben – a túladagolásos halálesetek feléről az opioidok tehetnek. És a hillbilly heroin helyett is muszáj lesz kitalálni valami fenségesebb nevet, mert a drogok nemcsak térben terjedtek, hanem a társadalmi rétegek között is. A heroin a lecsúszott rétegek kedvence volt, de az opioidok éppúgy eljutottak a középosztályhoz, mint a felső tízezerhez. Néhány illusztris példa:

Tiltsák be! – köphetnénk oda reflexszerűen. De mit? A heroin már most is be van tiltva, a receptre kapható opioidoknak meg 11 milliárd dolláros piaca van az Egyesült Államokban. Mármint ennyit keresnek vele a legnagyobb gyógyszergyártók. A tényleges kereslet ennél nagyobb, csak azzal nem bírják tartani a lépést. De nem is kell. Ma már nemcsak a hivatalos gyógyszergyártók terítik a tablettákat, hanem a nem hivatalosan működő, gyatrán szabályozott, de gombamód szaporodó fájdalomkezelő központokban (pain treatment center). A köznyelvben ezeket tablettamalomnak (pill mill) hívják, mert úgy termelik az országnak a fájdalomcsillapítókat, mint  a malmok a lisztet.

A kétezres években az opioidalapú szerek túladagolása elsősorban a negyvenes korosztályra jelentett veszélyt. Ma inkább a huszonsok-harminckevés évesek az érintettek. Mostanra világosan elkülöníthetünk két fogyasztói korcsoportot: az elsőbe a negyvenesek tartoznak, a másodikba pedig azok a fiatalabb fogyasztók, akik nem vényre kapható gyógyszerekkel ölik magukat, hanem az utcán kapható heroinnal és fentanillal. A két csoport között laza átjárhatóság is van, mivel

ELŐFORDUL, HOGY VALAKI GYANÚTLANUL ESZEGETI A FÁJDALOMCSILLAPÍTÓ ÓPIÁTOKAT, ÉS KÖZBEN ANNYIRA HOZZÁSZOKIK A SZERHEZ, HOGY HEROINFÜGGŐKÉNT VÉGZI.

A túladagolásos esetek három különálló csoportba sorolhatók; sajnos mindegyik meredeken emelkedő halálozási tendenciát mutat. Vannak a receptre kapható szereket túladagoló fogyasztók; azok, akik herointúladagolásba halnak bele; és azok, akik szintetikus opioidokkal ölik meg magukat.

A heroinfogyasztók korábban külön vásárlói réteget alkottak, és megvolt az őket kiszolgáló réteg is. A stimulánsokat és a hallucinogéneket kedvelő nagyvárosi fiatalok jó eséllyel sosem keveredtek sem a heroinnal, sem a fogyasztóikkal. De mára a heroinpiac is átalakult. Az ár lezuhant, a terjesztési csatornák decentralizálódtak, és a terjesztői hálózatok oda is eljuttathatják a heroint és a hamis gyógyszereket, ahová korábban nem tudták. Mindenhol lelkes fogyasztókat találtak. Ijesztő? Az. Pedig a helyzet sokkal rosszabbra fordult 2014-ben, amikor a drogpiacon feltűnt az illegális fentanil.

Kedves vásárló, dögölj meg

A fentanilnak nincs természetes alapanyaga. Ízig-vérig szintetikus opioid; laborban készül, nem terem. Az opioidreceptorokra hat, akárcsak az ópiumszármazékok, az aneszteziológusok műtétek előtti altatáshoz és fájdalomcsillapításra használják. Mármint a szigorúan ellenőrzött, az Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatóság (FDA) által jóváhagyott készítményeket; a fogyasztók ezzel nem is találkoznak az utcán.

A feketepiacon kapható fentanil nagy része Kínából és Mexikóból érkezik az Egyesült Államokba. A New York környékén begyűjtött fentanilról a szakértők megállapították, hogy a mexikói Sinaloa drogkartelltől jöhetett. A Philadelphiában lefoglalt áruban kínai eredetű prekurzorokat találtak.

Maga a szer szobahőmérsékleten szilárd (por) halmazállapotú, így könnyű más kábítószerekkel keverni. Más kérdés, hogy ez életveszélyes is lehet, mert a fentanil nem hígítja, hanem dúsítja a szert. Tessék, itt egy kép a heroin és a fentanil halálos adagjáról:

30 milligramm kontra 3 milligramm. Ennyi elég ahhoz, hogy megöljön egy felnőtt embert. A fentanil veszélyességét fokozza, hogy a gyártás során olyan melléktermékek képződnek, mint az MPTP, ami elpusztítja az agy dopamintermelő képességét, és rövid idő alatt Parkinson-kórt okoz.

Hogy mennyi fentanil lehet forgalomban, azt jól illusztrálja, hogy tavaly decemberben a DEA egy philadelphiai razziában néhány nap alatt 40 kiló fentanilt foglalt le dominikai drogcsempészektől. A szer népszerűségét a potens mivolta is magyarázhatja, de ijesztő tendencia, hogy

a heroin- és fentanilkereskedők nem a visszatérő vendégekre számítanak, hanem hullagyárként működnek.

Hogy lehetnek ennyire hülyék az amerikai drogdealerek, hogy potenciálisan halálos szereket adnak el a vásárlóiknak? Persze, egy heroinkereskedő nyilván máshogy számol el a lelkiismeretével, mint az, aki egy gramm füvet passzol tovább egy ismerősének - de még a leghülyébb dealerek is tudják, hogy halottakra nem lehet visszatérő, stabil vevőkört építeni. Akinek fontos a pénze, az odafigyel a vásárlóira.

A heroin azért lett a drogvilág mumusa, mert nagyon könnyű túladagolni. De a fentanilhoz képest még a heroin is veszélytelennek tűnik. A fentanil ugyanis iszonyúan erős kábítószer; nagyjából százszor erősebb a morfiumnál. De ha abból a szemszögből nézzük a helyzetet, hogy a drogcsempészek melyik szert milyen haszonnal és mekkora rizikóval tudják eladni, megérhetjük, hogy a kereskedőknek miért kész főnyeremény a fentanil, és hogy miért súlyosbítja a szer elterjedése az opioidkrízist:

  • Egy kiló marihuánát legfeljebb ezer adagra lehet szétosztani. Egy kiló fentanilt 330 ezerre (ráadásul még szaga sincs, mint a marihuánának).
  • A heroin és az ópiáttartalmú szerek gyártásához mákföld kell. A fentanilhoz két vegyész.
  • Mivel a gyártó és a fogyasztó közti lánc jóval rövidebb, mint más drogok esetében, a fentanilt könnyebb elrejteni, tárolni és szállítani.
  • Egy kiló fentanil legyártása nagyjából 5000 dollárba kerül. Mire leszállítják, a nagyker ára 55-60 ezer dollárra nő (ez nagyjából heroin ára is), és a vevők nem a heroint fogják keresni, hanem a jóval erősebb fentanilt. 
  • Mivel a heroin népszerűsége a fentanil térnyerése miatt visszaesett, a heroinkereskedők egyre tisztább és egyre olcsóbb anyagokat juttatnak a piacra. Egyes régiókban a heroin tisztasági foka 63 százalékról 93 százalékra nőtt.
  • Mivel a fogyasztók nincsenek hozzászokva az ennyire tiszta és erős kábítószerhez, ez újabb túladagolásos esetekhez vezethet.

A DEA lehallgatott beszélgetésekre hivatkozva azt állítja, hogy a nagybani drogkereskedők büszkék rá, ha a termékük megöl valakit; mint mondják, ezt a kereskedők a minőség garanciájának tartják. A hígítatlan szerek csakugyan jobb eséllyel ölhetnek meg valakit - eddig a pontig érthető a büszkeség mögött meghúzódó logika, de csak nagykereskedői szinten.

A fogyasztókkal találkozó dealereknek az az érdekük, hogy visszatérő vásárlóik legyenek, és biztos nem hiányzik nekik, hogy a haláleseteket kísérő rendőrségi nyomozások során eljussanak hozzájuk. De sokszor ők maguk sem tudják, hogy pontosan mit árulnak; sem azt, mivel lett felütve, sem azt, hogy honnan származik, sem azt, hogy mennyi benne a szintetikus, és mennyi a természetes összetevő. És az sem segítene, ha tudnák, mert

az ópiátok és opioidok elvonása olyan súlyos tünetekkel jár, hogy a fogyasztókat az életveszélyes kockázat sem tudja eltántorítani a szerhasználattól.

A fentanilt azért nehéz kiszorítani a piacról, mert – szintetikus szerről lévén szó – szinte lehetetlen megállapítani, hogy pontosan honnan érkezett egy-egy szállítmány. A heroinnal nem volt ilyen probléma: ott az egyes régióra jellemző kémiai sajátosságok miatt visszakereshető volt az alapanyag termőterülete. A laboratóriumban előállított szerekről viszont lehetetlen megmondani a származási helyüket.

A tiltás súlyosbítja a helyzetet

Az opioidkrízisre reagálva az ENSZ kábítószer-ellenes testülete, az UNODC tavaly márciusban megszavazta, hogy nemzetközi tiltólistára tegyenek két, a fentailgyártáshoz használt komponenst (a 4-ANPP-t és az NPP-t), de ők is tudják, hogy ez nem fogja megoldani a helyzetet.

Egyikünk sem ringatja el magát abban az illúzióban, hogy ez lesz az opioidkrízist felszámoló ezüst pisztolygolyó. De ez a szavazás megnehezíti a bűnözőknek, hogy hozzáférjenek a fentanilgyártáshoz szükséges alapanyagokhoz.

mondta az amerikai belügyminisztérium szóvivője. Tulajdonképpen nem hazudott. Ez valóban megváltoztatja a fentailgyártás menetét – más kérdés, hogy leállítani nem fogja. A két betiltott prekurzor ugyanis behelyettesíthető másféle vegyületekkel is.

Az sem mellékes, hogy az efféle tiltások és alapanyag-lefoglalások általában sokkal rosszabb állapotokat idéznek elő, mint az, amit a tiltással akartak felszámolni. Amikor az ENSZ egy kambodzsai razzia során 2008-ban megsemmisített 33 tonna szafrolt – ami a metiléndioxi-metamfetamin, ismertebb nevén az ecstasy egyik prekurzora –, majd egy év múlva Thaiföldön további 50 tonnát, az érezhető változást hozott a drogpiacon: az egész világon visszaesett az ecstasy-kereskedelem. (Mára ismét virágzik.) Ez viszont utat nyitott a Kínában gyártott dizájnerdrogoknak: a mefedronnak, a PMA-nak, a PMMA-nak. A legális, de a betiltott kábítószereknél veszélyesebb vegyületek az egész világot elárasztották.

A drogbetegekkel foglalkozó addiktológusoknak ez a lehető legrosszabb helyzet. Az évtizedek óta használt szerek hatásmechanizmusát jól ismerik: tudják, hogy kezelhetik a túladagolás vagy az elvonás tüneteit, és hatékony segítséget nyújthatnak az ártalomcsökkentésben és a leszokásban.

Az új vegyületekről sem az addiktológusok, sem a legfelkészültebb vegyészek nem tudják pontosan, hogy milyen élettani hatásaik lehetnek.

Ha megkérdezik a betegektől, hogy mit vettek be, ők sem fogják tudni. Sokszor a tünetek sem árulkodnak; lehet, hogy egy szer látszólag opioidreceptorokat stimulál, de mégis máshogy hat.

Gyógyulásra sincs remény

Bár Donald Trump szerint a kábítószer-kereskedők kivégzése megoldaná az opioidkrízist, ez a helyzet bántó leegyszerűsítése. A betegek kezelése és gyógyítása, a vényre kapható gyógyszerek szabályozása lenne a valódi megoldás, de ezt megnehezíti, hogy

az amerikai orvosok gyűlölik a kábítószer-fogyasztókat.

Az orvosi tolvajnyelvben csak SPOS (subhuman piece of shit, azaz emberalatti szardarab) néven emlegetik a drogosokat, aminek a drogok kriminalizációja az egyik oka. Mivel az opioidokhoz legálisan csak orvosi recept útján lehet hozzájutni, sok függő az orvosokon keresztül próbál meg hozzájutni a napi betevőjéhez. Nekik viszont épp elég fejfájást okoz, hogy a valódi fájdalmakra felírt, legális recepttel kiváltott fájdalomcsillapítók túladagolásánál is őket veszik elő. Ha felelősnek találják őket, a praktizálási engedélyüket is visszavonhatják, súlyosabb esetben bűnvádi eljárást indíthatnak ellenük. Emiatt az orvosok vonakodnak az ópiátok és opioidok felírásától.

Pedig az alapvető problémát nem a szintetikus opioidok létezése jelenti. Ezek a szerek milliók életét tették elviselhetőbbé - például krónikus fájdalomtól vagy gyógyíthatatlan rákban szenvedő betegekét. A probléma az általános túlhasználat. Ha az összes, receptre felírt opioid alapú szert szétosztanánk az amerikaiak között, mindenkinek jutna két-három hétre elegendő anyag.

100 év tolerancia

Hogy lehet, hogy az Egyesült Államokban fogy el a világ opioidalapú fájdalomcsillapítóinak 80 százaléka, holott az ország lakossága csak 5 százalékát adja a világ népességének? Logikus magyarázat lenne, hogy mostanában ennyire fájdalmas amerikainak lenni, de az ezt vizsgáló kutatások ennek ellentmondanak. Inkább arról lehet szó, hogy az emberek évtizedeken át fogyasztották nyakra-főre a receptre kapható, méregerős, függőséget okozó fájdalomcsillapítókat. Csak szedték, ha nagyon fájt, és örültek, ha hatott. Pedig az orvosok már a kezdetekkor figyelmeztettek rá, hogy ebből még nagy baj lehet.

Most baj van, és senki nem tudja, mit kéne tenni.

(Borítókép: Felépült függők és szociális munkások tüntetnek  Andrew Cuomo kormányzó hivatala előtt New Yorkban, 2017. augusztus 17-én. A demonstráció célja a túladagolások és kábítószerhelyzet elleni hatékony, politikai fellépés sürgetése. Fotó: Spencer Platt/Getty Images/AFP)