Magdolna
19 °C
27 °C

104 éves volt, vágyott a halálra

000 14P4AE
2018.05.10. 14:12
Az ausztrál botanikus, dr. David Goodall élete 104 éve alatt több mint száz tanulmányt publikált, könyveket szerkesztett, rangos állami kitüntetéseket kapott, szerető családja és 12 unokája volt. Orvosi szempontból egészséges volt, de nem érezte teljes értékűnek az életét. Meg akart halni, és Svájcig kellett utaznia, hogy meghalhasson.

Az én koromban már csak fölkelek reggel, megeszem a reggelimet, aztán ebédig ülök. Aztán eszem egy kicsit, és tovább ülök. Mi értelme ennek?

104 éves emberekre nem szokták alkalmazni azt a gyászjelentés-fordulatot, hogy váratlanul elhunyt; a halál ilyen korban bármelyik pillanatban beköszönthet. A 104 éves ausztrál tudós, David Goodall nem várta meg ezt a pillanatot; ő választotta meg, hogy melyik legyen az

Goodall sikertelenül lobbizott azért, hogy Ausztráliában hajtsanak végre rajta célzott eutanáziát. Háromszor is öngyilkosságot kísérelt meg, de egyszer sem járt sikerrel. Úgy döntött, Svájcba utazik, ahol külföldiek is igénybe vehetik az orvosi eutanáziát.

Csütörtök délután halt meg egy bázeli klinikán, szűk családi körben, miután – orvosi felügyelet mellett – halálos méreginjekciót kapott.

Százévesen is aktív volt

Goodall 1914 áprilisában született Londonban. Néhány hónappal az első világháború kitörése előtt családja Ausztráliába költözött. Élete során Goodall három doktorátusi címet szerzett, és több mint száz tanulmányt publikált – a fő kutatási területe a botanika volt. A természetierőforrás-menedzsment és a növények ökológiája terén végzett kutatásaiért megkapta az egyik legrangosabb ausztrál kitüntetést, a Member of the Order of Australiát.

1979-ben vonult nyugdíjba, de ezután is aktív maradt; ő szerkesztette a harmincrészes könyvsorozatot, A Föld ökoszisztémáit (Ecosystems of the World), amin több mint ötszáz szerző dolgozott. Még százéves kora után is folytatta a munkát. Megbecsült akadémikus volt, szerető családdal, tucatnyi unokával.

Non est vita

94 éves korában az egészségi állapotára hivatkozva visszavonták a jogosítványát. Úgy érezte, elvesztette a korábbi függetlenségét, és elhatalmasodott rajta a halálvágy.

Kilencvenéves koromig élveztem az életet, de most már nem. Már elhaladt mellettem, és kihoztam belőle mindent, amit csak tudtam.

102 éves korában felszólították, hogy adja föl az irodáját a perthi Edith Cowan Egyetemen; aggódtak az egészségi állapota és jóléte miatt. Végül csatát nyert és maradhatott. Naponta kilencven percet töltött ingázással; autó híján kétszeri átszállással jutott be a munkahelyére.

Idén összeesett az egyszobás perthi lakásában. Nem tudott felállni. Hasztalan kiáltozott segítségért: senki sem hallotta meg. Két napig feküdt a padlón, mire a takarító megtalálta. Azonnal kórházba szállították. Csak néhány kisebb sérülést szenvedett, orvosai mégis azt tanácsolták, hogy legyen óvatosabb: ne keljen át az utcán, és ne szálljon buszra.

Gyakorlatilag nem volt semmi baj. De kijelentették, hogy képtelen vagyok gondoskodni magamról. Rettentően felzaklatott a korlátozás ténye.

Goodall barátai rég meghaltak, ő maga pedig munkaképtelenné vált. Úgy döntött, Svájcba utazik, hogy orvosi segítséggel vessen véget az életének. A hazájában ezt nem tehette meg. Nyugat-Ausztráliában csak 2019 közepétől vezetik be az eutanáziát, ott is csak Victoria államban, és ott is csak gyógyíthatatlan betegeknek, akiknek a szenvedésein nem tudnak enyhíteni.

Goodall nem felelt volna meg a követelményeknek. Bár úgy érezte, nem tudja folytatni a korábbi életét, és egyre tehetetlenebb, egyre elesettebb volt, az öregedéssel járó tüneteket leszámítva egészséges volt. Csak nem akart tovább élni. Így nem. Hol kerekesszékkel, hol bottal járt, és alig látott valamit. Nem mehetett ki többé a természetbe, hogy terepen dolgozzon és növényeket tanulmányozhasson. Csak a madarak csicsergését hallhatta, de nem láthatta őket.

Nem vagyok boldog. Meg akarok halni. Sajnálom, amiért Svájcba kell utaznom emiatt. Örülök, hogy megtehetem, de jobban örültem volna, ha Ausztráliában tehetem meg.

Bázel, végállomás

Az elmúlt másfél évtizedben 44 ausztrál állampolgár utazott Svájcba, hogy ott vessenek véget az életüknek eutanázia útján. Dr. Philip Nitschke, az eutanáziát támogató Exit International alapítója szerint többségük Ausztráliában próbált átesni az eljáráson, de a helyi szabályozás igen szigorú.

Ha tényleg biztosra akarnak menni, hogy a leghatékonyabb szert kapják, ha el akarják kerülni a kockázatokat, ha van elég pénzük, ha nem bánják, hogy egy idegen országban kell meghalniuk, és nem akarják megszegni a törvényt, talán Svájc tűnik a legjobb megoldásnak

– mondta dr. Nitschke. Ezt persze nem mindenki engedheti meg magának, de Goodall húszezer dollár közösségi támogatást kapott, hogy Európába utazhasson.

A CNN-nek azt mondta: alaposan átgondolta a döntését.

Nem érzem úgy, hogy ez bárki más döntése lehetne. Saját akaratomból vetek véget az életemnek – állok elébe. Örülök, hogy lehetőségem lesz rá, és értékelem az ehhez biztosított orvosi szakértelmet. Az én koromban – vagy az enyémnél fiatalabb korban – az ember már szabadon akarja megválasztani, hogy mikor haljon meg, hogy mikor van itt a halál ideje.

Utolsó perceiben Beethoven Örömódáját hallgatta.

(Borítókép:  Sebastien Bozon / AFP)