Móric
9 °C
15 °C

Kész elmebaj: egyre nagyobb divat a sokkterápia

GettyImages-502271909
2021.08.22. 20:12

Paulo Coelho ezoterikus bestseller író, Lou Reed underground zenész , Yves Saint-Laurent ikonikus divattervező, vagy éppen Leia hercegnő. Azon kívül, hogy világhírűek, az is közös bennük, hogy mindegyikük azt a népes tábort erősíti, amelynek tagjai depressziójukat elektrosokk-terápiával kezeltették.

Carry Fisher, aki a Star Wars első három részében Leia hercegnőt alakította, könyvet is írt erről Shockaholic címmel. Benne szellemesen és bátran beszél küzdelméről, és kijelenteti, hogy önként vetette alá magát a megbélyegzett terápiának.

Antidepresszáns urnában pihen Leia

Határozottan szembement az elektromos kezelés (ECT) elutasító megítélésével, olyannyira, hogy kérésére hamvai (2016-ban halt meg) a világszerte ismert antidepresszáns Prozac pirulát idéző urnában pihennek. Az ECT-t ugyanis éppen a hatástalan gyógyszeres kezelés

egyik alternatívájának tekinti az orvosok többsége ma is.

De vajon kinek pattant ki először a fejéből, hogy elektromos áramot vezessen egy másik ember agyába? Ki demonstrálta büszkén milyen démoni erőket rejt a villamosság? És ki állította mindezt az „igazságosság” szolgálatába?

Ő bizony nem más, mint Thomas Alva Edison, minden idők leghíresebb feltalálója. Több mint kétezer szabadalma volt (köztük a villanykörte), ezek többsége pedig az elektromossággal függött össze.

Edison az elektrosokk úttörője 

Edison az egyenáram híve volt, míg legfőbb riválisa, George Westinghouse a váltóáramé. Üzleti megfontolásokból ezért brutális előadásokkal próbálta bemutatni, mennyire veszélyes a váltóáram.

Nyilvánosan, 1500 néző előtt megölt például egy Topsy nevű elefántot, méghozzá oly módon, hogy a szerencsétlen állatba 6600 voltot vezetett, miközben gondosan filmre vette a „tudományos showműsort”.

Figyelmét nemsokára az igazságszolgáltatás felé fordította és munkatársaival kifejlesztette az első villamosszéket. A humánusnak szánt kivégzési műszert mindenképpen váltóárammal szerette volna kivitelezni, csakis azért, hogy vetélytársa nevét a kivégzésekkel kössék össze, és lejárassa. 1890-ben ki is próbálták a szerkezetet: a gyilkosságért halálra ítélt William Kemmler buffalói házaló zöldségárus feje szinte megfőtt a belé vezetett 1300 voltos feszültségtől, majd még órákig agonizált.

Vágóhidak adták az ihletet

Ezek után kinek jutna eszébe villamos árammal kísérletezni embereken?

Például az elektrosokk pszichiáter atyjának, Dr. Ugo Cerlettinek egy római elmegyógyintézetben. Az 1930-as években ütötte fel fejét egy elmélet, miszerint az epilepszia és a skizofrénia egymással szemben álló betegségek. Azaz, vagy az egyik dominál, vagy a másik. Ezért kísérletekbe fogtak, miként lehet epilepsziás görcsrohamot kiváltani abból célból, hogy a skizofrénia kezelhetővé váljon. Először gyógyszereket használtak, ám ezt sok beteg nem tolerálta.

Dr. Cerlettinek eszébe ötlött, hogy

a vágóhidakon a sertések áramütés után könnyebben kezelhetők lesznek, 

ezért lelkesen különféle erősségű áramütéseket mért páciensei fejére. Mivel kezdetben jóformán semmit nem tudtak a durvának látszó technikáról, csak azt, hogy veszélyes, valódi emberkísérletek voltak ezek:

  • durva dózisokkal,
  • izomlazítók hiányában az előidézett görcsrohamban eltört csontokkal,
  • a sokkok utáni amnéziával.

Majd jöttek az egyre kifinomultabb módszerek: altatásban, ellazult izmokkal, alacsony, 800 milliamperes áramerősségű impulzusokkal végzett terápiák.

Feldobhat az áramütés

Furcsa lehet, de az orvosok jobbára pozitív eredményeket tapasztalnak ma már, sőt az ECT-t kifejezetten hatékonynak tartják a skizofrénia, depresszió, vagy a bipoláris zavar kezelésében.

Túlságosan keveset tudunk azonban ma is az agyról, hogy magabiztosan kijelenthetnénk, hogy az elektrosokk

az elmegyógyászat penicillinje lenne,

egy rutinszerűen alkalmazható, jól megértett gyógymód.

Hogy miként hat az áramlökés az agyra, azt is csak tíz éve tudjuk nagy vonalakban megmondani. Egy áttörő kutatás szerint a depressziót létrehozó agyi területek közötti kapcsolatok hiperaktivitását csökkenti. Azokat, amelyek a kedélyállapotot, koncentrációt, és a gondolkodást befolyásolják. Ezáltal rövidebb-hosszabb időre oldódhatnak, vagy eltűnhetnek a szorongó érzések. 

Állítják, hogy bármilyen viták is kísérjék ezt a módszert, az elektrosokk-terápia kétségtelenül egyike a leghatásosabb kezeléseknek, mivel a betegek többségében megszünteti a lehangoló tüneteket. Nem nyom nélkül persze, hanem mellékhatásokkal kísérve, amelyek legtöbbször időleges memóriazavarok, tanulási nehézségek formájában szoktak megjelenni.

Mégis gyanakszunk

Ha ennyire beválik, akkor miért veszi körül ilyen erős előítélet az elektrosokkot?

Hát például az USA-ban nagy visszhangot kiváltott Victor Gyory ügy miatt. A történet szerint a magyar származású férfi öngyilkosságot kísérelt meg 1969 áprilisában, ami után a philadelphiai Haverford Állami Kórházba került. Itt az orvosok paranoid skizofréniával diagnosztizálták, majd ahogy akkoriban szokás volt rendszeres elektrosokk kezelésnek vetették alá. A súlyos diagnózishoz azonban az is hozzájárult, hogy a férfi nem tudott jól angolul, ezért minden kérdésre magyarul válaszolt, amit zagyva-halandzsa szövegelésnek tituláltak a pszichiáterek és elrendelték a kényszergyógykezelést.

De az előítéleteket leginkább népszerű hollywoodi filmek égették belénk. Legalább két tucat film mutatja be közvetlenül a sokkterápiát. Kutatók szerint eltúlozva. 

Mindenesetre amikor Ken Kesey 1962-ben megírta a Száll a kakukk fészkére című regényét egy hadikórház elmeosztályáról, maga sem gondolta volna, hogy a Miloš Forman rendezte filmfeldolgozás (1975, Jack Nicholson főszereplésével)  tízmilliók figyelmét irányítja az elmeosztályok bizarr és érzéketlen világára, a fegyelmezni, idomítani akaró kezelésekre, álszent gyógymódokra. Máig tartóan megalapozva az  ECT rossz hírét.

Pedig a modern elektrosokk-terápia (ECT) csak egy módszer a sok közül. Főleg akkor használják,  kizárólag szigorú orvosi felügyelet mellett,  ha a gyógyszerek nem használnak. Ráadásul mintha oldódna az ellenállás a műfajjal szemben, mert ma már egy sor másik, kevésbé drasztikus lehetőség  közül válogathatunk, már ha  úgy döntünk, hogy mindenképpen áramot szeretnénk vezettetni tekervényeinkbe:

  • Beültetett elektródákkal, kívülről irányított mély agyi stimulációval (DBS) a Parkinson-kór tünetei enyhítők.
  • Koponyán keresztüli mágneses ingerlés (TMS) a depresszió ellen.
  • Tanulást segítő, koponyán keresztüli egyenáramú stimuláció (tDBS), amellyel akár mi magunk, otthon pengébbé tehetjük agyunkat, fittebbé testünket. Sportbiológusok és élsportolók már ismerik és használják egy ideje. 

Egy új világ küszöbére érkeztünk hát, az agydopping, a neurostimuláció korszakába. Szuper tanulók, sportolók és katonák gerjeszthetők villamos úton, és ezt már a világ vezető biovállalatai is jól tudják: a szükséges berendezések, agyat stimuláló kütyük piaca egyre forróbb, már most elérte a 10 milliárd dollárt. 

(Borítókép: Jeff Goode / Toronto Star / Getty Images)