Ismerik-e az órát az állatok?

Ahogy az emberek is a nappal és az éjszaka ritmusához igazodva élnek, az állatok és növények is a biológiai órától függnek. Ez jelzi nekik, hogy mikor kell elaludni, szaporodni, télire visszavonulni, virágport termelni vagy délre vándorolni. Csak ennek figyelembevételével tudják megtalálni az optimális feltételeket a túléléshez.

Kvarcórás sünik?

A legtöbb élőlény viselkedése egyidejűleg több ritmikus jelenségtől függ. Az állatok és a növények is az úgynevezett „zeitgebert” használják, ami szó szerint időzítőt jelent. Az élőlények esetében az a külső jelzés, ami képes meghatározni vagy módosítani az élőlények belső rendszerét. 

A zeitgeber kifejezést a kronobiológia egyik éllovasa, Jürgen Aschoff vezette be, és olyan környezeti elemeket foglal magában, amelyek megmutatják, milyen napszak vagy évszak van, tehát elsősorban a fényhatásokat, de idetartoznak a hanghatások és a hőmérséklet is.

Közép-Európában az évszakokra jellemző a sajátos nappal-éjszaka hosszúság. A trópusokon viszont a nappal és az éjszaka körülbelül ugyanannyi ideig tart, így a növények egész évben növekedhetnek, és az állatok szaporodási ciklusa kevésbé szigorú, mint nálunk.

A tengeri régiókban a dagály és az apály határozza meg a nap ritmusát. A szárazföldi állatok 24 órás ciklusával szemben a rákok, kagylók naponta kétszer felébrednek, amikor a dagály elnyeli őket. A környezeti hőmérséklet egy másik fontos útmutató az állatoknak. Ez jelzi például a sündisznónak, hogy mikor vonuljon vissza télre, vagy a pillangónak, hogy mikor keljen ki.

Kakukkolnak-e a gázlómadaraknak?

Ha a biológiai óra egy bizonyos zeitgeber szerint működik, akkor ez a konkrét ritmus határozza meg az élőlény életét. Jó példa erre az időeltolódás miatti fáradtság, a jet lag, amikor olyan helyen landolunk, ahol a nappal és az éjszaka felcserélődik. Ilyenkor szervezetünknek több napra van szüksége, hogy újraprogramozza magát, új zeitgebert állítson be. Ugyanez történik a természetben is. Azok a virágok, amelyek minden reggel kinyílnak és a sötétedéssel becsukódnak, továbbra is nyitva maradnak, ha mesterséges fény alá helyezik őket.

De ez a játék nem tart örökké: a környezet visszajelzése nélkül a belső óra kiszámíthatósága felhígul. A mechanikus órákhoz hasonlóan a biológiai órákat is rendszeresen be kell állítani.

A legtöbb organizmus nemcsak egyetlen zeitgebertől függ, több biológiai óra is van bennük. Mindegyik „óra” életének egy-egy részét irányítja. Például a gázlómadarak nyár végén délre vándorolnak, más időpontban vedlenek, és az árapálytól függ, hogy táplálékot keresnek-e.

Napsütötte méhtánc

A méhek táncukat tökéletesen a nap helyzetéhez igazítják, és összetett, akrobatikus táncmozdulatokkal jelzik kollégáiknak, hol van a nektár.

Mivel a nap keletről nyugatra mozog, a méheknek pontosan tudniuk kell, hogy mennyi az idő a nap minden szakában. A belső órájuk nagyon praktikusan hozzásegíti őket ehhez.

A hőmérséklet azonban sokkal kevésbé megbízható, mint zeitgeber – gondoljunk csak az egyre gyakrabban előforduló rekordhőmérsékletekre.

Nagyot néz a hernyó

A széncinege intenzíven figyeli a napok hosszúságát, hogy tudja, mikor rakja le tojásait, mert ebben a lepkehernyók kikeléséhez igazodik. Ez ugyanis a kedvenc tápláléka. De ezek a hernyók nem igazán veszik figyelembe a nappal ⁄ éjszaka hosszát, és főleg a hőmérséklettől függenek. Emiatt előfordulhat, hogy a hernyópopuláció kicsit túl korán eléri a maximumot, és a széncinege hirtelen kevesebb táplálékot talál. Ráadásul a hernyó is csodálkozhat, ha a túl korai kikelés miatt nem lát elég megdézsmálandó levelet maga körül.

Az állatok és növények ezért pontosan ismerik az időt. Talán még nálunk is jobban, noha nem nézik a naptárt, nem forgatják csuklójukon az órát, a lépésszámlálásról már nem is beszélve. Egész létezésük tökéletesen alkalmazkodik az időhöz. Egy kis zavar a zeitgeberjükön súlyos következményekkel jár túlélési esélyeikre nézve. Mi pedig sajnos épp elég zavart okozunk nekik.

(Borítókép: Justin Sullivan / Getty Images)