Mit hozhatnak ki az újabb szankciók Putyinból?

Február 24. óta tart az orosz–ukrán háború. Vlagyimir Putyin nem csak az ukránokat próbálja rettegésben tartani, de minden országot megfenyegetett: ha beavatkoznak az invázióba, bosszút áll. A The Conversation megpróbálta pszichológiai elemzéssel megfejteni Putyin személyiségét.

Az atomháború kilátása mindenkit félelemmel tölt el, de kérdés, valóban bevetne-e az orosz elnök ilyen szélsőséges eszközöket is? Vagy csak fenyegetőzik? Racionálisan gondolkozik Putyin, vagy megfejthetetlenül deviáns módon? Egyesek szerint egyáltalán nem volt meglepetés az attak, a Krím félsziget 2014-es annektálása óta lehetett rá számítani, Putyin étvágya csillapíthatatlan, despotikus politikáját akarja rákényszeríteni Ukrajnára is. Mások úgy gondolják, kétségbeesett, szélsőséges lépései pszichés zűrzavarról tanúskodnak, és Putyin már nem ki- és beszámítható.

Putyin pszichológusszemmel

Putyin mindig is az erő embere akart lenni, ezt sugározza, mióta hatalomban van, az erkölcs sosem érdekelte annyira, mint saját rettenthetetlenségét sugárzó képe. A felelősséget nem szokta vállalni, ha hibázik, másokat okol érte.

Az orosz elnököt nem kell mély analízis alá vetni, hogy interjúin, beszédein, határozatain keresztül lássuk, autokratikus, egyeduralomra törő vezető, aki nem tűri az ellentmondást. Az ilyen elnökök általában a feladatra, a célra koncentrálnak, és kevésbé érdekli őket országuk és a nép jólléte, hangulata. Nem is keresi a közvetlen kapcsolatot az emberekkel – hacsak nem propagandacéllal –, távolságot tart büntetésekkel és fenyegetésekkel is.

Egy nemrégiben készült tanulmány 14 tekintélyelvű állam vezetőjét vette górcső alá, köztük Putyint és Jair Bolsonaro brazil elnököt is, és azt találta, hogy hiányzik belőlük a bizalom, az önzetlenség, érzelmileg instabilak, szemben a kevésbé autokratikus vezetőkkel. Az antiszociális személyiségjegyek meghatározóak náluk, mint a manipulációra, megtévesztésre való hajlam, a narcizmus, gyenge empatikus készségek, agresszió és impulzivitás jellemzi őket.

Putyin antiszociális viselkedése elég szembetűnő, ha a kollégáival szembeni magatartását vizsgáljuk. Például amikor először találkozott Angela Merkel német kancellárral, szándékosan vitt egy nagy testű kutyát magával, noha tudta, hogy Merkel fél a kutyáktól.

Egy másik példa Alekszej Navalnij ellenzéki vezető megmérgezése és illegális bebörtönzése. Navalnij emberi jogait minden skrupulus nélkül hagyta figyelmen kívül, csak mert az ellenzéki politikus igyekezett leleplezni a Putyin-féle korrupciót és hatalmi visszaéléseket.

 

Hogyan kezelhető?

A pszichológusok szerint Putyinnál nem működhet a békés tárgyalás, a diplomatikus kapcsolatfelvétel, mert úgy gondolja, nem kell meghallgatnia a másikat, nem is igazán érdekli senki, és nem akar senkivel közösen semmit megoldani. Autokratikus vezető, tehát erőből kell vele kommunikálni, abból ért. A narcisztikus vezetőkről meglévő ismeretek alapján a szűk körű szembesítés működhet Putyinnal szemben is, de nem nyilvánosan és nem megalázva, mert akkor visszafelé sül el a dolog. Az emberi jogok megsértése miatti szankciók mintha leperegnének róla, de a kutatások alapján az autokrata politikai vezetők éppenséggel érzékenyebbek az ilyen válaszlépésekre, mint demokratikus kollégáik. Talán mert őket, narcisztikusok lévén, jobban érdekli, mit gondolnak róluk.

A gazdasági szankciók hatékonyságát – például a Putyin ellen jelenleg alkalmazottakat – vitatják a tudósok. A megszorítások a hétköznapi embereken is csattannak, és még jobban megszilárdíthatják a hatalmat, mert egy külső ellenségre lehet mutogatni, aki a bajt okozta – a vezető és a nép együtt lesznek áldozatok.

A pszichológusok szerint a szankciók helyett azokat az orosz állampolgárokat kellene felkutatni és megszervezni, akik csöndes ellenállók, és nem hisznek Putyinban.

A Kreml propagandája megkülönbözteti az oroszokat a veszélyes nyugati – liberális, protestáns, katolikus, muszlim stb. – csoportoktól, népektől, árkokat ás, ellenségképet kreál, noha az orosz kultúra legnagyobbjai épp az egyetemes emberi értékeket hangsúlyozták, és ezzel tették világhírűvé az orosz művészetet. Dosztojevszkij, Tolsztoj az örök emberi szenvedésről, bűnről, részvétről írtak, ami mindenki életét kíséri, nem csak az oroszokét. A pacifista Tolsztoj a Háború és békében írta:

A háború a tétlen és könnyelmű emberek mulatsága.

Mindeközben Putyin azt állítja, a Nyugat az orosz kultúra eltörlésére törekszik, és nem látja, hogy ő maga zúzza szét a nagy orosz értékeket.

Az autokratikus politikai vezetők veszélyt jelentenek a nemzetközi stabilitásra is. Mindig voltak, mindig lesznek, de ha kiismerjük személyiségüket, könnyebben szót érthetünk velük.

Az orosz–ukrán háború eseményeit folyamatosan figyelemmel kísérjük, pénteki percről percre frissülő hírfolyamunkat itt találja.

(Borítókép: Vlagyimir Putyin 2022. március 22-én. Fotó:  Sputnik/Mikhail Klimentyev/Kremlin via REUTERS)