Ha ők nincsenek, a mezőgazdaság nagy bajba kerül

Egy szlovén kezdeményezésnek köszönhetjük, hogy május 20-a már negyedik éve a méhek világnapja, ám itthon 1994. április 30. óta ünnepeljük a napjukat. Mivel Szlovéniában foglalkoznak a legnagyobb arányban méhészkedéssel, így nem meglepő, hogy ezen ötlet is az ő fejükből pattant ki. A dátum pedig azért május 20-ra esett, mivel 1783-ban ezen a napon született meg Anton Jansa, aki az első osztrák méhészeti iskola vezetője volt. Munkássága olyan meghatározó volt, hogy egy külön nappal szerették volna elismerni a méhészetért tett törekvéseit.

Van mit köszönni nekik

A méhek létezéséért összetehetik a kezüket az emberek, mivel nélkülözhetetlenek a mezőgazdaság szempontjából. A méhek más rovarfajokkal együtt a vadon termő növények 90, míg az étkezésre szánt növények 75 százalékának beporzását végzik el. A méhpopulációk száma azonban az elmúlt években csökkenésnek indult, köszönhetően például a klímaváltozásnak, a nem szakszerű növényvédőszer-használatnak, a biodiverzitás csökkenésének, illetve a különböző kórokozók (például a varroa atka és a Nosema spóra) okozta megbetegedéseknek. Különösen a leginkább fogyasztott zöldségek és gyümölcsök beporzását végző poszméhek esetében tapasztalható drámai csökkenés, ugyanis az elmúlt évtizedekben a háromnegyedük eltűnt Európában.

A házi méhek élete ugyanakkor egyáltalán nem mondható leányálomnak, mivel hierarchikusan felépített közösségében a munkamegosztás nemi alapon zajlik. A kaptár, amelyben nagyságrendileg 60-80 ezer méh él, élén a méhanya áll, az egyetlen kifejlett nőivarú egyed. A családban megtalálható még körülbelül 10 ezer nőivarú dolgozó és több ezer here, azaz hímivarú. Utóbbiaknak pusztán annyi a dolguk, hogy megtermékenyítsék a méhanyát, ami az életükbe is kerül, mivel a párzás után a nemi szervük kiszakad. Azokat a heréket pedig, amelyeknek nem látják hasznát, kiüldözik a kaptárból, így éhen halnak. A méhanyának sincs több teendője, mivel egész élete alatt csak a petelerakással foglalatoskodik, amelyekből egy szezon alatt akár 200 ezret is lerakhat. A méhanya elpusztulása után pedig a méhcsalád egy újabb nőivarú nevelésébe fog bele. 

A méheknek életkortól függően vannak különböző feladataik. Míg egyesek kaptárőrök, gyűjtők, addig mások pollentaposók, dajkák vagy épp takarítók. A fiatalok rendszerint takarítanak, dajkálnak, érlelik a mézet, őrködnek, majd ahogy nőnek, már komolyabb feladatokat is kapnak, így a nektár begyűjtésében és a vízhordásban is segédkezhetnek. A méhek között vannak felderítők is, amelyeknek az a feladatuk, hogy új lakhely vagy élelem után nézzenek, majd a felfedezéseiket egy tánccal mesélik el a család többi tagjának. 

A nektár beszerzését egyébként a gyűjtők végzik, majd a virágport a garatmirigyük váladékával keverik össze. Az így kapott keverék a mézhólyagba kerül, amit a kaptárba visznek, ahol a begyűjtés után meg is kezdődik az érlelés a  lépsejtekben. A méhek utolsó lépésként csak akkor zárják le viaszréteggel a lépsejteket, ha a méz a kívánt víztartalmat és sűrűséget eléri. Ideális esetben a méhészeknek csak ezután szabadna begyűjteniük a mézet, ám sok esetben ez a folyamat befejezése előtt megtörténik, ezzel beavatkozva a természet rendjébe. 

A mézhamisítás nagy biznisz lett

A méztermelésben csúcstartónak számít Kína, leuralták a piacot, azonban az Európai Unió és az Egyesült Államok is fontos szereplők ezen a színtéren. Egy 2019-es EU-s felmérés szerint a legtöbb méhcsaláddal Spanyolország és Románia rendelkezik, Magyarország a hetedik a sorban. Míg az Európai Unióban a nagyobb termelők minimum 20 ezer tonna mézet tudnak felmutatni évente, addig a tagállamok több mint fele még az évi 5 ezer tonnát sem éri el.

Az óriási kereslet a méz iránt pedig egyaránt jelentette a hamisítók felbukkanását is a piacon, holott a terméknek különböző szempontoknak kell megfelelnie ahhoz, hogy egyáltalán méznek lehessen nevezni. Fontos többek között a cukor- és a nedvességtartalom (max. 20%), a savfok és a HMF-tartalom is. Nem elhanyagolható tényező az sem, hogy a valódi méz 11-féle vitamint, ásványi anyagokat, szénhidrátokat, szerves savakat és enzimeket tartalmaz, amelyek nyilván nem találhatóak meg teljes értékűen a hamisított változatokban. A mézhamisításnak a következő formái ismertek:

1. ázsiai változat,
2. mesterségesen előállított édesítők mézhez keverése,
3. rossz minőségű, tiltott szermaradványos méz gyantaszűrős tisztítása.

Az ázsiai modell annyit tesz, hogy a méhektől még azelőtt elveszik a mézet, hogy a lépsejteket viasszal lezárták volna. A méz ekkor még éretlen állapotban van, és magas a víztartalma. Majd kaptárgyárba szállítva – mondhatni – futószalagon műmézet gyártanak belőle, amelyet olcsóbb áron adnak el, mivel a valódi méznek is megvan az ára. Ezzel a főképp haszonszerzésre irányuló gyakorlattal sikerült Kínának piacvezető pozícióba kerülnie, és abban a térségben már egyáltalán nem számít újdonságnak a hamisított méz, ami teljesen felborította a piacot. Ezáltal hátrányba kerültek azok a termelők, akik a valódi mézet szeretnék értékesíteni drágábban, arányosan az elvégzett munkájukkal. Bár erre jó megoldást jelenthetne az, hogy a mézet tartalmazó üvegen egy címkével tüntessék fel az összetevőket és a származási országot, ám ez még nem mindegyik államban bevett gyakorlat (Máltán, Cipruson és Görögországban például kötelező feltüntetni a származási helyet). 2019-ben egyébként Franciaország, Spanyolország és Portugália egy címkézésről szóló törvénytervezetet nyújtott be az Európai Bizottsághoz, ám végül elutasították ezt. 

Mi a helyzet itthon?

A méhcsaládok száma jelenleg hazánkban több mint egymillióra tehető, illetve a méhsűrűség szempontjából is jól állunk, mivel körülbelül 12-13 négyzetkilométer jut egy méhcsaládra, ez az európai átlagot nézve igen magasnak mondható. Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület adatai szerint a magyar méhállomány 2017-ben volt a csúcson, akkor 1 253 364 méhcsalád volt, ám azóta csökkenő tendenciát mutat. 2019-ben 1 206 478-ra volt tehető a számuk. Mint arról Bross Péter, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület elnöke korábban beszámolt, 2021-ben a méhállományból 230-250 ezer méhcsalád elpusztult, és többet a méhészek számoltak fel, így 800 ezerre csökkent a számuk. Mint kifejtette, nem szokatlan, hogy mire eljön a tél vége, a méhcsaládok 15-30 százaléka elpusztul a túl fagyos tavasz, illetve az enyhe téli idő miatt. 

A méhtartást ugyan hazánkban mindenki végezheti, ám igen szigorú követelményeknek kell megfelelni. A méhtartó mindamellett, hogy köteles bejelenteni a tenyészetét az állategészségügyi hatóságnál, többek között azoknak az elvárásoknak is meg kell felelnie, hogy a szomszéd ingatlantól milyen távolságban van a méhészet, vagy épp miként kell biztosítani a méhek zavartalan munkavégzését. Hogy pontosan hazai viszonylatban mi a helyzet, arról Boros Tibor méhrajbefogót, méhészt kérdeztük.

Mint megjegyezte, annak, hogy a világ méhpopulációja csökken, több oka is van. Többek között az olyan vegyszerek használata a mezőgazdaságban vagy akár a hétköznapi emberek kertjeiben, amik egyáltalán nem méhbarátok. Hozzátette, ugyan az utóbbi időben több ilyen vegyszert is betiltottak, viszont ezeket illegálisan sajnos még mindig be lehet szerezni. Példaként említette, hogy az elmúlt évben több hektár repcét semmisített meg a Nébih, mivel a növény bevizsgálása után derült ki, hogy méhekre veszélyes anyaggal lett permetezve.

A másik probléma, hogy jelenleg semmilyen jogszabály nincs arra, hogy ki és hogyan tarthat méhcsaládokat. A tartásukat nem kötik iskolai végzettséghez, így bárki szabadon vásárolhat. A vásárlást követően az illető nem ismeri a méhek betegségeit, így nem is fogja tudni kezelni őket. Fogalma nincs arról, hogy mit kell elvégezni a családokon, hogy megfékezze a természetes szaporodásukat, a rajzást. Nem tudja felkészíteni az állományt a beteleltetésre, így a családok vagy betegségek során pusztulnak el, vagy a téli élelemhiány miatt

– fejtette ki.

A méhész felhívta a figyelmet arra is, hogy a beporzók a világ legfontosabb rovarai, mivel különböző adatok szerint 115 élelmiszernövény, köztük a kakaó, a kávé, a mandula és a cseresznyefélék 75 százalékának termése függ a rovarok beporzásától. Ahhoz pedig, hogy a méhek zavartalanul végezhessék a munkájukat, mindenképp érdemes utánanézni, mielőtt valaki vegyszert szeretne használni a kertjében, hogy biztosan méhbarát-e. Ahogy azzal is csak segíteni tudunk, ha nem virágzás közben vegyszerezünk, hanem megvárjuk, amíg a növény elvirágzik.

Ha csak tehetjük, minél több nektárt adó fát, bokrot, növényt ültessünk (akác, hárs, gesztenye, lilaakác, vadszőlő, borostyán, fűzfélék, fűszernövények)

– tanácsolta Boros Tibor, ahogy a méhekhez kötődő leggyakoribb tévhittel kapcsolatban is igyekezett eloszlatni a kételyeket.

Nagyon sokan keresnek meg naponta, hogy a kertjükben elfáradt méhecskéket találtak, ezért megetették őket cukros sziruppal, vagy tálba tettek ki nekik szirupos vizet, mivel a méhészek is szirupoztatják őket

– mondta, majd hozzátette, ebben az esetben természetesen semmit nem kell tenni, hanem békén kell hagyni őket, mivel kis erőgyűjtés után tovább fognak repülni.

Nem szabad almapépet vízzel keverve kitenni nekik. Nem szabad szirupoztatni, TILOS! A méhészek tavasszal és ősszel szirupoztatnak. Tavasszal serkentés céljából, ősszel beteleltetés miatt. Steril körülmények között, megfelelő hőmérsékletű vízzel keverve a cukrot, a szirupot kaptárba téve, és nem a szabadba. Ezzel elkerülve azt, hogy több család különböző illatú méhei egy tálból egyenek, és esetlegesen megfertőzzék egymást különböző betegségekkel, vagy a különböző illatok miatt megöljék egymást

– magyarázta, ahogy azt is megemlítette, hogy csak és kizárólag tiszta vizet szabad kitenni nekik egy edénybe, amelybe sűrűn egymás mellé köveket kell elhelyezni, és addig önteni az edényt vízzel, míg félig el nem lepi a köveket. Így nem fognak belefulladni a méhek, és annak köszönhetően, hogy nem éreznek édeset, nem fognak csapatostul özönleni a tálra.

A méhész beszámolt arról is, hogy sokan keresik meg azzal, hogy méhek lepték el a kertjüket, ezért nem merik kiengedni a gyerekeket az udvarra, így azt szeretnék, ha kiirtaná őket, ám erről szó sem lehet. 

Természetesen nem irtunk ki méheket. Nyugodtan ki lehet engedni játszani a gyerekeket, sőt le lehet guggolni a gyerekkel a virág mellé, és meg lehet nézni, hogy dolgoznak ezek a kis beporzók. A méhek akkor támadnak, ha védik a családjukat, a királynőt. Gyűjtögetés közben ártalmatlanok, nem bántanak

– tette hozzá, illetve azt is kijelentette, hogy a méhcsípés következtében fellépő dagadás a test természetes reakciója a toxinokra, ez pár nap alatt megszűnik. Csak abban az esetben lehet beszélni allergiáról, ha az illetőn összefüggő kiütések jelennek meg, vagy pedig légszomja lesz, ilyenkor azonnal mentőt kell hívni. 

Mint Boros Tibor elmesélte, már nyolcéves kora óta foglalkozik méhekkel, jelenleg méhrajok befogása és darazsak irtása miatt szokták riasztani őt. Eddigi pályafutása során pedig sokszor hívták ki olyan esetekhez, amelyek, mondhatni, vészhelyzetek voltak. 

Az első komolyabb riasztásomat az OMSZ-től kaptam. Budapest 8. kerületében a II. János Pál pápa térre ment ki egy haldokló hajléktalanhoz a mentő, viszont a bácsit a padon ülve több ezer darázs lepte el, így a mentő személyzete nem tudta megközelíteni. Amikor megérkeztem, a bácsi valóban darázsfelhőben ült. A darazsakat sikerült leirtanom, a bácsi lábán volt egy félig szétrohadt kötés. Ezt letekertük, és a kötés alatt két marék csontkukac hemzsegett. A bácsi lába lábszárig halott volt, járatokat fúrtak a csontjába, a darazsak pedig hordták a kukacokat, mivel ragadozó rovarok

– emlékezett vissza, hozzátéve, hogy a bácsi lába a tudomása szerint amputálva lett, jelenleg pedig egy idősek otthonában él. 

Továbbá egy Budapest 13. kerületében történt esetet is felidézett, amikor is egy óvodavezető riasztotta őt, mivel az óvodásokat ebéd közben lepték el a méhek, többjüket meg is csípték. Boros megjegyezte, hogy ekkor épp Győrben tartózkodott, ám minél előbb a helyszínre kellett érnie, így rendőri felvezetést kapott. Mire odaért, már a tűzoltóság és a rendőrség is ott volt. Mint kiderült, a méhek az óvoda födémébe költöztek be, és onnan törtek rá a gyerekekre.

Munkám során lakoltattam ki kórházi csecsemőosztályt, ahová darazsak törtek be. Mentettem meg családot olyan tanyán, ahol a család egyik tagját olyannyira összeszurkálták a darazsak, hogy belehalt. Mentem olyan családhoz, ahol a családfő házi praktikákkal akarta megszüntetni a fészket, ő szintén belehalt

– avatott be minket munkája részleteibe Boros Tibor.

(Borítókép:  Ian Forsyth/Getty Images)