Miért vagyunk szomorúak egy jó könyv elolvasása után?

A Sussexi Egyetem kutatói megállapítottak, hogy bármilyen műfajú könyv hat percig tartó olvasása 68 százalékkal csökkenti a stressz-szintet, mert a koncentrálás segít elterelni az agy figyelmét a nyomasztó gondolatokról, így csökken a pulzusszám és az izomfeszültség. De mi történik akkor, ha befejezünk egy jó könyvet? Érkezik a „könyv utáni blues”.

Ahogy Arisztotelész írta a Poétikájában, az irodalom komolyabb, mint a történelem, mert a történészt az foglalkoztatja, hogy mi történt mikor, a fikció viszont lehetővé teszi, hogy meglássuk, mi történhet, miközben a képzeletünket és az erkölcsi érzékünket is fejleszti.

Egy jó könyv után viszont mintha depressziós állapotba kerülnénk. Elhagyatottnak és üresnek érezzük magunkat, de miért lehet ez, és miért nem kapjuk le egyből a következő jó könyvet a könyvespolcról?

Rövid vagy tartós szomorúság

Maja Djikićet, a Torontói Egyetem Rotman School of Management Önfejlesztési Laboratóriumának igazgatója azt mondja a Bookriotnak:

Lehet, hogy a könyv elolvasása után az olvasó szomorúsága valami értékes elvesztését jelzi, mert kötődött a szereplőkhöz, vagy az egész fiktív világ eltűnését sajnálja.

De az is előfordulhat, hogy a könyv központi kérdései maradnak aktívak az ember pszichéjében. Djikic szerint két fogalom fokozhatja a szomorú utóhatást: az érzelmi transzport és az empátia. Az első mindenkinek ismerős lehet, aki tapasztalta már, milyen elveszni egy könyvben, és a szereplők szemével élni meg a történetet. Ilyenkor az embernek megszűnik az időérzéke, de még az öntudata is gyengül. A narratív világ, távol a realitástól lehetővé teszi, hogy a történetben szereplő eseményeket a történet kontextusában valósnak érzékeljük, még akkor is, ha teljesen irreálisak. Ilyenkor a könyv befejezése után hiányzik a kitalált világ, amit egy ideig valóságosnak fogtuk fel, amiben a karakterek közeli barátok voltak a valós kapcsolatok mintájára. A kutatások azt mutatják, hogy a szépirodalom olvasása aktiválja, az érzelmi transzport pedig növelheti az empátiát.

Djikic szerint nem minden könyv utáni szomorúságnak ugyanaz az oka.

Ha a kiüresedés néhány nap után csillapul, akkor csak a könyvtől való elszakadás szomorúsága és a veszteség rövid kitörése volt.

Azonban ha ez az érzés tovább tart, elhúzódik, valószínűleg a személyiséget is megváltoztatta. Tovább töprengünk a könyv kérdésein, és ez személyes átalakuláshoz vezethet. A szépirodalmi művek olvasásával az ember kiléphet önmagából, és fogékonyabbá válhat a személyes változásokra vagy átalakulásokra. 

Egy gyönyörű barátság vége

Bijal Shah, író és biblioterapeuta azt mondja, a jó könyv befejezése után mintha gyászba borulna az ember, de napjainkban ez még erősebben jelentkezhet, mert az emberek az elmagányosodás érzésével küzdenek. Nincsenek közösségek, nem erősödik az önbizalmunk, és a könyvek valószínűleg kitöltik ezt a teret, mert helyettesítő kapcsolatokat jelentenek és új közösséget a könyv szereplőivel. Shah szerint a könyvek

lehetőséget adnak arra, hogy egy tárgyon keresztül fedezzük fel érzelmeinket.

Úgy tűnik, hogy az elidegenedés érzését tovább súlyosbította a járvány és a karantén, ami élesen rávilágított a társadalmi kötelékek és a személyes kapcsolatok fontosságára. A könyvek kitölthetik a nem létező szociális kapcsolatok által okozott űrt, de mikor a vége felé közeledünk, mintha egy barátság szakadna meg.

A beleélés lélektana

Az elhúzódó szomorú utóérzés növelheti a mások iránti empátiánkat, és arra késztethet, hogy szembesüljünk saját magunkról alkotott elképzeléseinkkel. Az érzelmi kapcsolat egyik kulcsa a főszereplő, akivel az olvasó azonosulni tud. Ilyenkor az ember megfeledkezve a napi gondjairól, vállalja a karakter problémáit, aggodalmait, érzelmeit és azonosul velük, de interiorizálja is őket.

Az emberek olyan könyveket választanak, amelyek rezonálnak rájuk. 

– mondta Keith Oatley, a Torontói Egyetem kognitív pszichológusa a BBC-nek. Ha egy szereplő boldog, szomorú vagy dühös, az olvasók gyakran érzik és sajátítják el ezeket az érzéseket. Ez az irodalom egyik erőssége is, és ezért is segíthet a művészet az érzelmeink kezelésében. 

Az olvasás utáni depresszió tehát a szereplőkkel kialakított kötelék és a megosztott érzelmek szintéziséből adódik.

(Borítókép: Markus Scholz/picture alliance via Getty Images)