
Tengerből kiemelt cserépedények árulták el az ókori római borkészítés titkait

További Tudomány cikkek
-
Ne magát hibáztassa, ha mindig lecsúszik a desszert
- Pletykálkodjunk minél többet, áldásos hatású lehet
- Vadonatúj felfedezés látott napvilágot a madarak kialakulásáról
- A pamplonai bikafuttatáson derült ki, máshogy mozog a pánikoló tömeg, mint gondolták
- A WHO rákkeltő címkével látná el a szeszes italokat Európában
Úgy tűnik, az ókori rómaiak helyi szőlőt és máshonnan hozott fenyőgyantát használtak a borkészítés során – írja az Interestingengineering.
Olasz és francia kutatók egy csoportja három különböző, Kr. e. 1–2. századból származó cserépedényt elemzett, amelyet Olaszországban, a San Felice Circeo kikötő közelében fedeztek fel a tengerben.
Új módszerek régi borokhoz
A Science Alert jelentése szerint a kutatók a legújabb kémiai elemzési technikákat kombinálták az archeobotanika (régészeti növénytan) különböző módszereivel, hogy azt is kiderítsék, ami a hagyományos elemzési technikákkal nem lehetséges.
A világ legdrágább háza miatt dúl a harc római hercegek és a texasi özvegy között
Caravaggio egyetlen mennyezeti freskója is emeli a tétet a Villa Aurora eladásánál.
Az edényekben lévő szerves maradványok kémiai markereinek azonosítása és kiválogatása érdekében a kutatók gázkromatográfiát és tömegspektrometriát használtak. A kutatócsoport bizonyítékokat talált a szőlő (Vitis vinifera) pollenjére és növényi szöveteire, a tudósok ebből arra a következtetésre jutottak, hogy vörös- és fehérborok készítésére használták a cserepeket. A most azonosított polleneket egyébként már helyi újkori és közép-pleisztocén mintákban is megtalálták, úgyhogy őshonos szőlőfajták lehettek.
Fenyőgyanta, az újdonság
Az amforákban fenyőrészecskéket is felfedeztek. A fenyő gyantáját feltehetőleg az üvegek szigetelésére, aromáját pedig a bor ízesítésére használták. A fenyőt azonban más régiókból is beszerezhették, például Calabriából vagy Szicíliából.
Azáltal, hogy különböző megközelítéseket alkalmaztunk a római amforák bevonórétegének, tartalmának és természetének feltárására, jobban megérthetjük az ókori borelőállítási gyakorlatokat
– mondták a kutatók.
Nem ez az első alkalom, hogy az ókori rómaiak úttörőként használnak egy technikát, ami még ma sem ment ki a divatból (napjaink tengerészeinél még mindig gyakorlat a fenyőgyantával történő vízállóvá tétel). Azzal, hogy a fenyőgyantát víztaszító anyagként használták, világossá vált, hogy Romulus és Remus utódai már évszázadokkal ezelőtt elsajátították az eljárás kémiáját, és ennek segítségével tudták a bort cserepekben, amforákban tárolni.
(Borítókép: Dea / M. Amendola / Getty Images)
