Üveg vagy műanyag, mi a jobb a Földnek?

Akik már kitiltották a műanyagot a konyhájukból, jellemzően az üvegre álltak át: tárolók, dobozok, italtartók. De biztos jobb az üveg, mint a műanyag?

Az üveg biológiai – és nem mű – anyagokból áll, homokból, szódabikarbónából, mészkőből készül. Ráadásul újra felhasználható bárhogy és bármikor, vagyis optimális esetben soha nem kerül a szemétbe. Egészségügyi szempontból is jó, mert a műanyaggal ellentétben nem szívja magába a szagokat és az ízeket, és semmilyen mérgező anyagot nem bocsát ki, amik az ételekbe vagy az italokba kerülhetnek.

Újrahasznosul-e az üveg?

Az üveg nehezebb, mint a műanyag, és könnyen törik, ezért gyerekeknél veszélyforrás is lehet. Sajnos a szállítása is nagy terhet ró a környezetre súlya (egy 500 ml-es üveg 400 g, egy hasonló 500 ml-es műanyag palack 10 g) és a sok csomagolóanyag miatt. 

Az üvegeknek csak 10 százalékát hasznosítják újra, főleg a rossz gyűjtési módszerek és a szennyeződések miatt. A visszanyert üvegeket kis, szilánkos darabokra törik szét az újragyártáshoz, vagy csak hagyják őket lebomlani, de ez csak 1 millió év alatt történik meg.

Az elmúlt évek nagy üvegigénye miatt, amit például a zero waste életmód okoz, az eddigieknél sokkal több üvegedényre van szükség, mint amennyi használt üvegből rendelkezésünkre áll. Évente 50 milliárd tonna homokot vonunk ki a természetből, jellemzően a tengerfenékről és folyómedrekből, de ezzel felborul a tengeri ökoszisztéma, és növeljük a part menti áradások esélyét is. A szűz üveg előállítása szintén nagy károsanyag-kibocsátású folyamat, mert a gyártó kemencék gyakran fosszilis tüzelőanyaggal működnek.

A legzöldebb üvegfelhasználás tehát az, ha újra és újra használjuk az üvegeket, és nem vásárolunk újakat. Ha mégis meg kell válnunk tőlük, tisztítsuk ki és vigyük az üveggyűjtőbe.

A pokolba vezető út is műanyaggal…

A műanyag a sátán kedvenc anyaga lehet, hiszen kőolajalapú, nem megújuló, folyékony kőolajgázok és folyékony földgáz keverékéből készül. Előállítása üvegházhatású gázok kibocsátásával szennyezi a levegőt, kőolajjal piszkolja a folyókat, a termőtalajt és a vízi utakat. Óriási szénlábnyomot hagy a Földön, és ez csak nő és nő, ahogy termeljük a csomagolóanyagokat, a kozmetikumokba való műösszetevőket.

A Kaliforniai Egyetem nemrég közzétett tanulmánya szerint a műanyaggyártás szén-dioxid-kibocsátása évi 1,8 milliárd tonna, és még egy elborzasztó adat: a felmérések szerint Kína felelős a globális műanyaggyártás csaknem 30 százalékáért.

A károsanyag-kibocsátáson kívül ráadásul a műanyag nem teljesen újrahasznosítható (a világ minden műanyagának csak 9 százalékát hasznosítják újra), vagyis csak visszaforgatható, gyengébb minőségre reprodukálható egy ideig – utána már használhatatlan. Soha nem bomlik le igazán, gondoljunk csak az évekre a szekrényben hagyott hamburgerekre, amik épen és „egészségesen” kerülnek elő. Mikroműanyaggá alakulhatnak, amik szennyezik ivóvizünket, az óceánokat, a tengereket, a folyókat és az élelmiszereket. A műanyag egyértelműen rossz az emberi szervezetnek, a BPA endokrin rendszert károsító tulajdonságait már bizonyították. 

És újabb „jó” hír:

De mégsem megoldás a műanyagok kidobása, vannak előnyei is, például hogy könnyű (az üveg szállítása többe kerül), kezelése problémamentes (nem törik), több célra használható (sokféle fajtája van), olcsó. De ha lehet, kerüljük az egyszer használatos műanyag termékeket, hasznosítsuk újra, és ha már nem használjuk, vigyük a szelektív gyűjtőbe.

A végső tanulság tehát, hogy üvegből se vásároljunk újakat, inkább újrahasznosított üvegeket használjunk, a régi műanyagoknak pedig találjunk új funkciót, vagy vigyük a szelektív tárolóba. 

(Borítókép: Luis Alvarez / Getty Images Hungary)