Megtalálhatták a legkorábbi bizonyítékot, ekkor viselhetett először ruhát az ember

A ruházkodás, a különböző ruhadarabok viselése mára már a mindennapok részévé vált, az évszázadok alatt alakultak ezek azzá, amelyeket ma egymáson láthatunk. Hosszú évezredekkel ezelőtt azonban még korántsem volt ennyire természetes a viselésük…

Ugyan azt a különböző korai feljegyzésekből és régészeti leletekből tudni lehet, hogy melyik korban milyen viselet lehetett a szokás, most németországi tudósok megtalálhatták a legkorábbi bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy az emberek mikor kezdték el testüket különböző állatbőrökkel és szőrmékkel fedni, azaz mikortól származtatható az emberiség ruhaviselése. 

Ezt egy nem is akármilyen lelettel magyarázzák a tudósok, ugyanis a régészek szerint egy barlangi medve mancsán felfedezett vágásnyomok arra utalnak, hogy az őskori állatokat mintegy 300 ezer évvel ezelőtt már a bőrükért és szőrükért nyúzták meg az ősemberek – ez pedig egyben a legrégebbi leletnek is bizonyul, már ami a ruházatot illeti – szúrta ki a CNN. 

Az észak-németországi Schöningenben történt felfedezés azért is izgalmas, mert – annak ellenére, hogy sok esetben a barlanglakó férfiakat és nőket szőrmével ábrázolták – nagyon keveset tudunk arról, hogy az ősemberek pontosan hogyan öltözködtek, és hogyan élték túl a kemény teleket.

A felfedezés emellett azért is érdekes, mert a szőrme, a bőr és különböző szerves anyagok nem maradnak fenn általában százezer évekig – emiatt is lehet az, hogy a történelem korai éveinek ruházatairól ennyire keveset tudni. 

A mostani tanulmány azért jelentős, mert viszonylag keveset tudunk arról, hogy a múltban az emberek hogyan védték magukat a környezeti elemektől. Ebből a korai időszakból csak néhány olyan helyszín van, ahol a medvenyúzás bizonyítékai megtalálhatók, ezek közül pedig a schöningeni lelet adja a legteljesebb képet

– vélekedett Ivo Verheijen, a tanulmány szerzője, a németországi Tübingeni Egyetem doktorandusza.

Jól szigetelő, szabás nélküli darabok 

A barlangi medvék – amelyek körülbelül 25 ezer évvel ezelőtt haltak ki –, méretre körülbelül akkorák voltak, mint egy jegesmedve, így vadászatuk abszolút megérte a kockázatot, hiszen a húsuk mellett megfelelő volt akár több ember ruháztatására is.

A Journal Of Human Evolutionban december 23-án megjelent tanulmány szerint a barlangi medve szőrzetének külső rétege hosszú szőrszálakból állt – amely légies védőréteget képzett–, míg a rövid, sűrű szőrszálai jó szigetelést biztosítottak, így a szőrme alkalmas volt hétköznapi ruházat, szőnyegek vagy akár ágynemű készítésére is. 

A ruházat a tudósok szerint szimplán a megnyúzott állatok bőréből állt, amelyeket körülményes szabás nélkül egyszerűen a testük köré tekertek az emberek.

A bonyolultabb ruhaköltemények, amelyek már varrást is igényeltek – így az ezek elkészítésére alkalmas tűk is – csak megközelítőleg 45 ezer évvel ezelőtt jelentek meg a régészeti feljegyzések szerint.

A kutatók úgy vélik, a csontokon talált vágásnyomok egyértelműen azok megnyúzásakor kerültek oda, nem pedig az állatok elejtése közben.

A vágásnyomokat a végtagok olyan részein találtuk meg, ahol nagyon kevés hús vagy zsír található a csontokon, ami egyértelműen bizonyítja, hogy azok nem az állat lemészárlásából származó vágásnyomok. Mivel ezeken a helyeken a bőr és a csont között szinte semmi sincsen, nyúzáskor könnyedén ilyen nyomokat lehet a csontokon ejteni

– magyarázta Verheijen.

Nehéz meghatározni a pontos kort

A németországi schöningeni lelőhely korábban a legrégebbről ismert fafegyverek – többek között kilenc dobólándzsa és egy szúrólándzsa került innen elő – felfedezéséről volt híres, amelyeket 300 ezer évvel ezelőtt a zsákmány elejtésére használtak. Azt azonban,

A tetvekkel kapcsolatos genetikai vizsgálatok ugyanis azt mutatják, hogy a ruhatetveknek nevezett élősködők legalább 83 ezer évvel ezelőtt, de valószínűleg már közel 170 ezer évvel ezelőtt eltértek az emberi fejtetűktől, ami arra utal, hogy az emberek már azt megelőzően ruhát viseltek, mielőtt elkezdődött kivándorlásuk az afrikai kontinensről.

Emellett a Marokkó területén talált csonteszközök is arra utalnak, hogy az emberek 90-120 ezer évvel ezelőtt már biztosan állatbőrt dolgoztak fel – ruháztatás céljából. 

Schöningenben számos más, nyúzásból eredő vágásnyomokkal rendelkező állat maradványait is felfedeztük, például lovakét és őstulkokét, mindazonáltal a medvebőrök rendkívül szigetelő tulajdonságai, valamint az a tény, hogy a bőrük megfelelő kezelés mellett sokkal rugalmasabbak lesz, így sokkal alkalmasabbak is lesznek ruházat előállítására, mint a nagy növényevő állatok bőre

– mondta a tanulmány szerzője.

(Borítókép: Culture Club / Getty Images)