A hazug embert hamarabb utolérték az amszterdami kutatók

A ki-mit-mikor-hogyan-miért kérdéseken alapuló technika 80 százalékosan megbízható. A holland kutatók kilenc kísérletet végeztek, amelyekben 1445 résztvevőnek kellett megállapítania, hogy igaz vagy hamis videókat, interjúkat vagy leírásokat látnak, hallanak, olvasnak. A szöveg tartalma vagy egy (hamis) rablásról szólt, vagy egy (igaz) sétáról. 

Vak tyúk is talál

A vizsgálat néhány résztvevőjének csak arra kellett koncentrálnia, mennyire részletes a történetek leírása. A többi résztvevőnek azonban nem adtak semmilyen instrukciót, mielőtt el kellett dönteniük, hogy hazugsággal vagy igazsággal találkoznak. Ők csak véletlenül találták el, hogy hazugságról van–e szó.

A történet részletességére koncentrálóknak, akiknek azt kellett figyelniük, hogy az üzenet milyen mértékben tartalmaz az időre, az emberekre, a helyekre, a cselekvésekre, a tárgyakra, az eseményekre vonatkozó részleteket, és mennyire volt részletgazdag, teljes, konkrét vagy színes, 59-79 százalékos pontossággal sikerült elválasztani az igazat a hamistól.

A kísérletből az is kiderült, hogy az egyetlen szempontra való összepontosítás jobb, mint ha többféle viselkedési jelre kell figyelni.

– mondja Bruno Verschuere igazságügyi pszichológus és a tanulmány vezető szerzője.

Amikor megpróbálunk elkapni egy hazudozót, hajlamosak vagyunk árulkodó jeleket keresni, vajon alattomos, szorongó, fészkelődő? Ezeknek a viselkedési mintáknak a figyelését és még sok mást a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után be is vezették az Egyesült Államok repülőterein. A személyzet 92 pontból álló listát kapott, hogy ez alapján figyeljenek fel a gyanús személyekre. A holland egyetem kutatása szerint azonban lehetetlen egy ekkora listából rövid idő alatt észlelni és értékelni a jeleket. 

A kevesebb sokszor több

Egy korábbi tanulmány során, amely 11 különböző kritériumot használt a hazugság kimutatására, az emberek helyesen értékelték a részletezettséget, de a többi, haszontalan információ elhomályosította az ítélőképességüket. A kutatók szerint

az információs túlterheltség kezelésének egyik hatékony módja az, ha egyszerűen figyelmen kívül hagyjuk a rendelkezésre álló adatok nagy részét. 

A felismerést az is megnehezíti, hogy él egy kép a fejünkben arról, hogy néz ki egy bűnös és egy ártatlan ember. De ezek nem az igazságra mutatnak rá. Vagyis ha elég biztosan meg akarjuk mondani, hogy valaki hazudik vagy sem, ne a külsejére és a viselkedésére fókuszálunk, hanem az általa előadott történet részleteire.