Wendemi Sawadogo, a tanulmány egyik szerzője, a Virginia Commonwealth University kutatója felhívta a figyelmet arra, hogy
többféle terápiával lehet javítani az alvás minőségén, így ezzel egy későbbi sztrók kockázatát is csökkenteni lehet.
A kutatásba, amelynek eredményeit a Neurology című szaklapban publikálták, több mint 30 ezer olyan embert vontak be, akiknek korábban nem volt sztrókjuk, és kilenc éven át követték az egészségi állapotukat.
Nem segít a dohány és az alkohol
A résztvevőket, akiknek az átlagéletkora 61 év volt a vizsgálat elején, részletesen kikérdezték arról, hogy mennyire nehezen alszanak el, felébrednek-e éjszakánként vagy túl korán, vissza tudnak-e aludni, illetve mennyire érzik kipihentnek magukat reggelente. Tüneteik súlyosságát egy nyolcas skálán kellett a résztvevőknek osztályozniuk saját maguknak – írja az MTI.
A kutatók a sztrók kockázatának megállapításakor az egyes esetekben figyelembe vettek egyéb hajlamosító tényezőket is, mint például a dohányzást, az alkoholfogyasztást és a testmozgás rendszerességét.
A vizsgálat kilenc éve alatt 2101 résztvevőnél regisztráltak sztrókot, közülük 1300 esetben az érintetteknek egy-négy alvászavarra utaló tünetük volt, 436-nak öt-nyolc tünete volt, 365-nek pedig nem volt alvászavara.
Azok esetében, akik viszonylag sok, vagyis öt-nyolc alvászavaros tünetről számoltak be, 51 százalékkal nagyobb volt a sztrók kockázata. Az összefüggés még nagyobb arányúnak bizonyult az 50 év alattiaknál, akik körében csaknem négyszer akkora volt a sztrók kockázata azokhoz képest, akiknek öt-nyolc alvászavarra utaló tünetük volt.
A sztrók alvászavarral összefüggő kockázata még nagyobb volt akkor, ha valakinek cukorbetegsége, magas vérnyomása, szívbetegsége vagy depressziója is volt.