Egy új kutatás szerint a szülők kritikája nagyobb hatással van a depressziós tizenévesekre

A serdülőkori depresszió súlyos és gyakori mentális probléma. A szülők és a kamaszok közötti negatív interakciókat összefüggésbe hozták a depresszió kialakulásával, keveset tudunk azonban arról, hogy a depressziós kamaszok hogyan reagálnak a szülői visszajelzésekre.

Erről akart többet megtudni Lisanne van Houtum, a hollandiai Leideni Egyetem munkatársa, aki kollégáival együtt megvizsgálta a depressziós tinédzserek érzelmi és agyi reakcióit a szülők negatív (kritika) és pozitív (dicséret) visszajelzéseire – írja a PsyPost.

A kutatók 20 holland tinit toboroztak, akiket vagy disztímiával (a depresszió enyhe, krónikus formája) vagy major depressziós zavarral (a depresszió súlyos, akut formája) diagnosztizáltak. Emellett 59 egészséges, depresszióval nem diagnosztizált tinit is bevontak. Mindkét csoport esetében a kamaszok szülei is részt vettek a kísérletben.

A feladat megkezdése előtt a tiniket szándékosan félretájékoztatták arról, hogy szüleik pozitív és negatív visszajelző szavakat is választani fognak, amelyek szerintük a legjobban jellemzik a személyiségüket, azonban a gyakorlatban a résztvevőknek egy előre beprogramozott keveréket mutattak be a szavakból. Az egyes szavak megtekintése után a kísérleti személyek beszámoltak a hangulatukról.

A feladatot követően az MRI-vizsgálaton kívül a tiniket arra kérték, hogy szabadon idézzenek fel annyi visszajelző szót, amennyit csak tudnak két perc alatt.

A kutatók matematikai modellezés segítségével megállapították, hogy mind a depressziós serdülőknél, mind az egészséges serdülőknél a semleges visszajelzéshez képest a kritika után hangulatcsökkenést, a dicséret után hangulatnövekedést tapasztaltak.

Az MRI-felvételek elemzése kimutatta, hogy a depressziós kamaszok fokozott agyi aktivitást mutattak az egészségesekhez képest a kritika hatására, különösen abban az agyi régióban, amiről azt feltételezik, hogy kritikus szerepet játszik a hangulat kezelésében.

Az MRI-vizsgálatok a depressziós serdülőknél az egészséges serdülőkhöz képest megnövekedett aktivitást mutattak a temporális lebenyben is.

Ezek az eredmények összhangban vannak azzal, hogy a depressziós serdülők az MRI-vizsgálatok után több kritikára emlékeztek, mint dicséretre, ami arra utal, hogy ez a csoport hajlamos arra, hogy a negatív visszajelzésekre figyeljen.

A várakozásoknak megfelelően a depressziós serdülők negatívabb önértékelést mutattak.

A serdülők által önmagukkal kapcsolatban értékelt személyiségjegyek azonosítása kulcsfontosságú lehet a depressziós hangulatuk javításában. A szülőket meg lehetne tanítani arra, hogy azonosítsák és elismerjék a gyermek ezen értékelt tulajdonságait, és ezáltal támogassák a pozitív önkép kialakulását

– fogalmazta van Houtum.

Míg a hangulat mindkét csoportban javult, ha a dicséret összhangban volt a serdülők önértékelésével, érdekes módon az önértékeléssel összhangban lévő kritika kisebb hangulatjavulást eredményezett a depressziós serdülőknél, mint az egészséges serdülőknél.

A depressziós serdülők különösen érzékenyek a szülői kritikára: önmagukat eleve negatívnak látják, és kevésbé támaszkodnak az énképükre, amikor szülői kritikával szembesülnek

– tette hozzá van Houtum.

Van Houtum kifejtette, hogy a Covid–19 világjárvány idején nehézségekbe ütközött a toborzás, ami a minta kis méretét eredményezte, továbbá néhány kamasznak más orvosi vagy pszichiátriai betegségei is voltak, beleértve a szorongásos zavarokat, és ez befolyásolhatta az érzelmi állapotokat a vizsgálat során. Mindazonáltal a tanulmány fontos kérdéseket vet fel a szülők serdülő gyermekeik mentális egészségében betöltött szerepével kapcsolatban.