Beethoven a festőőrültségbe betegedett bele
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Tudomány cikkek
Egy új tanulmány szerint Ludwig van Beethoven azért süketült meg és szenvedett egyéb súlyos betegségektől, mert ólommérgezést kaphatott. Erről árulkodik a hajszálából kimutatott nehézfémek magas szintje. A DNS-minták elemzéséből kiderült, a zeneszerző genetikailag hajlamos volt a májbetegségre, és halálakor is fertőző májgyulladásban szenvedett.
Az ólommérgezés (szaturnizmus) végigkíséri az emberiség történetét. A szennyezett élelmiszerek és a bor mellett bizonyos foglalkozások is növelték megjelenésének kockázatát évszázadokon keresztül. A Római Birodalomban olyan sokszor jelent meg szinte járványszerűen, hogy egyes történészek szerint még a bukásához is hozzájárult. A 19. századig pedig erősen sújtotta a művészeket, főleg a festőket, a festékek ólomtartalma miatt, olyannyira, hogy „festőőrültségnek” is nevezték az ólommérgezést. Ebben szenvedhetett Michelangelo és Caravaggio – akiknél kimutatható és ezzel összefüggésbe hozható mentális zavarok voltak –, illetve Rubens, Goya, Van Gogh, Renoir, de gyanús Klee és Frida Kahlo is.
Az ólommérgezésnek számos tünete lehet a hasi fájdalomtól kezdve a székrekedésen át a halláskárosodásig, de akár az ingerlékenység, a görcsrohamok és a hányás is jelezheti.
A kutatók most Beethoven hajfürtjén végeztek elemzést és megállapították, hogy döbbenetesen magas a hajszálak ólomszintje. Az egyik hajfürtön grammonként 380 mikrogramm ólom volt, a másik 258 mikrogramm ólmot tartalmazott. Az érthetőség kedvéért: a normál szint ma maximum 4 mikrogrammban van megállapítva. Emellett mérték az arzén mennyiségét is, az a szokásos 13-szorosa volt, a szintén mérgező higany szintje pedig az elfogadható érték négyszerese volt.
Bűnös-e az ólom?
Paul Jannetto, a tanulmány társszerzője azt mondta, soha nem látott még ilyen magas ólom- és arzénértékeket hajon, noha a Mayo Clinicen patológus, ahol a világ minden tájáról származó mintákat vizsgálnak.
Nem biztos ugyanakkor, hogy a haj ólomszintje megfelel a vér ólomszintjének is, vagyis csak azért, mert Beethoven haja ilyen nagy mennyiségű ólmot tartalmazott, ne vegyünk rá mérget (vagy arzént), hogy valóban ólommérgezésben szenvedett. A Dél-Ausztráliai Egyetem egyik biofizikusa nem vett részt a tanulmányban, de annyival kiegészítette, hogy az ólomkohászatban dolgozók hajának elemzéséből ők is magas koncentrációt szűrtek ki, ami a mosás ellenére is megmaradt, de ebből nem lehet következtetni a vér ólomkoncentrációjára. Ahogy általánosítani sem lehet, mert szubjektív tényezőktől is függ, hogy reagál a szervezet az ólomra, mennyit vesz fel belőle.
A normálisnál magasabb ólomszint valószínűleg nem tehető felelőssé közvetlenül a zeneszerző korai, 56 éves korában bekövetkezett haláláért, azt nagy valószínűséggel inkább a hepatitis B okozhatta. Azonban sok betegségét igenis megmagyarázhatja: halláskárosodását, gyomor-bélrendszeri problémáit, illetve sárgaságát, ami a májbetegség egyik szimptómája.
Több hipotézis is létezik arra vonatkozóan, hogy került ilyen sok ólom Beethoven szervezetébe. Az egyik a rengeteg bort teszi felelőssé, amit naponta megivott. A 18. századi borászok ugyanis tartósítószerként és édesítőszerként ólom-acetátot használtak. A korabeli üvegpalackokban ólomnyomokat fedeztek fel. Sőt, azt is tudjuk, hogy a kávé mellett sok dunai halat fogyasztott, amikben nagy mennyiségben volt arzén és higany.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
