A stressz felfalja az agyat, és elbutít

Selye János 1936-os Nature-cikke óta ismert, hogy a stressz mindenféle élő organizmus reakciója a szervezetét megzavaró külső körülményekre. Selye eleinte ódzkodott attól, hogy ezt a szervezeti választ stressznek nevezze – ami az angolban egyértelműen negatív, hiszen feszültséget, idegfeszültséget jelent –, mivel a stressz az élet fenntartásában, az egészségben is nagy szerepet játszik. Szerinte önmagában nem is káros, sőt nagyobb teljesítményre sarkall, és fontos szerepe van az alkalmazkodásban és a védekező képességünkben. Akkor azonban valóban romboló, ha krónikussá válik, és kezdi felélni szervezetünk tartalékait. Emiatt nőhet meg a kockázata bizonyos betegségek kialakulásának.

Az életveszély érzése

A krónikus stressz állapotában azt éljük meg, hogy veszélyben vagyunk, és ha permanensen magas a stresszhormon, a kortizol szintje, a szervezetben gyulladás alakul ki, amiből infarktus is lehet. Ráadásul a stressz járványszerűen terjed, gondoljunk csak arra, ha a főnökünk stresszel, mi is és minden munkatárs feszültté válik. Arról nem is beszélve, hogy az elhízással is kapcsolatba hozták: a hasi zsírért a kortizol is felelőssé tehető. Úgyhogy érdemes foglalkozni az életünket átszövő, kikerülhetetlennek tűnő stresszel.

Amikor intenzív stresszt élünk át, az agyunk működése hirtelen megváltozik. Az idegsejtek, amelyek ingerület-átvivő anyagokkal, úgynevezett neurotranszmitterekkel tartják a kapcsolatot egymással, másképp kezdenek el kommunikálni. Az agy működését általában ezeknek a neurotranszmittereknek a túlsúlya jellemzi. Az intenzív stressz után a gamma-amino-vajsav (GABA) neurotranszmittert használó idegsejtek aktívabbakká válnak, ami azt üzeni az idegsejteknek, hogy kevésbé legyenek aktívak. A serkentő jelekről a gátló jelekre való áttérés az agy megváltozott működéséhez vezet, ebből alakul ki a hétköznapokban stressznek nevezett állapot, majd a szorongás, amelyek akár tartósan is fennmaradhatnak.

De az idegsejtek kommunikációja is megváltozik, például a döntéshozatalért és az önkontrollért felelős területeken. Így nehezebb lesz racionális döntéseket hozni, és kezelni az érzelmeket, amikor az agy erős stressz hatása alatt van.

Tehát a folyamatosan jelen lévő, krónikus stressz jelentősen befolyásolja az agy szerkezetét és működését: a hippokampusz (a memóriáért és a tanulásért felelős agyterület) zsugorodásához vezethet, miközben megnagyobbodik az amigdala, ami az agyat még fogékonyabbá teheti a stresszre. A fenti változások miatt

A kortizol stresszhormon emelkedése megzavarhatja a neurotranszmitterek működését, így tovább gyengül az agy információfeldolgozási és a stressz káros mellékhatásaival való megküzdésének képessége. Nehezebben képződnek új idegsejtek, ami depresszióhoz és még több szorongás megjelenéséhez vezethet.

Agyromboló

A stressz összefügg számos idegrendszeri betegséggel, például az Alzheimer-kórral. Ha megértjük, mi a kapcsolat köztük, akkor könnyebb lesz a megelőzés is, akár életmódbeli változtatásokkal. Erre tettek kísérletet a svéd Karolinska Intézet kutatói új tanulmányukban, amikor ismertették, hogy a huzamosabb stressz oly mértekben csökkenti a mentális rugalmasságot, hogy demenciához vezethet. A kutatás már az 1980-as évek végén elkezdődött, amikor a tudósok észrevették, hogy egyeseknél nincsenek a demenciára utaló tünetek, noha olyan agyi módosulásaik viszont vannak, amelyek az Alzheimer-kórra jellemzőek.

Ekkor definiálták a kognitív tartalék fogalmát, ami azt jelenti, léteznek olyan tapasztalatok, attitűdök, amelyek kiépítik a mentális rugalmasságot, ez pedig megvéd a kognitív hanyatlástól. Ezt a mentális flexibilitást életmódunkkal tudjuk támogatni, olyan, az idegsejteket megmozgató tevékenységekkel, mint az olvasás, tanulás, szellemi munkák, sport vagy szociális interakciók. Ezek a cselekvések építik ki a kognitív tartalékot az agyban, ami megvédhet a demenciától.

A kutatók most 113 résztvevőnél vizsgálták a stressz, a kognitív képességek és az Alzheimer-kór biomarkerei közötti kapcsolatot. Mérték a fiziológiai stresszt (kortizolszint a testben) és a pszichológiai stresszt (saját bevallás alapján). Kiderült, hogy a magasabb stresszszint tönkretette a mentális rugalmasságot, még akkor is, ha a kognitív tartalék nagy volt az életmódnak köszönhetően. Tehát a folyamatosan jelen lévő stresszt már csak az Alzheimer-kór miatt is kerülnünk kell. Ha ez mégsem sikerül, próbáljuk meg minél többet gyakorolni az ismert stresszcsökkentő technikákat (meditáció, jóga, testmozgás), és végezzünk mentálisan stimuláló tevékenységeket, amelyek védenek, fenntartják a normális kognitív funkciókat még az Alzheimer-kór előrehaladtával is.