Tudományosan is megalapozott a Dűne világa

Különösen érdekes könyvet vehet kezébe az az olvasó, aki Lente Gábor Tudomány a Dűne univerzumában című művét kezdi forgatni. A szerző szenvedélyes Dűne-rajongó, de ennél is fontosabb, hogy alapos csillagászati, kémiai, biológiai és nyelvészeti ismeretekkel rendelkezik. Ezekből kiindulva analizálja a Dűne világát.

A Typotex kiadványát már kézbe venni is jó, egyszerű, letisztult, könnyű kis darab, igaz, sajnos csak 171 oldal, amit ha elérünk, bánjuk, hogy nem tart még 171 oldalon át. Lente Gábor élvezhető stílusban elemzi Frank Herbert művének különlegességeit, kitér nyelvére, elemeire, szereplőire, de haladjunk sorjában. Miért is érdemes áradozni a könyvről, és ajánlható annak is, aki nem Dűne- vagy sci-fi-rajongó?

Igazi bolygók, igazi fájdalom

A 10 nagyobb részre tagolt könyv első fejezetében máris érdekes értekezésre bukkanunk a tudományos-fantasztikus irodalomról, amiben Lente a műfajt sokszor érő leminősítő kritikákat cáfolja, és ezzel meg is indokolja, miért született műve, ami a Dűne víziója mögötti tudományt vizsgálja. Talán Jules Verne-t nem bírálták őrült ötleteiért? Mégis sok később megvalósult belőlük. Az igazán jó tudományos-fantasztikus irodalomban nem légből kapott ideák vannak, hanem tudományosan megalapozott ötletek, és a tudomány megszerettetésében óriási szerepük lehet. A könyv mottója is lehetne az utolsó lapokon felbukkanó mondat Csanival kapcsolatban, aki nem fél, mert ismereteit használja a védekezéshez:

Lente ezután kitér a tényekre, például a Dűne bolygóinak pontos helyzetére, elhelyezkedésükre a Tejútrendszerben. Ezek a Földön is megkereshetők a csillagos égboltot nézve, de a könyv ábrákkal segíti tájékozódásunkat: az éggömb északi és déli részének csillagtérképét is láthatjuk, vagy egy részletes táblázatban bogarászhatjuk a bolygókat a Dűne univerzumában koordinátákkal, távolságokkal. Ahogy Lente írja, Herbert ismert, a Földről látható csillagok köré képzelte el bolygóit.

Emlékszünk arra a jelenetre, amiben Timothée Chalamet (vagyis Paul Atreides) bedugta kezét a fájdalom dobozába, iszonyatosan szenvedett, de mikor kihúzta, semmi nyoma nem volt a korábbi kínoknak? Ha csak a filmet láttuk, biztos megmaradt bennünk ez a rész, Lente pedig ezt is alaposan körüljárja: mi magyarázhatja az élményt? A fájdalomreceptorok. A könyvből az is kiderül, Amerikában már bő egy évtizede kifejlesztettek egy ehhez hasonló elven működő fegyvert, az „aktív elutasító rendszert”. És az sem a valóságtól elrugaszkodott, hogy Paul Atreides saját akaratából győzi le a fájdalmat teljesen egyedül, erre mi is trenírozhatjuk magunkat, elménket (Yoda!). Egyébként persze hogy bátor és erős, hiszen az Atreides család egészen a görög hősökig vezeti vissza eredetét. Egyik ősük az Iliászból ismert Agamemnón. 

De hogy mennyire reálisak az űrhajók repkedései különféle világok között, mi a párhuzamos univerzumok elve? Lente Gábor ezeket is kifejti, és még azt is, beszélt-e sületlenségeket Han Solo, mikor a Star Wars-kocsmajelenetben az Ezeréves Sólyom gyorsaságával hencegett. Persze, ami talán a legtöbb Dűne-olvasóban és/vagy filmnézőben felmerülhet, az a víz problémája.

Hát bizony, az űrhajósok odafenn megtisztított vizeletüket isszák ebben a pillanatban is, bár igaz, nem a ruhájuk végzi (még) a kiválasztást, szűrést, tisztítást. Úgyhogy a Dűne hőseire is igaz az asztronauták mondása a visszaforgatott vizeletről: „a mai kávém a holnapi kávém is”.

Ötlet a Kaukázusból

Amik sok Dűne-rajongónak egyből beugranak, ha a könyvre gondol – vagy persze a filmre, mert ott nagyon látványosan ábrázolják őket –, azok a homokférgek. Ezekről Lenténél azt olvashatjuk:

Frank Herbert leírásából egyértelmű, hogy a homokférgek néhány kivételes kismester hirtelen nagyra növekedésével fejlődnek ki. Az effajta átalakulás is jól ismert a földi élőlények körében, főleg az ízeltlábúaknál.

Igen, Herbertnél mindennek van tudományos alapja, a legmegdöbbentőbb talán a Dűnében megjelenő titkos nyelv eredete. Herbert fia szerint apja olvasott arról, hogy a Kaukázus északi részén a nemesi családok fegyveres konfliktusok közben egy titkos nyelvet használnak, hogy más ne értse őket. Talán ez volt az általa kreált nyelv alapötlete, ami megjelenik a könyvben?

Lente Gábor alaposan, nem tudálékosan, viszont tudományosan és könnyen befogadható stílusban vizsgálja a Dűnét. Érezni, hogy szereti, hogy fontos műnek tartja, sci-fi-alapkőnek. A Tudomány a Dűne univerzumában könyvben az a legnagyszerűbb, hogy ha valaki nem rajongója a tudományos fantasztikumnak vagy a Dűnének, az is élvezni fogja, annyi érdekes, új ismerettel bővül olvasás közben akár a matematika, a fizika, a csillagászat vagy a popkultúra témakörében. 

(Borítókép: Szollár Zsófi / Index)