Vesebaj vagy vitaminhiány? Megmondja a nyelvünk

Van jó néhány méltatlanul elhanyagolt testrészünk, amelyekre nem fordítunk akkora figyelmet, mint például a hátsónkra, lábunkra, arcunkra. Ezek állnak az esztétikai beavatkozások, sporttevékenységek fókuszában, de ki törődik a hónaljjal, lábujjakkal vagy akár a nyelvvel? Ez utóbbira koncentráltak a Rochesteri Egyetemen, és jó, ha mi is megtesszük, mert egy kész regény bontakozik ki nyelvünkön.

A hagyományos kínai orvoslásban a nyelv különböző szakaszai más-más szervekhez kapcsolódnak, a nyelvdiagnosztika a pulzus mellett a keleti gyógyítás egyik legfontosabb vizsgálati tárgya. Megnézik, milyen a nyelv alakja, színe, van-e rajta lepedék, és ha igen, milyen jellegű, a nyelven található foglenyomatokat, barázdákat, repedezettségeket analizálják, mert ezek energetikai állapotunkat tükrözik. A nyelv azért is árulkodhat a test általános állapotáról, mert sok szervvel tart fenn kapcsolatot, a kínai orvoslás szerint a szív-, lép- és vesemeridiánnal is.

Hét-tíz centiméteres nyelvünk (aminek csak egyharmadát látjuk, ha tükörbe nézünk, ezért is csodálkozhatunk most a méretén) az ínyhez a nyelvszalagon keresztül kapcsolódik, izmai lehetővé teszik, hogy beszéljünk, rágjunk, nyeljünk, érezzük az ízeket, valamint csókolózzunk.

Dr. Yanfang Ren, a Rochesteri Egyetem szájsebészeti professzora is azt hangoztatja, hogy a nyelv alakja, textúrája, színe árulkodó az egészségi állapotunkra nézve. Nyelvből sincs két egyforma, tehát a nyelvek is kijelenthetnék, hogy mind egyéniségek, amelyek akkor egészségesek, ha halvány rózsaszíntől a sötétvörösig terjed árnyalatuk, felszínüket pedig vékony keratinréteg borítja.

A felszínen lévő apró dudorokat papilláknak nevezzük, ezek részben az ízlelőbimbókat tárolják. A bimbók szemmel láthatatlanok, nem úgy az ízlelőszemölcsök, amelyek oldalán és alján találhatók az ízlelőbimbók. Ezek a bimbók a nyálban oldott anyagokat képesek érzékelni, a szemölcsök a rágást és a nyelést segítik. Ha az édeset szeretjük, nyelvünk hegyén intenzívebb az érzékelés, a savanyúreceptorok a nyelv oldalán helyezkednek el, a keserű a nyelv hátsó felén található.

Mit mutat a fekete nyelv?

Érdemes rendszeresen ellenőrizni a nyelvünket a tükörben, mert ha általános állapotától eltérő a színe, felszíne, akkor betegségről árulkodhat. De nem minden eltérés lehet negatív kondíció tükrözője, a nyelv színe, felszíne attól is függ, mit nyelünk le. A cékla vagy a kávé elszínezi a nyelvet, de emiatt nem kell aggódni. Az antibiotikumok is feketés-kékes nyelvet eredményezhetnek, „kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét”.

De ha a nyelv túl piros, élénkvörös, és a felszíne göröngyös, allergiára, Kawasaki-kórra, skarlátra vagy B12-vitamin hiányára utalhat. A fehér foltok – főleg akkor, ha fájnak is – szájpenészről árulkodhatnak, ez jellemzően inkább kisbabáknál, 65 év felettieknél és gyenge immunrendszerű embereknél fordul elő.

Ha a nyelv sárgás, vagy Fantát ittunk, vagy rossz a szájhigiéniánk, vagy dohányosok vagyunk. Ha viszont fekete vagy sötétbarna, akkor a nyelv felszínén valószínűleg tartósan fennakadnak a baktériumok, gombák, ami főleg immunhiányos betegeknél jellemző. Tapasztalhatunk vörös foltokat is kidudorodó szélekkel, amelyek változtathatják helyüket, ennek eredete, oka rejtélyes, de ártalmatlan, és nem is kell gyógyítani, gyakran és sok embernél fordul elő. A nyelvtudósok aktuális álláspontja szerint a magasabb stressz-szinthez kapcsolódik – ezért is lehet elterjedt. Ki nem stresszel, ugye?

Ha kis sebeket találunk a szájüregben vagy a nyelven, akkor aftára gyanakodhatunk, amit okozhat ráharapás, fogszabályzó, szintén stressz, allergia vagy hormonszintváltozás is. De akár jelezheti a Crohn-betegséget vagy cöliákiát.

A nyelv ápolásánál a fogápolás előírásait fontos követni, a napi 2×2 perces fogmosás fluoridos fogkrémmel a minimum, de a nyelvkaparó használata sem megvetendő, csak ne túl sűrűn. Ez sem új találmány, az ősi indiai gyógyászatnak, az ájurvédának fontos eleme volt. A nyelvkaparó alkalmas a rossz szájszag eltüntetésére, a kórokozók eltávolítására, és javítja az ízek érzékelését is, mert elbánik az ízlelőbimbókat beborító lepedékkel. Mivel csökkenti a száj baktériumainak mennyiségét, üde, de legalábbis üdébb leheletet és fehérebb fogakat eredményezhet. De tilos túl erősen és sokszor kaparni, mert károsíthatjuk vele az ízlelőbimbókat, ezért a nyelv bepirulhat vagy kifehéredhet, ami nem a normális színárnyalat. Mértéktartó kaparással viszont elérhetjük, hogy friss, rózsás nyelvvel várjuk a holnapot, talán a reggel jelentkező kötelező szájszagot is mellőzve.