Melegebb Antarktiszról árulkodnak az őskori mohák
Amerikai tudósok tizennégy millió éves mohákat, kovamoszatokat, rovarokat és rákokat fedeztek fel az Antarktiszon.
A vastag jégtakaró kialakulása előtt tundra borította az Antarktiszt, olyasfajta vegetációval, amely a jelenkori Alaszkában, Kanadában és Szibériában található, állítja Adam Lewis, az Észak-Dakotai Állami Egyetem professzora. Lewis munkatársaival a hatodik kontinens jégtakaróját tanulmányozta, amikor felfedezték az egykori élet bizonyítékait. A 14 millió évvel ezelőtt élt mohafajták és kovamoszatok semmiben sem különböznek a bolygónkat benépesítő mai fajtársaiktól, amelyek az Antarktiszt kivéve mindenütt megtalálhatók.
A leletek segítségével a tudósok megérthetik, hogy bolygónk miként került a viszonylag hideg éghajlati szakaszba, és könnyebb lenne megjósolniuk, hogy a globális felmelegedés hogyan rángathatja ki a világot belőle, mondta a tudós.
Nagyobb felmelegedés
"A Föld történetének túlnyomó részében nem létezett olyan permanens jégtakaró, mint amilyen napjainkban a pólusokat borítja, vagy akár a trópusok hófödte hegycsúcsain látható. A permanens jégpáncél egy 50 millió évig tartó, egyre fokozódó lehűlés eredménye. A mieinkhez hasonlatos kutatások, amelyek meghatározzák, hogy az éghajlati változások mikor és miként kezdődtek, arra is szolgálhatnak, hogy megjósoljuk a klímának az ellenkező jellegű átalakulását, a felmelegedés mikéntjét" - magyarázta Lewis professzor.
A felmelegedésnek a következő egy-két évszázadra jósoltnál nagyobbnak kellene lennie ahhoz, hogy felolvassza az Antarktisz keleti részét borító jégpáncélt, a kontinens nyugati részének jégtakarója viszont sokkal sebezhetőbb, mondta Lewis.
Számtalan elmélet született arra, hogy mi okozhatta a nagy lehűlést. A szén-dioxid légköri koncentrációjától kezdve az óceáni áramlatokat megváltoztató tektonikus mozgásokig sok tényezőre gyanakodtak a tudósok, ám a kiváltó ok ma sem mondható meg teljes bizonyossággal.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
