További Biotech cikkek
A kutató, Vajta Gábor professzor az MTI brüsszeli tudósítójának pénteken telefonon elmondta, hogy az új módszert, az úgynevezett kézi klónozást a 2000-es évek elején már alkalmazta Ausztráliában, illetve Dél-Afrikában, igaz, ekkor még szarvasmarhákon.
Visszatért Dániába
Amikor azonban visszatért Dániába (a professzor az Agrártudományok Dán Kutatóintézetében dolgozik), akkor a helyi törvények még nem engedélyezték klónozott állatok születését: ezért a szarvasmarháknál a vemhesség nyolcadik hónapjában, a születés előtt kénytelenek voltak megölni a borjakat, ami persze nagyon szomorú és elborzasztó dolog volt. "Mindeddig ez volt a legszörnyűbb történet a klónozás és a jog konfliktusában az egész világon" - mondta.
2005 novemberében a dán törvényt megváltoztatták, s így lehetővé vált a klónozott állatok világra hozatala a skandináv országban is. Időközben pedig Vajta profeszor is váltott: a szarvasmarhák helyett disznókkal kezdett foglalkozni. Hogy miért? Mint elmondta, ez orvosi biztatásra történt, a sertésekkel végzett kísérletek ugyanis nagyobb segítséget adnak az emberi betegségek kutatásában.
A disznó jobban hasonlít az emberhez
A disznó anyagcseréje eléggé hasonlít az emberéhez (sokkal jobban, mint a szarvasmarháké, vagy mondjuk a kísérleteknél általában használt egereké), emellett jóval tovább is él, mint a kísérleti állatok többsége, márpedig mondjuk egy beültetett gén által mesterségesen létrehozott betegség nem biztos, hogy egy egérben, 3 év alatt kifejlődik, miközben egy sertésnél, 15-20 év alatt erre nagyobb az esély.
S mint elmondta, volt számos praktikus ok is: a szarvasmarhákhoz képest a disznó vemhessége jóval rövidebb, sokkal több utódot is szül, ráadásul mérete közelebb áll az emberéhez, könnyebb műtétet végrehajtani rajta, és a korszerű, ám alapvetően emberre kifejlesztett diagnosztikai berendezésekkel vizsgálni.
Vegyes módszer
A sertéseket klónozva a professzor vegyesen alkalmazta a hagyományos klónozási módszert, illetve az általa kifejlesztett új technikát, s mint elmondta: a most csütörtökön világra jött három malac esetében bizonyosan elmondható, hogy legalább az egyik, de lehet, hogy kettő is kézi klónozással született. "Ezek az első kézi klónozású disznók a világon. S ennek az a jelentősége, hogy lényegesen egyszerűbb, könnyebb, és hosszú távon remélhetőleg jóval hatékonyabb módszer, mint a hagyományos klónozás" - mutatott rá.
S hogy mi a különbség a két módszer között? Vajta egy egyszerű hasonlattal válaszolt: mint mondta, a petesejt körülbelül olyan, mint egy tojás. Eddig minden klónozásnak ez volt az egyik alapelve, hogy a "tojáshéjat" épségben meg kell őrizni, mert az nagyon fontos a későbbi fejlődésnél.
Pici lyuk volt
Ez viszont nagyon nehézzé tette a beavatkozást, egy pici lyukon át kellett dolgozni, mikromanipulátorokkal. Az ő módszerüknél viszont ezt a "tojáshéjat" rögtön a kezdet kezdetén leszedték, ami megkönnyíti a továbbiakat, például nem kell mikromanipulátor sem. S utána az embriót olyan tenyésztési körülmények közé lehet helyezni, amelyben pontosan ugyanúgy tudnak fejlődni, mint abban a bizonyos "tojáshéjban".
Vajta professzor szerint az új megközelítés a hagyományos módszer tizedére csökkenti a költségeket, s jóval könnyebben megtanulható, bárki 2-3 hét alatt elsajátíthatja, míg a hagyományos klónozáshoz legalább féléves tanulás kell, s még így sem képes rá mindenki. Emiatt a kézi klónozás könnyebben ismételhető, és könnyebben standardizálható, mondta az MTI-nek a magyar kutató.