Rájöttek, miért jó megvakarni, ha viszket
Ha megvakarjuk a viszkető bőrfelületet, 30-40 másodpercre kikapcsoljuk a kellemetlen érzésről az agyunkat értesítő idegpályákat - állítják amerikai kutatók. A Minnesotai Egyetem kutatóinak meggyőződése szerint felfedezésük révén sikerül hatékonyabb készítményeket kifejleszteni a bőrviszketéssel járó betegségek kezelésére. Félszáznál több olyan betegség ismert, amely nehezen csillapítható bőrviszketéssel jár. Például az AIDS-ben és a Hodgkin-kórban (a nyirokrendszer rosszindulatú daganatos megbetegedésében) szenvedőknél a bőrviszketés nem csillapítható könnyen úgynevezett antihisztaminszerekkel és szteroidkészítményekkel.
A kutatók már korábban kimutatták, hogy amikor viszketést keltő szerek érintkeznek a bőrrel, a gerincvelőben az úgynevezett spinothalamicus pálya aktiválódik. Ez a pályarendszer közvetíti a hő-, fájdalom és bőrfelületi tapintási impulzusokat a köztiagyban lévő szürke magkomplexushoz, a thalamushoz. A kutatást irányító Glenn Giesler szerint a viszketés a fájdalom egyik formája, és máig nem volt világos, hogy a vakarózás miként csillapítja ezt a kellemetlen érzetet. „Azt akartuk kideríteni, hogy miként működik a vakarózás” - magyarázta Giesler, aki csoportjával majmokon végzett kísérleteket.
A kutatók apró elektródákat erősítettek azokra az idegekre, amelyek a bőrviszketés impulzusait továbbították az agyba. Ezután a majmoknak olyan szert fecskendeztek a bőrük alá, amely viszketést váltott ki. Amikor az állatok elkezdték vakarni az érintett bőrfelületet, a viszketésimpulzusok eltűntek. A vakarózás által megszűnt a gerincvelő idegsejtjeinek stimulálása, amelyek 20-30-40 másodpercig nem küldtek impulzusokat az agyba. Ennyi időre szabadítja meg a vakarózás az embert a viszketéstől. „Ez azt jelenti, hogy a gerincvelő ezen neuronjait mintegy lekapcsoljuk a vakarózással” - magyarázta Giesler.
A kutató szerint a következő feladat kideríteni, hogy miként működik ez a rendszer, és milyen idegi ingerületátvivők, neurotranszmitterek vesznek részt a folyamatban. Giesler szerint e mechanizmus megértése révén ki lehetne dolgozni a terápiát olyan esetekre, amikor az antihisztamin-készítmények nem csökkentik a viszketést. A Minnesotai Egyetem kutatói vizsgálataikról a Nature Neuroscience legújabb számában számoltak be.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon