A visszautasítás fáj
Amerikai kutatók tanulmánya alátámasztja azt a közkeletű megfigyelést, hogy a visszautasítás fáj: az emberi szervezet egyik leghatásosabb saját fájdalomcsillapítója a keserű társadalmi tapasztalatok során is szerepet kap.
A Los Angeles-i UCLA egyetem kutatói a fizikai fájdalommal összefüggésbe hozható ópioid receptor gén (OPRM1) változatainak előfordulását és szerepét vizsgálták. Megállapították, hogy a ritkább génváltozatot hordozó emberek, akik érzékenyebben reagálnak a fizikai fájdalomra, egyúttal érzékenyebben válaszolnak a szociális jellegű elutasításokra is, agyuk több stresszre utaló jelet mutat, mint azoké, akik a gén gyakoribb változatával élnek.
A tanulmányhoz 122 embertől vettek nyálmintát, amelyből megállapították, hogy az OPRM1 gén melyik változatát hordozzák. Ezután kérdőívvel kérdezték ki őket arról, miként reagálnak a visszautasításra, például olyan jellegű hatásokra, hogy valaki nem kíván szólni hozzájuk.
A következő vizsgálati szakaszban funkcionális mágneses rezonanciás készülékkel (fMRI) jelenítették meg az agyi aktivitásukat, miközben virtuális labdajátékot játszott az önkéntes. A résztvevők úgy tudták, két másik játékossal labdáznak interneten keresztül, ám valójában a számítógép volt a partnerük. A játék egy meghatározott pontján a partner nem dobott több labdát a vizsgált személynek.
A pszichológusok megfigyelték, hogy a visszautasítás után azok agyában jelentkeztek inkább a stressz jelei, akik az OPRM1 gén ritkább változatát hordozták, és akik érzékenyebbek voltak a fizikai fájdalomra is. A kutatók szerint a megállapítás alátámasztja a szociális elfogadottság érzetének fontosságát, amely a korai társadalmakban életmentő lehetett.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon