Megfejtették a bolhaugrás mechanizmusát
Negyvennégy év után brit tudósoknak sikerült megfejteniük, hogyan képes a bolha olyan magasra ugrani. Az élősködő a testhosszánál 200-szor nagyobb távot képes áthidalni, a sebessége pedig eléri a másodpercenkénti 1,9 métert.
Henry Bennet-Clark brit zoológus még 1967-ben jött rá arra, hogy a bolhák a katapultáláshoz szükséges energiát egy egyedülállóan rugalmas fehérjemolekulának, a rezilinnek köszönhetik, mintha egy összenyomott rugó működne a rovarok testében.
A kutatók egyetértettek abban, hogy inkább ez a rugó, mintsem a miniatűr izmok, röpíti a bolhákat a magasba. Ugyanakkor a tudósok véleménye megoszlott az ugrás mechanizmusát illetően: míg az egyik tábor szerint a rovar térdelő állásból rugaszkodik el, a másik úgy vélte, a rugó a hátsó végtagok ízületein keresztül érvényesíti hatását.
A tudósok szupergyors kamerával filmezték a bolhákat, és a legnehezebb feladatnak azt találták, hogy a megfelelő pillanatban késztessék a rovarokat ugrásra. Némi kísérletezgetés után rájöttek, hogy a rovarok sötétben mozdulatlanok, és csak akkor lendülnek mozgásba, ha rájuk vetül a fény. Így miután beállították a sötétben a kamerát, megvilágították a rovart, és lencsevégre kapták az ugrást.
A zoológusoknak így sikerült felvenni 10 felnőtt egyed 51 ugrását. Az esetek 90 százalékában a rovarok hátsó végtagjainak mind a lábfeje, mind a térde érintkezett a talajjal, mielőtt nekirugaszkodtak és a magasba emelkedtek volna. Az ugrások tíz százalékában csupán a lábfejből indították az ugrást.
A felvételek elemzése során a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a rovarok a levegőbe emelkedés során is gyorsultak, még akkor is, ha a térdeik segítsége nélkül rugaszkodtak neki.
A rovarok végtagjait az elektronmikroszkóp alatt vizsgálva kiderült, hogy a bolhák lábfeje kapaszkodókarmokkal van ellátva. A térdük felülete viszont tökéletesen sima, vagyis nem képes kellőképp rögzülni, hogy megfelelő legyen a start. Matematikai modellezés segítségével kiszámították a bolhaugrások röppályáját, és azt is sikerült bebizonyítaniuk, hogy a rovarok torában lévő rugó energiáját az emeltyűként funkcionáló végtagjaikon keresztül hasznosítják, a lábfejükkel ellökve magukat a talajtól.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon