Hogyan énekel a behéliumozott gibbon?
A gibbon hangképző szervei egészen egyediek, eltérnek a többi főemlősétől, és jobban hasonlítanak az emberére, mint az állat legközelebbi rokonaiéra. Ez a jellegzetesség régóta izgatja a kutatók fantáziáját, és egy japán kutatócsoport most bizarr kísérlettel tolta ki a tudomány határait ebben a témában: héliumot lélegeztettek be a kiotói állatkert gibbonjaival, és azt figyelték meg, hogyan énekelnek a megváltozott körülmények hatására.
Gibbonok héliumon
A hélium, minden születésnapi gyerekzsúr elengedhetetlen kelléke, megváltoztatja a hangszálak rezonanciafrekvenciáját, ezáltal alaposan megemeli az ember szokásos hangmagasságát, átmenetileg rajzfilmfigura-szerű hangszínt adva.
A gibbon éneke nagyon jellegzetes, minden egyes példányra egyénileg jellemző hang, ami a sűrű dzsungelben, ahol a látási viszonyok elég rosszak, kilométerekre elhallatszik. Ezt használják a többi gibbonnal való kommunikációra és párzási időszakban a párjuk keresésére is. Ahogyan az ember, a gibbon is képes a hangszálai gyors mozgatására, így összetett és nagyon változatos hangok kiadására. Az embernél ennek a képességnek a kifejlődése és finomodása vezetett a beszéd kialakulásához.
A kutatók először normál állapotban, majd egy héliumban gazdag levegőjű szobában rögzítették a gibbonok énekét. Az összehasonlító elemzésből, amelyről az American Journal of Physical Anthropology című szaklapban jelent meg összefoglaló, az derül ki, hogy a gibbonok ugyanúgy reagáltak a héliumra, mint az ember. Az eddig egyedinek gondolt emberi hangképzés, ami megkülönbözteti a hang forrását, és az azt megváltoztató vokális szűrőket és egyéb manipulációkat, megtalálható a gibbonoknál is. Sőt, az emberszabásúban a hangképzéshez pontosan ugyanazt a technikát használják, mint a szoprán énekesek - azzal a különbséggel, hogy az állat folyamatosan ebben a módban marad, míg embereknél ezt csak a profi, képzett hangú operaénekesek képesek megtenni.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon