A gyertyafújástól finomabb lesz a torta
További Brit tudósok cikkek
A hepi börzdéj elkántálása, a gyertyafújás, a születésnapi jókívánságok mind-mind hozzájárulnak az ízhatáshoz és növelik a sütemény élvezeti értékét – mutatta ki egy étkezési rituálékkal foglalkozó pszichológiai kutatás.
Ha rendelek egy kávét, először mindig felrázom a cukortasakot, kinyitom, egy egészen kevés cukrot öntök a kávéba és megkóstolom. Ez soha nem elég, így aztán beleöntöm nagyjából a fél tasakot. A fura, hogy ennek a rítusnak nincs semmiféle funkciója, hiszen rögtön pont annyit önthetnék bele, amennyivel szeretem.
Az önfeltárulkozó idézet a Minnesotai Egyetem egyik pszichológusáé. Kathleen Vohs egy egész kutatássorozatot folytatott le, hogy bebizonyítsa, mégiscsak van értelme az efféle hétköznapi asztali rítusoknak. Arra volt kíváncsi, miért van olyan sok étel- és italfogyasztáshoz kötődő ceremónia, fura szokás és egyszerű beidegződés az életünkben.
Kényszerbetegség az Indexnél
Ehhez hasonló, akár öntudatlan szertartásai talán majd mindenkinek vannak. Gyors szerkesztőségi körkérdésünkre is tömegével érkeztek a válaszok, benne olyan coming outokkal mint Bencéé: „szeretek különféle gumicukrokat kettéharapni és aztán új variációkat ragasztani belőlük, mert úgy finom”.
A beszámolók alapján tipikusnak mondható az étkezési kellékek, evőeszközök, poharak rituális tárgyként való használata. Evőpálcikával állítólag finomabbak az ázsiai ételek, mint villával, kávét pedig csak átlátszó, vékony üvegfalu pohárból érdemes inni, „mert úgy finom”. Mások evolúciós okokkal próbálják kimagyarázni, hogy evés előtt óvatosan körülnéznek, nem akarja-e valamelyik állat ellopni a krumplijukat.
Fotó: Pornchai Kittiwongsakul
Egy statisztikus szellemiségű istenkereső gourmand így vall betegségéről: „ha 50% köretem van és 50% töltött húsom, amiben 30% a hús és 20% a töltelék, akkor minden falatra pontosan 50% köretnek, 30% húsnak és 20% tölteléknek kell jutnia, ahogy azt a Jóisten megteremtette. Az ízeket nem lehet külön, csak együttesen elfogyasztanom, így lesz sokkal finomabb minden.”
Vannak, akik a tökéletes íz örök keresésében önkéntelenül is a kabbalisztikus számmágiához folyamodnak: „Uborkaszeletelés közben mindig számolom a szeleteket. Ezzel még magamat is kiborítom, majd direkt elterelem a figyelmemet másra, hogy elveszítsem a fonalat és ne tudjak tovább számolni.”
Ezt még talán lehetne egyéni hóbortnak is tekinteni, akadnak azonban kollektív patológiára utaló tünetek is. Az m&m's zabálás közbeni igazságos színmegoszlásra való törekvés például sajátos módon visszatérő heppje a nyilatkozó sajtómunkásoknak.
Csokiszertartás
Az étel és a rítusok közötti kapcsolat megvilágítására Vohs vezetésével több kísérletet is végeztek.
Az egyik teszt résztvevőinek az instrukciók szerint kicsomagolatlanul kellett félbetörniük egy szelet csokit, majd szép szisztematikusan előbb az egyik, majd a másik felét bonthatták ki és fogyaszthatták el. Azoknak, akik végrehajtották ezeket a látszólag értelmetlen szabályokat, jobban ízlett, magasabbra értékelték és többet is lettek volna hajlandóak kifizetni a csokiért, mint a kontrollcsoport tagjai, akik egyszerűen úgy ehették meg, ahogy csak akarták.
Egy másik kísérlet résztvevői annál ízletesebbnek találták a sárgarépát, minél hosszabb várakozás előzte meg az elfogyasztásukat – persze itt sem a kísérleti alanyok esetleges kiéheztetése, inkább a zöldség jelentőségének rituális hangsúlyozása volt a cél.
Az utolsó kísérlet azt bizonyította, hogy az étkezési rítusok hatékonyságához elengedhetetlen a szertartásokba való személyes bevonódás. A limonádéteszt tanúsága szerint ugyanis annak látványától, hogy hogy valaki szép módszeresen kevergeti az italunkat, még nem találjuk jobbnak az ízét. Ha viszont ezt mi magunk hajtjuk végre, már igen.
Az elsőre banálisnak tűnő kísérletek egyszerű, de alapvető tanulsága, hogy a rítusok ráirányítják az emberek figyelmét arra, amit tesznek. Jelentőséget adnak az eseményeknek, a kísérleti eredmények szerint még akkor is, ha csak apró hétköznapi magánszertartásokról van szó, melyeket nem szentesít hagyomány, vallás vagy más bevett társadalmi tekintély.
Az asztal melletti rituálék nem egyediek ebből a szempontból. Mint a kutatásvezető mondta: „Azt tervezzük, hogy a műtét előtt álló betegek részvételével is tartunk majd rítusokat, majd megmérjük az operáció utáni fájdalomszintjüket és hogy milyen gyorsan gyógyulnak.”
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon