Félrevezető a testtömegindex modellje
További Egészség cikkek
- Magyarországon egyelőre nem lesz legális az orvosi marihuána
- Hadat üzennek a spanyolok a homeopátiának
- Akár 20 évvel is képesek késleltetni az orvosok a menopauzát
- Csokoládét vagy kávét kell szagolni, ha le akar szokni a dohányzásról
- Sejtekkel és véredényekkel is rendelkező szívet nyomtattak izraeli tudósok
Az Oxford Egyetem professzora szerint a testtömegindex (BMI) kiszámításához használt képlet nem veszi figyelembe a vizsgált személyek testmagasságát. Emiatt az alacsony férfiak soványabbnak, a magasabbak kövérnek hihetik magukat, pedig a magas embereknek a testfelülete is nagyobb, így az alkatuk miatt több túlsúlyt tudnak felszedni.
Az Oxford Egyetem kutatói megállapították, hogy a testtömegindex (BMI) kiszámításához használt formula félrevezető, ugyanis az alacsony emberek soványabbnak, a magasabbak pedig kövérebbnek hihetik magukat miatta. Az egyetem matematikusai azzal érveltek, hogy a számítás nem veszi figyelembe, hogy egyes személyek testmagassága nagyobb testsúlyt is jelenthet, pedig a magas emberek a nagyobb testfelületük miatt több súlyfölösleget szedhetnek magukra. Nick Trefethen professzor, az egyetem matematikusa megállapította, hogy a BMI jelenleg használt számítási modellje emiatt alkalmatlan az elhízás mérésére.
Így számítják ki a BMI-t
A BMI kiszámításához használt képlet egyszerű: a vizsgált személy kilogrammban megadott testsúlyát elosztják a testmagassága négyzetével (kg/m2). Ez a számítás viszont azt feltételezi, hogy az emberek nem hízással, hanem növekedéssel növelik a testsúlyukat, vagyis gyorsabban nőnek, mint ahogy híznak. A BMI normális értékét 18,5 és 24,9 közé teszik; 18,5 ponttal soványnak, 25 és 29,9 között pedig túlsúlyosnak számítunk. Elhízásról 30 pont fölötti értéknél beszélhetünk. A BMI-t az orvosok azért használják, hogy könnyen megállapíthassák valakiről, hogy túlsúlyos vagy elhízott-e, és időben figyelmeztethessék, hogy ez milyen problémákkal jár. A túlsúly és az elhízás magas vérnyomáshoz, valamint szív- és érrendszeri megbetegedésekhez vezethet.
Trefethen professzor megvizsgálta a problémát, miután rájött, hogy a BMI nem veszi figyelembe, hogy a magas embereknek nagyobb a testfelülete, mint az alacsonyabbaknak. Megállapította, hogy a BMI miatt az alacsonyabbak vékonyabbnak, a magasabbak kövérebbnek hihetik magukat. A professzor azt javasolta, hogy a 150 centiméter magas emberek adjanak a testtömegindexükhöz egy egész BMI pontot. Ezzel ugyanis pontosabban megállapítható, hogy ki nevezhető soványnak, túlsúlyosnak, illetve elhízottnak. Azok, akiknek a magassága meghaladja a 180 centimétert, egy BMI pontot kell kivonniuk a testtömegindexükből, hogy megkapják a helyes értéket; a professzor szerint a jelenleg használt modell csak a 170 centiméter körüli testmagasságú embereknél használható.
A BMI-számítás módszerét egy belga tudós, Adolphe Quetelet találta ki az 1830-as években. Trefethen professzor szerint a formula nem nevezhető egyszerű tudományos kísérletnek. A matematikus úgy látja, a BMI csak egy az ideális testsúly kiszámításához használt módszerek közül, és egyértelmű, hogy nem alkalmazható mindenkire; bár a BMI általános indikátorként jól használható, ez egyéni szinten már nem mondható el.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
