Lítium, az öngyilkosság ellenszere?

A New York Times hosszú véleménycikket közöl Anna Fels pszichiátertől a csapvízben lévő lítiumkoncentráció és az öngyilkosságok összefüggéseiről. Furcsa kép rajzolódik ki egy felismert, de el nem ismert gyógyszerről. 

Fels szerint az az ötlet, hogy tudatmódosító gyógyszereket rakjanak az ivóvízbe, a sci-fi, a terroristák és a totalitárius rendszerek jellemzőjének hangzik. A valóság azonban az, hogy mindegy, ki mit gondol erről a kérdésről, a természet már döntött: a ténnyel ugyan fél évszázadig nem foglalkoztak, de attól még a vizeinkben gyakran előfordul lítium, ennek pedig fontos orvosi következményei vannak.

Az USA-ban például 0,17 milligramm per liter is lehet az értéke, ami ugyan kevesebb mint ezredrésze annak a minimumdózisnak, mivel például a bipoláris rendellenességekben szenvedőket és a depressziósokat kezelik, mégis, értékelhető hatása lehet. Egyre több tanulmány mutat rá, hogy a lítium kis dózisban is csökkentheti az öngyilkossági rátát, javíthatja a hangulatot, sőt védheti az agy egészségét is. Mégis kevesen tudnak erről, még a kutatók között is. 

A lítium tudományos élete a hetvenes években kezdődött: a tanulmányok azt találták, hogy azok az állatok, amelyek minimális lítiumot fogyasztottak, magasabb halálozási aránnyal rendelkeztek, és abnormális volt a reprodukciós viselkedésük.

A kutatók ezután embereken is megfigyelték, mi történik lítium hatására: 1990-ben 27 texasi megyét vizsgáltak, és a kutatáshoz azt nézték, milyen magas a vizek lítiumtartalma. A szerzők rájöttek, hogy azoknál az embereknél, akiknél a legkevesebb lítium volt a vízben, magasabb volt az öngyilkossági ráta, a gyilkosság és a nemi erőszak, mint ott, ahol magasabb volt a lítium szintje. A legmagasabb és a legalacsonyabb szint között 40 százalékos különbséget találtak

Húsz évvel később japán kutatók öt évig 18 területet vizsgáltak meg, több mint egymillió lakossal. Az eredmények megerősítették a korábbi találatokat: az öngyilkossági ráta összefügg a vízben lévő lítiumkoncentrációval. Erre jutottak osztrák és görög kutatók is saját kutatásaikkal. Csak kevés, a témába vágó kutatás nem erősítette meg az eredményt: 11-ből 9 igazolja az összefüggést.

Mára a szer valószínűleg azért kopott ki a köztudatból (legalábbis Amerikában), mert régóta használták pszichiátriai betegek kezelésére, és egyszerűen összekapcsolódott a velük kapcsolatos negatív élményekkel: nekik hangulatstabilizálóként adagolták az elemet. Európában ma is benne van az orvosi gyakorlatban.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!