Az azbeszt lassú gyilkos

Frissebb (2)

További Egészség cikkek

A hetvenes-nyolcvanas években építőiparban dolgozott, szigetelőanyagokkal foglalkozott, azbeszttel szennyezett épületben élt? Akkor most jutott el a leginkább veszélyeztetett korba az azbeszt okozta mellhártyadaganat, a mezotelióma kockázatával. Ha mellkasi fájdalmai vannak, nehezen lélegzik, ne viccelje el azzal, hogy a korral jár, lehet, hogy már nagy a baj.

Az azbeszt súlyosan rákkeltő anyag, ezért már vagy 15 éve egyáltalán nem használja az építőipar. Egy ideje már csak az olyan kirívó esetek kapcsán kerül be a köztudatba a szigetelőanyag és a veszélyei, mint most a lőrinci azbesztgyár bontása. A helyzet azonban ennél sokkal rosszabb, tipikusan több évtized, akár 30-40 év lappangási idő után alakulnak ki a daganatok az azbesztnek korábban kitett tüdőben. Az azbesztózis, a mezotelióma és az azbeszt okozta tüdőrák mostanában évente több mint tízezer áldozatot szed a kontinensen, és csak most fog a járvány igazán csúcsra járni Európában. Skandináviában, ahol már a hatvanas években elkezdték csökkenteni az azbeszt felhasználását, 1995-ben regisztrálták a legtöbb, azbeszt okozta rákos esetet. Nyugat-Európában ezt a csúcsot 2015-re várják.

Aztán jövünk mi.

Az azbeszt a természetben előforduló ásvány, a becsületes kémiai neve magnézium-szilikát, még tudományosabban: Mg3Si2O5(OH)4. Jellemzője a szálas szerkezet, a nagy szakítószilárdság, a jó hőszigetelés, a tűzállóság. Ezek a tulajdonságok az építőipar számára tökéletes anyaggá tették, amit már a régi rómaiak és görögök (utóbbiaktól származik a név) is észrevettek, de csak a 19. század végétől kezdték széles körben használni. Aztán a második világháború után iszonyúan felfutott az azbeszttermelés, az anyagot belekeverték cementbe és bitumenbe, epoxigyantába és tömítőanyagokba, felhasználták épületek szigeteléshez, kazánok és fűtőcsövek burkolásához, elektromos szigetelő és tűzvédelmi burkolatként, tetőfedésnél, falburkolatoknál, fal- és födémbevonatoknál, az autógyártásban fékbetétekben. A nyolcvanas években csak Európa évi 3 millió tonna azbesztet használt fel. Aztán kiderült, hogy az azbeszt lassan, de biztosan ölő, halálos méreg.

Pontosabban nem aztán derült ki, már az 1900-as évek elején feltűnt angol és amerikai orvosoknak, hogy az azbesztgyári munkások között magas a tüdőbetegségek előfordulási aránya. Az azbesztózis jelenségét (a tüdőszövet hegesedése a belélegzett azbesztpor miatt) 1924-ben írta le először egy amerikai orvos, amikor pedig az azbeszt használata világszerte ipari méreteket öltött, komoly lobbiharc alakult ki az azbesztgyárak, és az anyagról egyre aggasztóbb dolgokat felfedező orvostudomány között. Végül utóbbiak győztek, amikor a hatvanas évektől kezdve egyre több bizonyítékot találtak arra, hogy az azbeszt hosszú távon komoly kockázati tényező a tüdőrák kialakulásában, illetve közvetlenül mezoteliómát, rosszindulatú mellhártyadaganatot okoz. Az azbeszt használatát a hetvenes-nyolcvanas évektől kezdve világszerte egyre több ország korlátozta, majd tiltotta be teljesen. Az EU-ban 2005-tól tilos az azbeszttartalmú termékek és anyagok forgalomba hozatala, de már a 2000-es évek elejére az 1930-as szintre esett vissza az azbeszt használata. Óriási erőkkel folyik az azbeszt lecserélése az utóbbi évtizedekben elkészült épületek szigetelésében is. Ez azonban már mind késő.

Sokáig, és nagyon lassan

Az azbeszt, illetve az általa okozott mezotelióma ugyanis lassú gyilkos. Az átlagos lappangási idő egy német kutatás szerint 38 év – Németországban az ötvenes évek közepén ugrott meg az azbeszt használata az építőiparban, az ezzel összefüggő mezoteliómás esetek száma pedig a kilencvenes évek elején. Mivel a tilalom és az azbesztfogyasztás drasztikus csökkenése 1985 körül indult be, a német mezoteliómajárvány enyhülésére 2020 körül van csak remény. Magyarországon ugyanez a folyamat nagyjából egy évtizeddel később zajlott le. Most pedig itt van Lőrinci esete, ahol a 6000 lakosú kisvárosban évek óta elhagyatottan álló azbesztgyárat bontották le, ami miatt egy éve azbesztpor borítja az egész települést, azt lélegzi be minden ott élő, az aggastyánoktól a csecsemőkig.

Minden egyes lélegzetvétellel növelve az esélyét annak, hogy pár évtized múlva mellhártyadaganatot diagnosztizáljanak náluk. Aztán átlagosan 13-15 hónap múlva meghalnak.

A porban található mikroszkopikus méretű, finom azbesztszálak a lélegzetvétellel kerülnek a tüdőbe, és ott lerakódnak. Egyre több és több rákkeltő anyag kerül a szervezetbe, azok lejutnak a tüdő mélyére, és hosszú távon a tüdő felszínét borító mellhártyában tumort okozhatnak, ez a mezotelióma. A kialakulásának esélye azzal egyenes arányban nő, hogy milyen sokáig volt kitéve az ember az azbesztporral szennyezett levegőnek, illetve hogy mennyire fiatal korban kezdődött az azbesztpor belélegzése. A tüdőbe kerülő azbesztszálak jobb esetben csak elmeszesedett, megvastagodott foltokat okoznak a mellhártya felületén. Ezeket a mellkasi röntgen vagy a CT kimutatja, az esetek nagy többségében nem válnak rosszindulatúvá, és nem is akadályozzák a tüdő működését. A rosszabb eset, amikor a mellhártyában az azbesztszálak hatására tumor keletkezik, ami lassan növekszik, általában tünetmentes, vagy csak kisebb légzési nehézségeket okoz, és akár akkorára is képes megnőni, hogy az egész tüdőt körbevegye, akár egy centiméter vastagon. Ekkor már nincs remény a beteg számára, a daganat felfedezésétől számítva az átlagos túlélési idő egy, jó esetben másfél év.

A mezotelióma az orvostudomány jelenlegi állása szerint gyógyíthatatlan, visszafordíthatatlan, és ami még rosszabb, előrejelezhetetlen betegség. Egyszerűen nincs megbízható teszt, ami megmondaná, hogy a belélegzett azbesztszálak mikor fognak rosszindulatú daganatot okozni, illetve hogy kialakul-e egyáltalán a tumor. Pedig a korai diagnózis lenne az egyetlen esély, amikor a daganat még nem terjedt ki a tüdő nagy részére, sebészi beavatkozással (az érintett tüdőlebeny eltávolítása), sugárkezeléssel vagy kemoterápiával még van esély a túlélésre. A gond az, hogy a mellhártyadaganat tünetei nagyon általánosak, tompa mellkasi fájdalom, nehéz légzés – ezeket jellemzően összetévesztik más betegségek tüneteivel, vagy teljesen figyelmen kívül hagyják, mondván, ez ilyen korban már természetes jelenség (a hosszú lappangási idő miatt 45-50 éves kor alatt szinte sosem alakul ki a mezotelióma).

Az azbeszttől tehát már jórészt megszabadultunk, de a tüdőkben a mai napig ott van, és sokak számára most következik a legrosszabb rész. Ha ön a hetvenes-nyolcvanas években azbesztgyárban, építőiparban dolgozott, szigetelőanyagokkal foglalkozott, azbeszttel súlyosan szennyezett épületben élt, nagyjából most jutott el a leginkább veszélyeztetett korba. ha mellkasi fájdalmai vannak, nehezen lélegzik, ne viccelje el azzal, hogy a korral jár. Lőrinci óvodásainak még legalább van 30-40 évük drukkolni, hogy találjon ki valamit az orvostudomány.

A Pokoli tornyot túlélte, a mezoteliómát nem

A mellhártyadaganat leghíresebb áldozata a hetvenes évek amerikai mozisztárja, Steve McQueen volt. 1979 decemberében diagnosztizálták nála a daganatot. A rák már túlságosan előrehaladott állapotban volt ahhoz, hogy sugárkezelést vagy kemoterápiát alkalmazzanak, a színész kétes hírű mexikói klinikákkal és alternatív gyógymódokkal próbálkozott. 1980 novemberében egy műtét utáni szívrohamba halt bele. Évtizedeken át volt kitéve azbesztnek, tengerészgyalogos korában egy anyahajón szolgálva, illetve autóversenyzőként (a pilóták tűzálló ruhája azbesztből készült akkoriban).

Máshogyan ugyanúgy - Hétköznapi emberek, különleges sorsok

Szinte nincs olyan család, baráti társaság, ahol ne lenne legalább egyvalaki, aki valamilyen mentális betegséggel, idegrendszeri zavarral vagy függőséggel küzd. Ez a kötet húsz megrázó igaz történetet tár fel.

MEGVESZEM