Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Tudomány cikkek
-
Vészhelyzeti csúcstalálkozót hívtak össze a kutatók, katasztrofális tengerszint-emelkedésre figyelmeztetnek - Kiderült, az állva végzett irodai munka semmivel sem egészségesebb, mint ha ülve dolgozunk
- Horror vagy médiahack az első fejátültetés?
- És ön mennyit káromkodik a munkahelyén?
- Vulkánkitörések alakíthatták a Hold túloldalát
Irodát nyitott a Greenpeace Budapesten, és ezzel megkezdődött "Tiszta víz 2002" elnevezésű kampányának magyarországi szakasza. Egy barátkozást szolgáló pesti buli után Sajóbábonyban belekötöttek egy vegyipari cégbe, majd listát hoztak nyilvánosságra a térség nagy szennyezőiről. Az extravagáns akcióiról elhíresült nemzetközi csapat olyan kampánytechnológiát és médiamunkát hoz, amelyet a magyar zöld szervezetek eddig nem nagyon használtak. Kérdés, hogy találnak-e olyan nagy ügyeket, amelyeknél érdemes ezeket bevetni.
Magyar Narancs: Miért éppen most nyitott irodát Budapesten a Greenpeace? Volt-e olyan konkrét környezeti kihívás, ami most lett érdekes?
Csáki Roland: Nem igazán. A Greenpeace most jutott el oda saját fejlődési stratégiájában, hogy erre a térségre összpontosítson. A Tisza határon átnyúló problémái adtak egy löketet, hogy kipróbáljunk egy nemzetközi programot. Megkerestük a meghatározó zöld szervezeteket, a Levegő Munkacsoportot, a HuMuSz-t, az Életfát, az E-Missziót stb., tájékozódtunk a nagy környezeti gondokról, majd a hatékony regionális munka érdekében elkezdtük szervezni a magyar irodát. Az elmúlt években, a rendszerváltás és a privatizáció időszakában valahogy megfeledkeztünk a környezetszennyezésről, holott sok, változó színvonalú technológia érkezett. A Greenpeace-nek hat nagy témából álló kampánystratégiája van, a nukleáris hulladéktól a fajok védelméig, ebből a mérgezések témakörével indítottunk Magyarországon, mivel ezt tartjuk a legégetőbb problémának ebben a régióban.
MN: Ez tíz évvel ezelőtt lett volna nagy téma.
CSR: Kétségtelen, hogy hamarabb kellett volna ezzel foglalkozni, de abban az időszakban a Greenpeace a volt Szovjetunió területeire koncentrált. Ott a környezetszenynyezés, a környezeti kockázat sokkal súlyosabb volt, mint ebben a térségben, és a mai napig rosszabbak a körülmények. Később a délkelet-ázsiai térségnek volt prioritása a hihetetlen gazdasági fejlődés miatt.
MN: Miért bulival indultatok, miért nem egy komoly akcióval?
CSR: A kapcsolatfejlesztés miatt. Azt akartuk érzékeltetni, hogy segíteni jöttünk, nem a magyar zöldek helyett megoldani a problémákat.
MN: Milyen a magyar Green-peace?
CSR: A szervezeti felépítés alapján nincs külön magyar Greenpeace, csak egy budapesti kirendeltség a bécsi székhelyű közép- és kelet-európai régióban. A szlovák iroda már régebben felállt, a romániai is hamarosan megnyílik. A Greenpeace-nek bárki tagja lehet, aki pénzzel támogatja a szervezetet, de csak magánszemélytől fogadunk el adományt, cégek vagy politikai szervezetek nem támogathatnak minket. Így őrizzük meg függetlenségünket. Jelenleg a régió kampányait 200 ezer osztrák magánszemély adományaiból finanszírozzuk. Szeretnénk, ha ez magyar támogatókkal is kibővülne. A másik együttműködési mód, hogy bárki részt vehet az akcióinkon, aki úgy érzi, hogy az számára fontos. Számítunk a meglévő zöld szervezetek aktivistáira és szakembereire is.
MN: Mennyire ismeritek a magyar állapotokat, a zöld szervezeteket, az állam környezetvédelmi tevékenységét?
CSR: A Greenpeace önmagában nem tud csodát tenni. Amivel a magyar zöldek munkáját segíthetjük, az egyfajta kampánystratégia, egy módszertan, hogyan lehet fellépni a cégek ellen, másfelől a közvélemény alakításában és a média figyelmének felkeltésében tudunk hatékonyabb eszközöket mutatni. A magyar zöld szervezetek közül sokan igen magas szintű szakmai munkát végeznek, mi ezt tudjuk hozzátenni. Nemzetközi hátterünknek köszönhetően nemzetközi figyelmet tudunk kelteni, így például egy magyar cég, amely exportra termel, nem teheti meg azt, hogy itt szennyez, mert mi a kinti fogyasztók figyelmét is fel tudjuk hívni káros tevékenységeire.
MN: Mit gondolsz, mennyire válhat be Magyarországon a Greenpeace médiastratégiája? Vajon itt is vevő lesz a sajtó az extravagáns akciókra?
CSR: A nyugati országokban alkalmazható technikákat adaptálni kell a helyi kultúrákhoz. Az induló tapasztalatok jók, maximális médiafigyelem kísérte a kampány kezdetét. Úgy tűnik, az embereket általában intenzíven foglalkoztatja a környezetvédelem, de nincsenek ismereteik az adott szennyezésekről, és még kevésbé tudják, hogy mit tehetnek ők a szennyezések ellen.
MN: Nem tartotok attól, hogy belefutnátok például valamilyen ismeretlen szociális problémába a szennyezők elleni tevékenység közepette? Ebben a térségben sokkal nehezebb egy technológiaváltás, mint egy fejlett ipari országban.
CSR: A Greenpeace nem akar bezáratni gyárakat, nem célunk, hogy leállíttassuk a termelést, viszont fontos, hogy a környezet számára is elfogadható technológiák üzemeljenek, és környezetbarát termékek készüljenek. A cégektől megköveteljük, hogy ne maradjon környezeti nyoma a tevékenységüknek. Az csak a kezdet és a minimum, ha egy cég megfelel a jogszabályoknak és az európai uniós követelményeknek. Sok esetben azt látjuk, hogy a meglévő jogszabályok és a hatóságok figyelme ellenére lehet éveken át környezetszennyező technológiát üzemeltetni, például rákot okozó anyagot előállítani vagy klórtartalmú anyagokat engedni a Tiszába. És amíg ez így van, addig szükség van a direkt akciókra és a közvélemény befolyásolására.
MN: Mit tudtok tenni a Tiszáért?
CSR: A Tisza-kampány keretében szeretnénk feltérképezni a régió szennyezőit és a magunk eszközeivel ezeket a veszélyforrásokat minimalizálni. A Greenpeace módszerében a legfontosabb, hogy először megismerjük a szennyezés jellegét és lehetséges következményeit, tehát a kampányt megelőzte egy adatgyűjtés és egy méréssorozat. A magyar nonprofit szervezetek adataira, az Európai Unió által készített 2000-es anyagra, illetve a saját méréseinkre alapoztunk. Tizenhárom céget neveztünk meg a régióban, amely szennyezi vagy potenciálisan szennyezheti a Tisza vízgyűjtőjét.
MN: De a Tisza eddigi nagy szennyezései a határon túlról érkeztekÉ
CSR: Ez csak a magyarországi lista. A vízgyűjtő szennyezésében mind a három ország ludas. Amíg Magyarországon elsősorban a vegyipar, a műanyag- és a műtrágyagyártás felelős, addig Szlovákiában a papírgyártás okoz gondot, Romániában pedig a bányászat.
MN: Miért éppen a sajóbábonyi ÉVM-et választottátok?
CSR: Mert ezertonnás nagyságrendben gyártanak gyomirtókat, és ijesztő mértékben szennyezik a közeli patakot, de ez végül is könnyen kijavítható tevékenység, hiszen termelésük mindössze tíz százalékát kell átállítaniuk jobb technológiára. Ez a váltás egyszerre mentesítené a patakot és az ott dolgozó embereket a veszélyforrásoktól. Akkor is meg kell ezt tenni, ha ezeket a vegyszereket külföldön értékesítik, számunkra az egész Föld védelme fontos.
MN: És mi lesz a többiekkel, az igazán nagy szennyezőkkel? Például tonnaszámra került higany a folyó kavicságyába az egyik nagy cég hanyagsága miatt, és mintha semmi hajlandóságot sem mutatnának, hogy ezt a veszélyforrást felszámolják!
CSR: A nagy cégeket is megkerestük a felmérés után, közöltük velük az eredményeket. Velük is fogunk foglalkozni, de még csak az elején tartunk a kampánynak. A szennyező vállalatoknak, köztük a kazincbarcikai BorsodChemnek felelősséget kell vállalniuk az általuk okozott szennyezések megszüntetésében, és környezetbarát technológiák alkalmazására kell áttérniük. A BorsodChem legfontosabb terméke a PVC, amelynek a gyártása is veszélyes folyamat, és a hulladékká vált PVC is komoly gondokat okoz. Amíg ezt, sőt a foszgénhez hasonló alapanyagaikat gyártják, addig fokozottan kell rá figyelni, mert bármikor bekövetkezhet egy komoly baleset. A TVK-nak Tiszaújvárosban el kell távolítania a mérgező anyagokat a termőföldből, és vissza kell fognia a sókibocsátást. Ugyanitt a Tiszai Koromgyártó és a MOL üzemeiben tovább kell szigorítani a biztonsági előírásokat. Szintén rendkívül veszélyesek a környezetre a gyöngyösoroszi régi meddőhányók és az AES környékbeli villamos műveinek hamukibocsátása. Kampányunk mind a kilenc cég ellen folyik.
MN: Mi következik a Tisza-kampány után? Milyen ügyeket fog még felvállalni a magyar Greenpeace? Esetleg itt is várható antinukleáris fellépés, mondjuk ha a paksi erőművet bővíteni akarják?
CSR: A Greenpeace alapvetően ellenzi az atomenergia mindennemű felhasználását, még a polgárit is, mert potenciális veszélyforrást jelentenek, illetve teljesen megoldatlan az erőművi nukleáris hulladékok kezelése és biztonságos elhelyezése. Ez Magyarországon is így van, de Paks nem tartozik a legveszélyesebb erőművek közé, egyelőre Szlovákiában, Csehországban vannak nagyobb gondok.
MN: A Greenpeace mindig a nagy botrányoknál, a nagy szenynyezéseknél jelenik meg, ahol látványos akcióival nagy sikereket ér el az emberek megítélése szerint. De van-e valami stratégiája, kidolgozott kampánya a jóléti társadalmak mindennapos túlfogyasztása és életmódja ellen? Foglalkozik valamilyen módon a gazdagok és a szegények közötti egyre nagyobb különbségekkel?
CSR: Itt, Magyarországon valóban a konkrét szennyezésekre koncentrálunk egyelőre, mert ezek esetében gyorsabban lehet eredményeket felmutatni, és ezek mindenki számára könnyebben felismerhetőek. Hogy egy egyszerű példát említsek, amíg az emberek ivóvize nem megfelelő, addig nem fognak a világ nagy dolgaival foglalkozni. A Greenpeace Internationalnek viszont vannak már a globalizációs problémákat felvállaló kampányai is, változás van a nemzetközi szervezet munkamódszereiben, egyre inkább foglalkozik a fogyasztási szokásokkal is. A fogyasztók befolyásolása régen ott van a Greenpeace eszköztárában, például a Shell-bojkott ilyen volt, de olyan akciói is voltak már, hogy úgy bírták rá a német barkácseszközöket forgalmazó cégeket a termékváltásra, hogy az aktivisták napokon át a boltokban győzködték a vásárlókat a PVC-csövek környezeti problémáiról.
Szilágyi László
Forrás: Magyar Narancs
|
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
