További Tudomány cikkek
- Vészhelyzeti csúcstalálkozót hívtak össze a kutatók, katasztrofális tengerszint-emelkedésre figyelmeztetnek
- Kiderült, az állva végzett irodai munka semmivel sem egészségesebb, mint ha ülve dolgozunk
- Horror vagy médiahack az első fejátültetés?
- És ön mennyit káromkodik a munkahelyén?
- Vulkánkitörések alakíthatták a Hold túloldalát
Nagy lépést tettek a láthatatlanság, és ezzel a halhatatlanság felé az amerikai Duke Egyetem kutatói, akiknek sikerült koncentrikus körökbe rendezett metaanyaggal eltéríteni a fényt egy tárgyról.
Az összetett szerkezetű, üvegszálba zárt fémgyűrűkből és drótokból létrehozott metaanyag különös viselkedésre készteti a fénysugarakat. Nemrég a kutatók rájöttek, hogy a metaanyagból készült gömbök vagy hengerek segítségével az adott hullámhosszúságú fény elől teljesen eltüntethető egy-egy tárgy. Amikor ugyanis a fény a metaanyagba ütközik, rezgésre készteti a fémrészek elektronjait, és a rezgések befolyással vannak a fény sebességére. A metaanyag megfelelő gradiensű fémrészei arra késztethetik az adott hullámhosszúságú fényt, hogy megkerülje az anyag által körülvett tárgyat, valahogy úgy, ahogy a víz körbefolyik egy sziklát.
A jövő még láthatatlan
Láthatatlanná tett rézgyűrű 3000-szeres nagyításban
"Arról kvantitatíve nem állítunk semmit, hogy ez mennyire jelent láthatatlanságot, de sikerült az objektum által generált reflexiót és árnyékot is csökkentenünk, és ez a láthatatlanság két alapvető jellemzője" - írták a kutatók a Science magazin csütörtöki számában. Smith professzor szerint azonban nem szabad, hogy az eredmény bárkit is könnyelmű képzelgésre ragadtasson. A kísérlet "valójában tudományos magyarázat" - mondta Smith a Scientific Americannek. "Hogy felhasználható-e, az még kérdés."
Smith szerint a mostaninál sokkal bonyolultabb lenne egy a látható fényspektrumban működő eszközt készíteni, mivel egy ilyen szerkezetnek nem csak egyetlen, hanem az összes hullámhosszon működnie kellene. Erre halvány az esély, mondta, bár elektromágnesességi szempontból a dolognak elméletileg nincs akadálya.
Optikai kamuflázs
Nem a Duke kutatói az elsők, akik laboratóriumi körülmények között kísérleteznek a láthatatlansággal. Idén májusban a londoni Imperial College fizikusa, John Pendry jelentett biztató eredményeket a láthatatlanná tévő metaanyagról, és akkor azt mondta, "nemsokára" elkészül a viselőjét elrejtő kabát, bár azt is hozzátette, az anyag vastagsága miatt érdemesebb inkább pajzsról, mint kabátról beszélni. Pendry kísérleteit a láthatatlanság iránt érthető módon érdeklődést tanúsító Darpa, az amerikai hadügyminisztérium kutatóintézete szponzorálta.
Tavaly a Pennsylvaniai Egyetem kutatói, Andrea Alů és Nader Engheta arról elmélkedtek, hogy plazmoidpajzzsal kellene redukálni a fény szóródását, és így láthatatlanná tenni tárgyakat - ezt azonban csak amúgy is láthatatlan, mikroszkopikus méretű tárgyakkal látták megvalósíthatónak.
Két éve egy japán tudós, Susumu Tachi alkotta meg a láthatatlanná tévő kabátot, bár csalt egy kicsit. Tachi módszere az volt, hogy az alany mögött látható képet számítógéppel átalakította, és projektorral a kabátra vetítette, azt az illúziót keltve, hogy a kabát viselője láthatatlan, vagy legalábbis átlátszó. Ezt azonban ő maga sem nevezte láthatatlanságnak, csak az általa X'tal Visionnek nevezett technika által létrehozott "optikai kamuflázsnak".