Mégis lesz kiotói szerződés

Az emberiség erősen növekvő energiaszükségletének 75 százalékát kénytelen nem megújuló forrásból fedezni. Ezen fosszilis tüzelőanyagok (szén, kőolaj, földgáz) elégetésével igen nagy mennyiségű (évi 20 Gt) üvegházgázt, főként szén-dioxidot juttat az atmoszférába, ezzel megzavarva a Föld klímájának viszonylagos egyensúlyát. A klímaváltozással foglalkozó kormányközi bizottság (IPCC) szerint az üvegházgáz-kibocsátás jelenlegi tendenciáját figyelembe véve 2100-ig az atmoszféra CO2-szintje az 1750-es koncentráció duplája lesz.

A globális felmelegedés következményei beláthatatlanok

A mesterséges CO2-kibocsátás túlterheli a bolygó önszabályozó képességét, és megnöveli az atmoszféra hővisszatartó képességét, ami a földfelszín átlaghőmérsékletének mérhető emelkedéséhez vezet. A bizonytalanságok és kétségek ellenére abban minden szakértő egyetért, hogy a globális felmelegedés és a klímaváltozás tény, a következmények pedig beláthatatlanok.

Míg minden ország saját nemzeti kincsének tekinti a területén kitermelhető fosszilis tüzelőanyagokat, az atmoszféra közös és a Föld klímájának stabilitása közös érdek. A világ nemzeteinek meg kell érteniük, hogy a CO2-kibocsátást csak nemzetközi együttműködés keretében mérsékelhetik. Bár az első környezetvédelmi világkonferencián, 1992-ben Rio de Janeiróban az ENSZ tagállamai elfogadták a klímaváltozási keretegyezményt, az első konkrét kibocsátás-csökkentési ígéretet csak 1997-ben Kiotóban tették. Ez átlagosan 5,5%-os üvegházgáz kibocsátás-csökkentést írt elő a világ iparosodott államainak az 1990-es szinthez képest.

Minden országnak más a kvóta

A probléma jelleméből fakadóan az üvegházgázok kibocsátásának mérséklése nem oldható meg kizárólag jogi szabályozással. A Kiotóban összegyűlt vezetők és tudósok ezért úgy határoztak, hogy a nemzetek fejlettsége szerint differenciálva országokra lebontva írnak elő kibocsátás-csökkentést. A cél elérését, vagyis a CO2-kibocsátás mérséklését pedig lehetőség szerint üzleti mechanizmusokkal próbálják "katalizálni".

Kiotóban alapvetően három piaci mechanizmus: a közös megvalósítás, a tiszta fejlődési mechanizmus és a kibocsátási jogok kereskedelme mellett döntöttek.

A fejlett országok külföldön is csökkenthetnek

A közös megvalósítás (joint implementation) lehetővé teszi, hogy a fejlett ipari országok, melyek a legnagyobb kibocsátók ne csak saját országukban csökkentsék a kibocsátást. Vagyis ha az számukra kedvezőbb, egy kedvezményezett országban finanszírozzák a légköri CO2 megkötését, illetve kibocsátás-csökkentést eredményező technológiai beruházásokat. Az ilyen beruházásokból származó kibocsátás-csökkentés egy meghatározott részét a finanszírozók saját országukban számolják el.

Például ha valahol egy 10 USD tőzsdei értékű carbon-kredit már 3 USD/carbon-kredit költségű beruházással biztosítható, akkor egy japán cégnek jobban megéri felújítani egy 20 éves hőerőművet Bulgáriában, mint a saját high-tech erőművét korszerűsíteni.

Létrejöhet a klímatőzsde

A tiszta fejlődési mechanizmus (clean development mechanism) hasonlóképpen működne a fejlődő országokban, mint a közös megvalósítás az átalakuló gazdaságú országokban. A kibocsátási jogok kereskedelmének (emissions trading) mechanizmusa pedig lehetővé teszi, hogy a kvótán felül kibocsátók megvásárolják más országok kibocsátási keretét.

Üvegházhatás (forrás: Carbon Central)

A konkrét nemzetközi és nemzeti szabályozás még nincs végleges formába öntve és elfogadva. A kibocsátás-csökkentést vállaló országok még maguk sem tudják, hogy a kormányoknak vagy a legnagyobb kibocsátó cégeknek kell majd finanszírozni a kibocsátás-csökkentést, de valószínűbbnek tűnik, hogy a legnagyobb kibocsátásért felelős cégeknek kell majd bizonyos kibocsátás-csökkentést végrehajtaniuk. A fennmaradó vállalási részt a kormányok teljesítik, a költségeket valószínűleg egyfajta adóként terhelik majd a lakosságra vagy beépítik az energiaárakba. A három mechanizmus egymással párhuzamosan működne, és a kibocsátóknak lehetőségük lenne a számukra gazdaságilag legkedvezőbb megoldásokat kiválasztani.

Kvótafeleslegünk nemzeti kincs

Azok az oszágok, mint Magyarország, melyek nem érték el a kiotói vállalásukat és a potenciális kibocsátás-csökkentési lehetőséggel bírnak, a kvótafeleslegüket nemzeti kincsként aknázhatják ki. A közép- és kelet-európai országok, már most a közös megvalósítási projektek szervezésének legkedveltebb helyszínei. A régió országaiban bekövetkezett recesszió miatt CO2-kibocsátásuk jóval kiotói vállalásuk alatt marad. Ennek ellenére ezen országokban a GDP-re vonatkoztatott CO2-kibocsátás még mindig több mint háromszorosa az EU-átlagnak. Ebből következően a befektetők könnyen és olcsón találhatnak kibocsátás-csökkentési lehetőségeket. Szintén alacsony a szénmegkötés céljából telepített erdők telepítési költsége, míg a politikai kockázat a régióban viszonylag alacsony.

Magyarországon is sorra jelennek meg a kibocsátás-csökkentés üzleti lehetőségeinek kihasználására törekvő cége. Ezek a cégek - köztük a Carbon Central - felkutatják a potenciális befektetési lehetőségeket és tanácsadással segítik a befektetőket, illetve a kormányzati szervekkel együttműködve kutatják a minden résztvevő számára kedvező befektetési lehetőségeket.

Nemzetközi érdeklődés

Ha az iparosodott országok nagyobb szén-dioxid kibocsátói valóban kénytelenek lesznek a kibocsátás-csökkentés költségeit viselni, akkor óriási kiadások előtt állnak. Azonban a legnagyobb kibocsátók és néhány állam már most elkezdte a közös megvalósítási projektek szervezését, mondván, úgy találják meg a minden résztvevő számára legkedvezőbb megoldást, ha kormányközi egyeztetéssel megkezdik a közös megvalósítási és tiszta fejlődési projektek szervezését.

A kvóták kereskedelme már most megvalósítható, ám az országokra vonatkozó kvótaelszámolási időszak csak 2008 után kezdődik. A magas kockázat miatt jelenleg olcsó CO2-kvóták iránt igen intenzív a kereslet, a befektetők azonban nem ismerik a befektetési lehetőségeket. Ezt az információhiányt kielégítendő számos kezdeményezés indult mind befektető mind kedvezményezett oldalról. A holland kormány beindította saját CO2-kvóta gyűjtő programját és a Világbank kísérleti alapja is jelentős mennyiségű kvótát érvényesített ezidáig. A közös megvalósítási projektek hiányát mi sem mutatja jobban, mint hogy a Világbank alapja a 200 millió dolláros keretéből egy év alatt kevesebb mint 10 százalékot tudott közös megvalósítási projektekre költeni.

Hogyan tovább?

A bonni egyeztető tárgyaláson az utolsó pillanatig bizonytalan volt, hogy megmarad-e a kiotói szerződés, ugyanis az csak akkor lép életbe, ha a kibocsátók 55 százaléka ratifikálja. Az USA a világ üvegházgáz-kibocsátásának 36,1 százalékáért felelős és távolmaradása miatt Japán szándéka is kétségesnek látszott. Mivel a kettejük kibocsátása elérte a 45 százalékot, ezért Japán politikája döntő fontosságú volt. A következő egyeztető tárgyalás, melyen az egyezményt végső formába öntik, ez év őszén lesz Marokkóban.

Forrás: Carbon Central