Miért indul meg a löszfal?

Hét elején több mint ötven ház megrongálódott a Fejér megyei Kulcson, miután megindult alattuk egy löszfal. Több mint egy tucat házat biztosan le kell majd bontani, annyira életveszélyessé váltak. Szakemberek már októberben figyelmeztettek arra, hogy megmozdult a löszfal.

Dunaújvárosban is állandó gondot okoz a löszfal, Táborálláson novemberben vált veszélyessé huszonhárom épület. Az Esztergom megyei Súron augusztusban indult meg egy löszfal, a Somogy megyei Ságváron pedig júliusban két kisgyereket ölt meg egy löszfal, amit éppen aznap akartak megtámasztani. A löszfalak minden évben sok munkát adnak a katasztrófavédelemnek, utánajártunk, hogy miért.

Szemcsés, állékony

A lösz földtörténeti mércével nézve nagyon fiatal anyag. A Magyarországon gyakori agyagos-iszapos, úgynevezett pannóniai üledékek néhány millió évesek, és ezek sem számítanak öregnek. A Kárpát-medence löszfalai azonban csak néhány tízezer évvel ezelőtt keletkeztek, a jégkorszakban. Állandó jég ugyan nem volt nálunk, de a lehűlés idején tundrai éghajlatunk volt, és tipikusan ilyen klímában alakulnak ki löszrétegek.

A lösz laza, általában világos színű – népies neve ezért is sárgaföld –, finom szemcsés, kőzetlisztes üledék. Szemcsemérete nagyjából 2-5 századmilliméter között van, ez a homokénál finomabb, de a közönséges agyag és iszap szemcséihez képest durvább szemcseméret. A lösznek általában nagy a mésztartalma, és emiatt elég jól össze tud tömörülni magas falakká.

„Ahhoz képest, hogy milyen puha és laza üledékről van szó, a lösz állékonysága nagyon jó, Kínában száz méternél is magasabb, meredek löszfalak is ismertek” – magyarázza dr. Szabó József, a Debreceni Egyetem Természetföldrajzi és Geoinformatikai Tanszéke professzor emeritusa. „A vastag löszréteget azonban gyengíthetik régi elmállott, finomabb szemcséjű talajrétegek, amiknek rosszabb az állékonysága. Ha ilyen réteg van egy löszfalban, a fal elsősorban ott hajlamos megmozdulni. A lösz önmagában tehát nem igazán veszélyes, a benne levő régi talajok teszik azzá.”

Szabó szerint a másik jellemző rizikófaktor – és a kulcsi esetet is részben ez magyarázza –, hogy a több tíz méter vastag lösz alatt is lehetnek finomabb rétegek, például a már említett pannóniai üledékek. Ilyen területek a Duna mellett is előfordulnak, Budapesttől délre hat térségben is. A Duna ráadásul fokozatosan nyugatra tolódott az idők során, alámosta a nyugati partot, ezért alakulhattak ott ki több tíz méter magas löszfalak.

Apadáskor veszélyes

Ahol a lösz és a finomabb üledékes réteg a felszín közelében találkozik, ott már nem beszélhetünk jó állékonyságú löszfalról. A Duna mellett több helyen majdnem pont a Duna szintjénél van ez a réteghatár, ezért a folyó vize be tud szivárogni a pannóniai réteg és a lösz közé. Ha pedig a Duna megárad, még erőteljesebben nyomul be a víz a falba, jobban eláztatja azt, és a fal még inkább elveszti stabilitását. „Addig még nincs is baj, amíg a Duna vize magas, mert a víz kicsit még meg is támasztja a falat. A legveszélyesebbek azok az időszakok, amikor a folyó gyors ütemben apadni kezd” – mondja Szabó professzor.

Könnyű belátni, hogy ha egy ilyen partmenti löszfal tetejét megterhelik – például ráépítkeznek –, akkor tovább csökken a fal stabilitása. Terhelésre megnőnek az úgynevezett nyíróerők, és ha egy meredek, nem jól megtámasztott falat még el is áztat egy áradás, ezek az erők megmozdíthatják a falat.

A löszfal megindulása ellen megtámasztással lehet védekezni: csökkenteni a fal meredekségét, támasztófalat építeni a löszfal lábához, esetleg lépcsőzetesre kialakítani a löszfalat. Ezek a megoldások csökkentik a nyíróerőket és növelik a fal ellenállását velük szemben, viszont nem mindenütt lehet alkalmazni e megoldásokat, már csak azért sem, mert nagyon drágák.

A Hernádnál még rosszabb

Most Kulcson mozdult meg a fal, de a Duna mellett Dunaföldvár az egyik legproblémásabb település, ahol már az óváros pereménél vannak a kritikus pontok. Dunaszekcső és Dunaújváros is állandóan dacol a lösszel, ez utóbbi településen 1964-ben mindenestül el is vitte egy földcsuszamlás a még sztálinvárosiként épült fiatal kikötőt.

A köztudatban azonban kevésbé van benne, hogy a Duna-parton kívül máshol is vannak veszélyes löszös vagy más üledékekből felépült magaspartok, például a Balaton mellett egy hosszú szakaszon és a Fertő-tó déli partja mentén. Mind közül a legelevenebbek azonban a Hernád magaspartjai. „Tanulmányaim alapján Magyarországon a Hernád mentén a legaktívabban mozgó magaspartok. Ott vékonyabb löszfalak vannak és magasabb pannóniai rétegek, de legalább olyan problémás terület ez, mint a Duna nyugati partja” – mondja Szabó.

A legtöbb, ma löszfalproblémával küzdő magyar település akkor épült, amikor az ember még nem gondolt löszfalakra. Az emberi felelősség lehetősége akkor merül fel, amikor úgy építkeznek löszfalra vagy közvetlenül löszfal mellé, hogy tisztában vannak a veszéllyel. Az 1999-es hollóházi földcsuszamlás után kiderült, hogy már korábban ismert volt, hogy csuszamlásveszélyes az egyik lejtő, mégis ráépítkeztek. Hollóházán nem a lösz, hanem laza vulkáni tufák okoztak gondot, de könnyen lehet, hogy löszfalak mellett is előfordulhatnak ilyen esetek.