Madagaszkár kormánya megháromszorozza a szigeten védett területek nagyságát. Egy nemzetközi kutatócsoport dolgozta ki a biodiverzitás megőrzésére szolgáló tervet, a tudósok meglepő eredményekre jutottak.
Madagaszkár a Föld biológiai kincsesbányája: az Afrika délkeleti partjaitól 300 kilométerre fekvő sziget tizenháromezer endemikus állat-és növényfajnak ad otthont. A szigeten található fajok nyolcvan százaléka sehol máshol nem fordul elő a világon. Ennek oka, hogy Madagaszkárnak nagyjából 160 millió éve nincs kapcsolata a szárazfölddel. A paradicsomi állapotok azonban veszélyben vannak: már csak a sziget tíz százalékáról mondható el, hogy eredeti állapotában maradt fenn, negyvenöt faj halt ki a közelmúltban, és további kétszázat fenyeget ugyanez a sors.
Madagaszkár kormánya 2003-ban elhatározta, hogy a védett területek kiterjedését húszezerről hatvanezer négyzetkilométerre növeli (ez nagyjából megfelel az említett tíz százaléknak). A területek meghatározásához nemzetközi segítséget kértek: huszonkét biodiverzitás-szakértő mostanra kidolgozta a tervet, hogyan is lehetne leghatékonyabban megóvni a sziget veszélyeztetett élővilágát. Tervüket a Science című szaklapban adták közre.
Nézegessen makikat és gekkókat a galériában!
Nem csak az erdőket kell védeni
"Mivel ez a világ negyedik legnagyobb szigete, többféle ökoszisztémát találunk itt: sivatagos területeket, esőerdőket, magas hegyeket, fennsíkokat és tengeri élőhelyeket" – nyilatkozta a BBC-nek Claire Kremen, a tanulmány egyik szerzője, a berkeley-i Kaliforniai Egyetem munkatársa. "Éppen ezért Madagaszkár nemcsak azért érdekes, mert egyedi fajokat találunk itt, hanem azért is, mert biodiverzitásban nagyon gazdag élőhelyek vannak a szigeten. Emiatt viszont óriási feladat volt kitalálni, milyen területeket kell megvédeni."
A kutatók 2315 (köztük az említett kétszáz, kihalás szélén álló) faj elterjedését és létfeltételeit térképezték fel és értékelték ki számítógéppel. Az általuk használt program figyelembe vette az egyes fajok élőhelyre vonatkozó igényeit, veszélyeztetettségüket és azt, hogy mennyire képesek alkalmazkodni olyan környezethez, ahol emberek is élnek. Végül kiderült, hogy a sziget központi fennsíkja és az erdőtlen partok is meglepően sok fajnak adnak otthont. Kremenék szerint inkább az eddig elhanyagolt, esőerdőtől messze eső területeket kell védelem alá helyezni, és nem feltétlenül a hatalmas, összefüggő erdőterületeket, ahogy eddig hitték. A kutatók szerint nemcsak a szóban forgó 2300 faj túlélését biztosíthatja az újfajta megközelítés, hanem irányadó lehet a Föld hasonló adottságú vidékeinek természetvédelmére is.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
