Immúnis a fájdalomra a sivatagi vakond

A chicagói University of Illinois egyetem kutatói a Kelet-Afrikában honos sivatagi vakondpatkány (tudományos nevén Heterocephalus glaber) vizsgálata közben, véletlenül jöttek rá, hogy az állat szervezetéből hiányzik a P-anyagnak nevezett neuropeptid, ami a fájdalom érzékelésében, és a központi idegrendszer felé továbbításában játszik szerepet. A további kísérletekben savat, és kapszaicint (az a vegyület, amitől a paprikát csípősnek érezzük) injekcióztak az elkábított állatokba, de azok a fájdalom legkisebb jelét sem mutatták.

Költőien csúnya

A csupasz turkáló néven is ismert állat két méterre a föld alá nyúló járatokban él, és az emlősök között egyedülálló módon hidegvérű. Átlagosan 8-10 centiméteresre nő, a súlya 30-35 gramm. A bőre teljesen szőrtelen, és roppant érzékeny az érintésre, így a sötétben leginkább tapogatás alapján tájékozódik, mivel gyakorlatilag vak. Ezért talán az sem zavarja, hogy 2006-ban előkelő helyen végzett az Index legcsúnyább állatokról szóló szavazásán. "Ijesztően néznek ki, de a legkedvesebb állatok, amikkel valaha dolgoztam" - mondta a LiveScience-nek Thomas Park, a kutatásban résztvevő egyik neurobiológus.

Az, hogy sav hatására a vakond nem érez fájdalmat, egyedülálló az állatvilágban. Amikor a tudósok olyan, genetikailag módosított vírusokkal oltották be a kísérleti állatokat, amik magukban hordozták a P-anyagot, a fájdalomérzés képessége is megjelent a kaipszicinnel kapcsolatban (a savat továbbra sem érezték). A vakondok meglepetten nyalogatták a fájdalomra érzékennyé vált lábukat, miközben a testük többi része immúnis maradt.

Megpróbálják lemásolni

A tudósok az érzéktelenség kialakulását az állat speciális életkörülményeivel magyarázzák. A föld alatti járatokban a szén-dioxid koncentrációja a levegőben 10 százalék - a felszínen ez egy ezrelék körüli. A sok széd-dioxid savas környezetet teremt, erre pedig azzal felelt az evolúció, hogy érzéketlenné tette az állatokat a sav keltette fájdalomra. A tudósok most hasonló körülmények között élő állatokat, egy mexikói denevérfajt, és egy alaszkai mormotát vizsgálnak.

Ha sikerül a jelenség molekuláris mechanizmusát megfejteni és utánozni, minden eddiginél hatékonyabb fájdalomcsillapító módszert kapnánk, ami gyakorlatilag megszüntetné a savhoz hasonlóan érzékelt fájdalmakat, például a gyulladások, izomhúzódások vagy műtétek utáni fájdalmat.