Tengeri sárkány maradványaira bukkantak a Spitzbergákon
Hatalmas tengeri hüllő megkövesedett maradványaira bukkantak őslénykutatók az Északi-sark közelében fekvő Spitzbergák egyik szigetén. A 150 millió évvel ezelőtt élt őshüllőt – negyven további lelettel együtt – 2006-ban találták azon a helyen, amelyet a kutatók a fosszíliák kincsesbányájának neveznek.
A tengeri sárkánynak is nevezett jurakori szörny az orrától a farka végéig 15 méter hosszú volt; ez a plezioszauruszok rendjébe tartozó plioszauruszok ezidáig megtalált legnagyobb képviselője. A most megtalált példány (amelynek közelében egy másikat is találtak) mintegy 20 százalékkal nagyobb, mint a plioszauruszok korábbi legméretesebb faja, az Ausztrália közelében megtalált kronoszaurusz.
"Csak az úszója három méter hosszú, a csontokból pedig csak nagyon kevés hiányzik. A hét elején összeállítottuk a csontvázat, és igencsak meglepődtünk" – mondta a BBC-nek Jorn Hurum, az oslói Természettudományi Múzeum munkatársa, a kutatás vezetője.
A tengeri életmódot folytató plioszauruszok (uszonyos gyíkok) egy időben éltek a dinoszauruszokkal. Könnycsepp formájú, rövid nyakú testüket két pár rendkívül izmos uszonnyá módosult, propellerként használt végtaggal mozgatták. A faj képviselői félelmetes ragadozók voltak.
"Ha egy plioszaurusz állkapcsát összehasonlítjuk egy mai krokodiléval, láthatjuk, hogy az előbbi sokkal jobban alkalmas volt a harapásra. Három-négyszer annyi keresztirányú izom mozgatta a száját, ez azt jelenti, hogy egy nagyobb példány könnyűszerrel kettéharaphatott volna egy kisebb autót" – magyarázta Richard Forrest paleontológus.
A kutatók azt tervezik, hogy még ebben az évben visszatérnek a másik példány maradványaiért az északi szigetre. A fosszíliák egy fekete, üledékes kőzetben rejtőznek. A hüllők halálukkor lesüllyedtek a sekély és hideg, jura kori tenger fenekére, ahol befedte őket az agyag. Az oxigénben gazdag, lúgos környezet segíthette a csontok konzerválódását.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
