A ferraris nagyon megbánta, hogy beszólt a traktorosnak

Legendás olasz luxussportautó, mi az? Erre a kérdésre két helyes válasz létezik: az, hogy Ferrari, és az, hogy Lamborghini. A két márka rajongói kölcsönösen a világ legmenőbb kocsijának tartják az egyiket, és szánalmas másolatnak a másikat, de közülük is kevesen tudják, hogy a Lamborghini sosem született volna meg, ha a Ferrari vezérének kicsit kisebb az arca.

Ferruccio Lamborghini az olasz légierőnél volt repülőgép-szerelő a második világháborúban, zseniális mérnök és aranykezű ezermester hírében állt. Az üzleti érzéke sem volt rossz: a háború után nagy bizniszt csinált abból, hogy kiszuperált harci járműveket vett meg fillérekért a hadseregtől, majd mezőgazdasági gépekké alakította át őket. Erre céget is alapított Lamborghini Trattori néven. A cégnek jól ment, mert traktorokra nagy szükség volt a háború után a mezőgazdaságban, alapanyag meg bőven volt a hadsereg leselejtezett állományában. Az ötvenes évek közepére annyira felfutott az üzlet, hogy a cég a legnagyobb olasz mezőgazdasági gépgyártók közé küzdötte fel magát, Lamborghini pedig ezzel párhuzamosan dúsgazdag lett. Autóbolond és milliomos lévén természetesen luxussportautók vásárlásával ünnepelte meg mindezt. Az első ilyenje egy Ferrari 250GT volt 1958-ban.

Lamborghininek meglepő módon egyáltalán nem jött be a Ferrari, túl hangosnak és kényelmetlennek találta. Amikor a kocsijában elromlott a kuplung, természetesen nem szerelőhöz vitte, hanem ő maga szedte szét, és arra döbbent rá, hogy a tengelykapcsoló szerkezetben pontosan ugyanazokat az alkatrészeket használja a Ferrari, mint ő a traktoraiban. Egyenesen a Ferrari alapítójához, az egykori legendás autóversenyző Enzo Ferrarihoz ment reklamálni, aki viszont elég megalázó módon pattintotta le.

A probléma nem az autóval, hanem a sofőrrel van.

– forrázta le a leendő konkurensét, és azt ajánlotta neki, hogy foglalkozzon inkább a traktoraival.

Lamborghini bosszút esküdött. Energiát és pénzt nem kímélve leigazolta a Ferrari öt legjobb mérnökét, és kiadta nekik az utasítást: tervezzenek és építsenek neki egy sportautót, V12-es motorral, 240-es végsebességgel, amivel úgy tud végighajtani az Autostrada del Solén (ez a Nápolyt Milánóval összekötő autópálya), hogy az nem rázza ki a lelkét, mint egy vacak Ferrari. A kényelem egyébként azóta is a Lamborghini védjegye, Ferruccio ragaszkodott is hozzá, hogy ne gyártsanak versenyautót, csak olyat, amivel luxuskörülmények között lehet száguldozni.

Az eredmény és a nemes bosszú Enzo Ferrari szavaiért az 1963-ban bemutatkozó Lamborghini 350GT lett. 120 darabot adtak el belőle, mindegyiket jelentős veszteséggel: Lamborghini azt akarta elérni, hogy az autója ne csak gyorsabb, kényelmesebb és luxusabb, de olcsóbb is legyen, mint a Ferrarik. A következő modell, a Miura már igazi kasszasiker volt, Ferruccio számítása bevált, hamarosan nagyjából egyenlően kedvelt lett a két márka a szupergazdagok között.

A két olasz sportautógyártó azóta is nagy vetélytársnak számít, de már rég nem a Ferrari és Lamborghini család tulajdonában vannak. A Ferrarit 1969 és 2008 között vásárolta fel darabonként a Fiat (bár 10 százalék a mai napig Enzo Ferrari fia, Pietro tulajdonában van), Lamborghini pedig az 1973-as olajválság idején kényszerült eladni a céget svájci és francia befektetőknek. A Lamborghini később csődbe ment, aztán megvette a Chrysler, később indonéz kézbe került, 1998 óta pedig az Audi tulajdonában van. Ezt Ferruccio Lamborghini már nem élte meg, 1993-ban meghalt szívrohamban.

Amikor 1972-ben a cég 51 százalékát eladta, a többségi tulajdonrészéért 600 ezer dollárt kapott. Ma a Lamborghini legdrágább modellje, a Veneno Roadster használtan 7,4 millióba kerül.